Súlyos kijelentések.
A magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulója alkalmából mondott hosszú beszédet David Pressman amerikai nagykövet, aki többször is hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a párbeszéd és az együttműködés mellett áll, de a jelenlegi magyar kormánnyal ez sokszor nem működik, ekkor pedig az USA cselekszik, mert Orbán Viktorék kizárólag ebből értenek. A nagykövet ugyan konkrétumokat nem említett, de nyomatékosan utalt rá, hogy ismét egy olyan pontra jutottak a magyar kormánnyal, amikor
a párbeszéd már nem elég.
Az USA és Magyarország
Az amerikai nagykövet beszédét szemléző 444 azt írta, ez olyan beszédnek tűnik, amelyet érdemes részleteiben is megismerni. A nagykövet elsőként a CEU-ra megemlékezve felidézte:
„alig öt évvel ezelőtt ezek a termek tele voltak a legjobb és legragyogóbb diákokkal, akik Közép-Európa legkiemelkedőbb egyetemén tanultak. Ma ugyanez a munka nem itt, hanem tőlünk 250 kilométerre nyugatra, Bécsben történik folyik.”
Megjegyezte, az, hogy az egyetem Magyarország „keleti nyitásával” párhuzamosan nyugatabbra költözött, szerinte „jelzésértékű”. Ezután egy hosszabb gondolatmeneten keresztül a mutatott rá Magyarország és Amerika kapcsolatára a NATO szövetségi rendszerének tükrében:
„Alig több mint 100 kilométerre innen, a Pápai Légibázison az amerikai fegyveres erők tagjai élnek és dolgoznak együtt magyar partnereikkel. Ezek a bátor, fiatal férfiak és nők, valamint a többi, jelenleg a Camp Croft bázison állomásozó amerikai katona, több ezer kilométert utaztak szülővárosukból, hogy védelmezzék Amerikát és annak érdekeit, bárhová szóljon is a küldetésük.
Ők olyan amerikai városokból és településekről érkeztek a transzatlanti szövetség határvidékére, amelyekről a legtöbb magyar még csak nem is hallott. Olyan helyekről, mint például: Moline, Illinois; Mena, Arkansas; Milburn, Oklahoma; és Shelbyville, Indiana.
Ők mindannyian esküt tettek arra, hogy megvédik a hazájukat – de még ennél is kiemelkedőbb dolgot tesznek. Nemcsak arra vállaltak kötelezettséget, hogy szükség esetén kockára tegyék életüket a hazájukért, az Egyesült Államokért, hanem arra is, hogy ha feladatul kapják, ugyanezt megtegyék NATO-szövetségeseinkért is.
Ezek a bátor férfiak és nők készek feláldozni az életüket az Amerikai Egyesült Államok szövetségeseiért.
A magyarokért. Magyarországért.
Ezt az elkötelezettséget nem szabad félvállról venni. Ez Amerika fiainak és leányainak valós elkötelezettségét jelenti a magyarok védelmében. Magyarország az egymás védelmére felesküdött demokráciák klubjához tartozik, tehát teljes értékű tagja a világ valaha volt legsikeresebb katonai szövetségének.
Magyarország a legkevésbé sincs egyedül.
De hogyan is fogadják itt Magyarországon ezeket a Moline-ból, Shelbyville-ből, Milburnből és Menából érkezett fiatal amerikai katonákat?
A magyar hadseregben dolgozó partnereik, valamint tágabb értelemben a magyar emberek részéről ez a fogadtatás nagyon is szívélyes volt. Ők azok, akik értik, hogy az ilyen jellegű küldetések a magyar és az amerikai nép közötti szoros kapcsolatokat tükrözik.
Másfelől azonban, megsértve ezzel a védelmi együttműködési megállapodásunkat, a magyar kormány több mint három éve nem engedélyezi, hogy ezek a fiatal katonák rendszámtáblát kapjanak a családi autóikra, ehelyett arra kényszeríti őket, hogy havonta több tízezer forintot fizessenek saját zsebből az ideiglenes regisztrációért. Nem a bürokrácia vagy a túlzottan bonyolult adminisztratív eljárások miatt. Hanem egyszerűen azért, mert a magyar kormány erről politikai döntést hozott.
Igen, jól hallották. Rendszámtáblákról beszélek.”
Amerika aggódik
A nagykövet jelezte, a fenti példa is „jól” szemlélteti a Magyarország és a szövetségesei közötti kapcsolatok jelenlegi, aggasztó állapotát – pedig – tette hozzá – „nem volt ez mindig így, és nem is kell, hogy így maradjon”. David Pressman rámutatott: Amerika és Magyarország barátsága évszázadokra nyúlik vissza, és „amikor a bátor amerikaiak a Brit Birodalomtól való függetlenségükért harcoltak, Kováts Mihály magyar nemes fontos szerepet vállalt az Egyesült Államok lovasságának fejlesztésében és vezetésében, mígnem annak soraiban halt meg az amerikai forradalomban”.
Beszédében kitért a „büszke magyar diaszpórára”, amelynek tagjai az 1930-as évek önkényuralma elől kerestek menedéket, akár az 1956-os forradalom után. Megemlítette Teller Edétől Karikó Katalinig azokat a magyarokat is, akik a szabad világba mentek, és valami egészen nagyot tudtak alkotni.
Magyarország NATO-tagságáról elmondta: hazánk a szabadság felé vezető hosszú úton közel 25 évvel ezelőtt mérföldkőhöz érkezett, amikor a transzatlanti szövetség tagjai közé fogadták, és ezzel egy történelmi igazságtalanságot korrigáltak. Hozzátette: Orbán Viktor megértette ezt 1999-ben, amikor miniszterelnöksége idején csatlakoztunk „a Nyugat szövetségéhez”. Emlékeztetett, a NATO-csatlakozással Orbán szerint
„végre lehorgonyoztuk országunkat a nyugati partokhoz”.
„Hol is tart ma ez a kapcsolat?”
– vetette fel a nagykövet, aki beszédének ezen pontját ismét visszatért a rendszámtáblákra.
„A rendszámtáblák ügye több mint három éve megoldatlan. Időközben a jelenlegi kormány miniszterei biztosítottak bennünket arról, hogy meg fogják találni a megoldást a problémára, később azonban elismerték, hogy ez túlmutat a hatáskörükön, a kérdést ugyanis a legmagasabb szinten várakoztatják”
– mondta.
A magyar kormány nem úgy viselkedik, mint a többi szövetséges
David Pressman azt mondta, Magyarország „másként viselkedik, mint a szövetség bármely más tagja”, és ez a beszéd „arról szól, hogy egy régi barát és szövetséges olyan dolgokat mond és tesz, amelyek aláássák a bizalmat és a barátságot”.
Kijelentette:
az Egyesült Államok nem hagyhatja figyelmen kívül
- amikor a magyar Országgyűlés elnöke azt állítja, hogy Putyin ukrajnai háborúját valójában „az Egyesült Államok vezeti”.
- Amikor egy hivatalban lévő miniszter úgy hivatkozik az Egyesült Államokra, mint a halottra, akinek nő a körme.
- Nem érthetjük meg és nem fogadhatjuk el, hogy a miniszterelnök az Egyesült Államokat szövetségesünk, Magyarország „legfőbb ellenfeleként” azonosítja.
- Vagy azt az állítását, miszerint az Egyesült Államok kormánya meg akarja buktatni a magyar kormányt, szó szerint „le akarja győzni” őt.
Orbán Viktorra is megemlékezett
„Vannak, akik szerint azt kellene figyelnünk, amit Magyarország tesz, nem pedig azt, amit mond. De láthatják: éppen ez a probléma. Én nem egyszerűen arról beszélek, amit a kormány mond, hanem arról, amit tesz, a cselekedeteiről”
– jelentette ki Pressman, utalást téve Orbán elhíresült kijelentésére, miszerint „ne figyeljenek oda arra amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok„.
Majd felsorolta a magyar kormány tetteit:
- A független média szisztematikus elfoglalása, ahol az oligarchák médiumokat vásároltak fel, hogy aztán egy, a kormány által ellenőrzött magánalapítványnak adományozzák azokat,
- miközben az a néhány médium, amely megőrizte a függetlenségét, most vizsgálatokkal, adóellenőrzésekkel és a reklámbevételek elvesztésével néz szembe.
- Azzal, hogy a „függetlenséget” az „ellenzékiséggel” azonosítják, Magyarországon a független média ellenzéki címkét kap.
- A független, nem kormányzati szervezeteket politikai pártok támogatóiként címkézik fel.
- Azokat a független bírákat pedig, akik a kormány számára kedvezőtlen véleményt fogalmaznak meg, vagy találkoznak az amerikai nagykövettel, külföldről finanszírozott és irányított politikusoknak állítják be.
Pontosan tudják, mi folyik Magyarországon
„A kormányzati hatalom minden aspektusának bebiztosítása – a közbeszerzéstől az engedélyezésen át az idegenforgalmi támogatásokig, a koncessziókig, az adó- és ellenőrzési intézkedésekig, a szabályozási politikáig – a pártvezetők, családtagjaik, sógoraik vagy régi barátaik tulajdonában lévő vállalatok számára teremt kedvező feltételeket –
ezek ismét nem szavak, hanem tettek”
– mondta Pressman, akinek szavaiból világosan kiderült: pontosan tisztában van a magyarországi kedvezőtlen politikai tendenciákkal.
Kiemelte: a „szuverenitási törvény” mindenkit fenyeget, aki demokratikus vitában vagy érdekérvényesítésben vesz részt.
„Nem Magyarország szuverenitását, hanem kizárólag egyetlen pártnak a közbeszéd monopolizálására irányuló törekvését védi. És még ha teljes mértékben nem is hajtják végre, a törvény már puszta létezésével is eléri a célját – az emberek hallgatásba rémisztését. Ezek megint nem szavak, hanem tettek”
– hívta fel a figyelmet a nagykövet.
Egyszer elfogy a türelem
„Mostanra bizonyára észrevették, hogy más szövetséges országokban nem szoktunk ilyen beszédeket tartani, mert más szövetséges országokkal párbeszédet folytatunk”
– közölte Pressman, hozzátéve: magyar kormányt viszont „kevéssé érdekli a konstruktív párbeszéd a fenti problémák megoldására. Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink.
Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk”.
Mint mondta, az Egyesült Államok magyarországi politikája három elemet foglal magában:
- „folyamatos erőfeszítéseket a magyar fél bevonására a párbeszéd révén;
- elkötelezettséget az iránt, hogy őszintén beszéljünk arról, amit látunk;
- és készséget arra, hogy a kormány által hozott döntésekre reagálva cselekedjünk.”
„Továbbra is keressük a kapcsolatot, továbbra is világosan fogunk beszélni, és továbbra is cselekedni fogunk az érdekeink támogatása érdekében – mindezt ebben a sorrendben”
– mondta David Pressman.
Videó:
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
