Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke legutóbbi bejegyzésében megint nem finomkodott és úgy kiosztotta Semjén Zsoltot, hogy a fal adta a másikat. Gyurcsány szerint ezt a szerencsétlent, ezt a szégyenembert Jézus a kereszténydemokrácia közelébe se engedte volna.
Gyurcsány Ferenc bejegyzése az alábbiakban olvasható
Nem az Isten teremtette a kereszténydemokráciát
Ha így történt volna, akkor azt a szerencsétlent, aki magát a magyar kereszténydemokraták elnökének mondja, aki irgalmas keresztényként azon nevetgél, hogy a kórházakban nincsenek vagy nem működnek a légkondicionálók a kánikulában, ezért műtétek maradnak el, betegek lesznek rosszul, na akkor ezt a szégyenembert Jézus a kereszténydemokrácia közelébe se engedte volna, mert látta volna, hogy az egy hamis ember, ki valójában juh ruhájába öltözött farkas. (Máté 7:15)
Segítsünk az álnokság bajnokának, mielőtt megvetésünk elől az istenhit bástyái mögé menekülne és jajveszékelne, mert szerinte, itt kéremszépen bántják az ő hitét, vallását meg az egyházát, mondjuk el neki mindjárt a legelején, hogy egy frászt bántjuk mi mindezeket, sőt, ha úgy tetszik, tőle védjük a szeretet és az irgalom hitét.
Kezdjünk messziről, csak hogy ne tegyük könnyűvé az ájtatos hazudozók életét!
Minden emberi kultúrának megvan a maga Istene. Vagy valamennyi emberi kultúrát az Isten (egy, több?) teremtette, vagy minden emberi kultúra megteremtette saját Istenét, megengedőbben mondva: rátalált saját Istenére.
Ha a létezés feltétele nem az anyagi, hanem a bárminemű megragadhatóság, akkor Isten akkor is létezik, ha kizárólag elménk terméke volna. E tekintetben tehát valójában mindegy, hogy az örök Isten teremtett bennünket, embereket, vagy mi, emberek teremtettük az Istent.
Isten tehát mindenképpen van és létezése hat ránk, ha hiszünk benne, ha nem.
Az anyagi világ természeténél fogva tökéletlen, mi több, magára hagyva, külső beavatkozás nélkül, egyre nagyobb rendezetlenségre törekszik, ezt hívják entrópiának. Ha az anyagi világ természeténél fogva tökéletlen, akkor az ember világa (mely anyagi természetű is) nyilvánvalóan tökéletlen. Még kiábrándítóbban, amihez köze van az embernek, az nem lehet tökéletes.
A hit lehet-e tökéletes? Természetesen nem, mert a hitnek az ember az alanya. E tekintetben érdektelen, hogy a hit tárgya a feltételezett tökéletesség kizárólagos birtokosa, az Isten, mert a hit nem tőle és általa, hanem az embertől való.
Ha hit tökéletlen (ha nem így lenne, akkor ugye nem lennének hitviták), akkor intézményesült megtestesülése, az egyház se tökéletes.
Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy fentebb hivatkozott férfi a hitbéli tökéletlenség reprezentációjának iskolapéldája, mert hitét saját alávalóságának, kisszerűségének, romlottságának fedőtörténeteként használja, tettei az istentelenséget példázzák, azok hamis hitvallásának tanui.
De menjünk tovább, átlépve azon, aki csak arra érdemes!
Mivel a tökéletlenség a tökéletességtől eltérően lehet vita tárgya, és az előzőekben azt láttuk, hogy se a hit, se az egyház nem tökéletes, akkor ez azt jelenti, hogy azok egy alkotmányos demokráciában közvita tárgyai lehetnek?
Szerintem igen.
E tekintetben azonos módon kell kezelni az istenhitet és az egyházat?
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
