Múlt pénteken tartották az Európai Unió Tanácsának csúcstalálkozóját, amely belügyek helyett inkább az EU-Ukrajna kapcsolatokról szólt, míg surranópályán a migrációs szabályok szigorítását, fokozottabb határellenőrzéseket hozott magával. Viszont az előzetes ígéret az volt, hogy végre pont kerülhet az Európai Unió és a 79 tagú Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (OACPS) közötti, még mindig nem aláírt, gyengélkedő és gyengélkedő poszt-Cotonoui megállapodás ügyének végére.
A 2000 júniusában, Beninben aláírt egyezmény 2003-ban lépett hatályba, ez az ACP-EU Fejlesztési Együttműködés egyezménye, melynek célja a szegénység csökkentése és végső fokon megszüntetése, a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulással és az érintett államok világgazdaságba történő fokozatos integrációjával. Az átdolgozott megállapodás érinti a büntetlenség elleni harcot is és támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság részvételét a büntető igazságszolgáltatásban.
Az eredeti változat 20 évre szólt, és még 15 tagállam alkotta az EU-t, amely könnyebben dűlőre jutott. A most lejáró bilaterális egyezmény bővített változatát két éve nem tudják aláírni, mivel az Orbán Viktor vezette magyar kormány megvétózta azt, mondván a legális migrációs lehetőségekre vonatkozó szabályok túl lazák. Az összes többi tagállam viszont már rábólintott, de a két éve tartó csörtét úgy sem sikerült feloldani, hogy az Európai Bizottság, az Afrikai Unió és az OACPS is nyomasztotta már a magyar kabinetet, hogy adja áldását a szövegre.
Az EU külső kapcsolatainak élharcosa, Emmanuel Macron francia elnök korábban lelkesen támogatta a post-Cotonou-megállapodás ratifikálását, azonban a pénteki uniós csúcson gyakorlatilag egyetlen mondattal megölte az Európai Bizottság és mások több mint hétéves munkáját. Bár arról beszélt, hogy fontos lenne a 79 országgal aláírni egy fejlesztési, kereskedelmi és együttműködési megállapodást, de már azt mondta, hogy “az egyezmény szövege megkopott, tovább kell lépni”.
Utóbbi félmondat pedig értelmezési vitát váltott ki: az Európai Bizottság kitart amellett, hogy fontos lenne a megállapodás, és a Macron által használt “usé” franci szót úgy fordítja, hogy az elöregedett és a továbblépést frissítésnek fordítaná, míg mások szerint egyszerűen leírta az egész egyezményt.
A Devex nemzetközi egyezményekkel foglalkozó portál szerint Macron tudatosan fogalmazott kétértelműen: tudta, hogy szavainak mekkora súlya lesz. Azzal azonban, hogy válaszát az észak-déli kapcsolatok újraindítására irányuló általános felhívással és az idén júniusban Párizsban megrendezendő globális finanszírozási csúcstalálkozóra való felhívással együtt fogalmazta meg, elég kétértelműséget hagyott ahhoz, hogy a bizottság és az OACPS azt állíthassa, hogy nem a Post-Cotonou-t temeti.
“Macron elnök válasza nem a Post-Cotonou-megállapodás félretételére szólít fel” – mondta Sousa Jamba, az OACPS szóvivője a Devexnek. “Ez egy olyan megállapodás, amely azért jött létre, mert az idők megváltoztak, és szükség volt az Európa és az OACPS közötti kapcsolat átszervezésére” – adott magyarázatot.
“A Bizottság a Tanács megbízásának megfelelően tárgyalt a Post Cotonou-ról, és arra számítunk, hogy a Tanács engedélyezi annak aláírását” – mondta az Európai Bizottság szóvivője a portálnak, utalva a tagállamokat képviselő uniós testületre. Csakhogy Magyarország még mindig nem mutat nyitottságot az aláírásra.
Talán még lesz valami, csak minek?
A Bizottság és az EU-tagállamok OACPS-párti tisztviselőinek hivatalos álláspontja hetek óta az volt, hogy “nincs B-terv, csak A terv”, ha a poszt-Cotonou-ról van szó – azaz rávenni Magyarországot az aláírásra, hogy megszűnjön a kínos helyzet, amely miatt már negyedjére kell a 2000-es Cotonou-i megállapodást meghosszabbítani. Így viszont tovább kell várni arra, hogy meglegyen az új szöveg, mely felhatalmazza az Európai Beruházási Bankot arra, hogy hitelezzen az érintett afrikai, óceániai és karibi országokban.
De amikor pénteken lehetőséget kapott arra, hogy jelentős sztárerejét felhasználva segítse az alku létrejöttét, Macron az ellenkezőjét tette. Ezzel pedig közelebb taszította a szakadékhoz az EU fejlesztési együttműködésének egykori egyik alapját – értékeli a szakportál.
A 187 oldalas Post-Cotonou-megállapodás szinte mindent érint a halászattól az összekapcsolhatóságon és az emberi jogokon át a statisztikák összehangolásáig, valamint a “befogadó és pluralista társadalmakig”. Elődjével ellentétben azonban nem játszik szerepet az Európai Bizottság külföldi segélyeinek elosztásában.
Eleve nem minden uniós tagállam akarta a Cotonoui megállapodást folytatni, megkérdőjelezve annak hozzáadott értékét és annak logikáját, hogy 79 nagyon különböző országot – bár három regionális jegyzőkönyvvel – egyetlen megállapodás keretében próbáljanak bevonni. A Bizottság mégis megkezdte a tárgyalásokat 2018 szeptemberében, azzal az érveléssel, hogy az EU-OACPS kapcsolat segíthet például az ENSZ-ben a szavazóblokkok megerősítésében. Ez a logika most egyre ingatagabbnak tűnik, miután Oroszország ukrajnai inváziója után számos érintett országot állított maga mellé különböző segélyek révén, valamint azt követően, hogy Kína győzött Franciaország jelöltjével szemben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének 2019-es vezetésére.
Eközben az EU az elmúlt években az Afrikai Unióra összpontosította politikai kapcsolatépítési tevékenységét, amelynek csúcspontja a 2022 februárjában tartott kulcsfontosságú csúcstalálkozó volt, ahol az EU és az AU megállapodott egy közös jövőképet tartalmazó nyilatkozatban, és az európai vezetők ígéretet tettek arra, hogy 2027-ig 150 milliárd eurót (mintegy 182 milliárd dollárt) mozgósítanak a kontinens számára.
Macron kijelentése könnyen lehet, hogy csak a balzsam volt a megállapodás holttestére, miután Magyarország megölte az egyezményt.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
