A történészek és hasonló ingyenélők már megint sápítoznak. Nem tetszik nekik, hogy a miniszterelnök Erdogan kedvéért nosztalgiát mutatott a lakosság felét kiirtó török hódoltság iránt:
“Gül Baba azon daliás korszak szülötte volt, amikor nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak. A váltakozó kimenetelű küzdelmek hősiessége nemzeteink nagyságára emlékeztet, és arra figyelmeztet, hogy ma is ehhez a nagysághoz kellene felnőnünk.”
Az ünneprontók valahogy nem is akarnak annyira felnőni, hogy jutalmul ismét a török birodalom részei lehessünk. Óbégatnak, hogy Gül Baba nem rózsakertész, hanem harcias kopasz katona-dervis volt a Budát csellel bevevő török hadakban, és nem értik, miket beszél a kormányfő.
Persze, mert nem engem kérdeztek. Én értem a helyzetet, mert színházban dolgozó apám jóvoltából óvoda helyett operetteken nőttem föl. A miniszterelnök történelemszemlélete Huszka Jenő Gül Baba c. daljátékában gyökerezik. Ott Gül Baba tényleg szelíd, kedves török bácsi, aki még rózsáit is feláldozza lánya és Gábor diák szerelmét segítve. Huszka legyőzte a történettudományt.
Azért valakinek figyelmeztetnie kellene a kormány fejét, hogy a brit uralkodócsaládnak valójában nem volt Bob herceg nevű tagja, hiába énekli oly szépen a “Londonban van, hej, számos utcá”-t a másik híres Huszka-operettben. Valamint attól is óvnám, hogy pusztán arra alapozzon területi igényeket, hogy Kálmán Imrénél a Marica grófnőben a “Szép város Kolozsvár”-ban olyan hívogatólag dalolják: “Angyalkám, gyere már!”
forrás: sztarklikk.hu
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
