Bécsben olcsóbban lehet lakást bérelni, mint Budapesten vagy Varsóban, írja a Vakmajom.
„A Deloitte Property Index 2024 adatai szerint itt tartottak a bérleti díjak 2023-ban három, szubjektíven kiemelt nagyvárosban:
- Varsó 16,7€/nm/hó
- Budapest 11,3€/nm/hó
- Bécs 10,5€/nm/hó
(A legdrágább európai városokban, London, Dublin, Párizs stb. ez 30€/nm/hó fölött van.)
Ha hozzávesszük a városokban elérhető havi átlagos nettó béreket (a numbeo.com szerint):
- Bécs 2774€/hó
- Varsó 1820€/hó
- Budapest 1075€/hó
Akkor ha egy átlagos 50 nm-es lakás bérleti díját nézzük, és hogy a havi fizetés hány %-át kell rákölteni:
- Budapest 565€/hó 52%
- Varsó 835€/hó 46%
- Bécs 525€/hó 19%
Bécsben toronymagasan a legolcsóbb a lakhatás, minden szempontból az. És ennek egyetlen oka van, a nagy tömegű, olcsó, városi tulajdonú bérlakás, amit Ausztriában 100 éve építenek, és a bécsi lakásállomány kb. 40%-a ilyen, és a piaci árak felén-kétharmadán lehet bérbevenni őket, ez húzza le az átlagos bérleti díjakat, és a piaciakat is lehúzza. Az olcsó lakhatásra egyetlen hatékony megoldás van: építeni, építeni és építeni. Semmilyen támogatás nem használ, mert csak felveri az árakat. Az árszabályozás nem használ, mert szűkíti a kínálatot, hiányt teremt és felveri az árakat. Az ingatlanok hasznosításába való szabályozói beleszólás, pl a rövidtávú bérletek korlátozása sem használ, csak feketepiacot teremt, és amúgy is brutális megsértése a tulajdon szentségének: nem az ingatlantulajok feladata a lakhatási kérdések megoldása. Egy dolog használ: a kínálatteremtés, a lakásépítés. Egyetlen elfogadható beavatkozás a piacba – már ha egyáltalán be akarunk avatkozni, és segíteni kívánunk azokon, akik piaci alapon nem tudják megoldani a lakhatást. Ez filozófiai kérdés.
(Nota bene, nem semmi, hogy Varsóban már 80%-kal magasabbak a fizetések, mint Budapesten, havi 1000€ az európai szinten totál éhbér. És ugyan a bérleti díjak is magasabbak, az általános bolti árszínvonal viszont alacsonyabb, fényévekre került a lengyel életszínvonal is, lassan másik bolygó.)