Minek az a sok pénz?
A Magyar Orvosi Kamara vezetése hangolja az orvosokat – jelentette ki a Népszavának adott interjúban Takács Péter egészségügyi államtitkár.
Takács elmondása szerint ők már nagyon szeretnék januártól megemelni az ápolók fizetését, de mivel „az országnak járó uniós forrásokat visszatartják”, az országnak ezt is az önerejéből kell megoldani. Arra a felvetésre, hogy a kormány ebben a helyzetben miért lépte meg a Vodafone felvásárlását, az államtitkár arra hivatkozott, hogy
az nemzetstratégiai érdek volt,
és meg fog térülni.
Takács a MOK vezetőivel kialakult konfliktusról úgy fogalmazott, hogy egyik keddről péntekre romlott el minden.
Visszaemlékezése szerint kedd este, az egészségügyi törvénytervezet benyújtása előtt a Belügyminisztériumban ültek hármasban, Kincses Gyula MOK-elnök, Pintér Sándor és ő.
„Két és fél órán át mentünk végig a törvényjavaslat egyes pontjain. Az elnök akkor úgy nyilatkozott, hogy a mínusz 20 százalékot soha nem fogja tudni támogatni, mint szakmai érdekképviselet, de egyébként a többi rendben van, és jó az irány.
Gondolom ezt követően lehetett valamilyen vezetői egyeztetés, elnökségi ülés, és utána péntek reggel kiküldtek 38 ezer orvosnak egy olyan e-mailt, hogy az egészségügyi átalakításáról továbbra sem egyeztet a Belügyminisztérium kamarával. Másnap amikor magyarázatot kértem a történtekre, Kincses Gyula azt mondta, hogy ő magánemberként beszélgetett velünk, és nem a kamara elnökeként”
– tette hozzá.
Az államtitkár hozzátette azt, hogy a hosszú várólisták és az osztálybezárások oka nem az orvoshiány, hanem az ellátásrendszer hibája.
„Van elég orvos a rendszerben, akár jelentősebb túlmunka nélkül is működőkőképes lehetne, ha nem lennének rosszul elosztva az erőforrások”
– mondta.
Arról, hogy az orvosok a most meghirdetett tiltakozó akcióban felmondják a túlmunka szerződéseiket, Takács nem gondolja, hogy jó irány.
Takács szerint jobb lenne, ha a MOK a szerződések felmondása helyett inkább elismerné: vannak orvosok, akik a hálapénz kivezetése után „nagyon látványosan elvesztették a munkakedvüket. És mi, a többség dolgozunk helyettük. Ahelyett, hogy azt mondanánk,
keressen egy kicsit kevesebbet, aki látványosan elvesztette a munkakedvét”.