Nem érdekli őket, hogy Stróbl jogörökösei mit kérnek, az se, hogy mit gondol a főváros főépítésze. Mi közük hozzá? – kérdezi a hatalom. Tényleg, mi közünk hozzá?
Közünk van az ország egyik szimbolikus teréhez, egyik legismertebb köztéri alkotásához, és ahhoz, hogy mit jelent, mit üzen a hely, a város fölé magasodó szobor. Akkor is így van ez, ha ezt az egészet sokan üres locsogásnak, habverésnek, ahogy mondani szokták, figyelemelterelésnek tekintik.
Magyarország keresztény ország?
A kormány szerint igen, dacára annak, hogy az emberek kevesebb, mint fele mondja magát kereszténynek.
Szerintünk úgy, ahogy a kormány mondja, szeretné láttatni, úgy nem.
A kereszténység hétköznapjainkba, kultúránkba, művészetünkbe ivódott, bennünk, köztünk élő hagyomány, sokak életének része, önazonosságát meghatározó hite, boldogságának forrása, de Magyarország világias ország.
A földi világot az itt élő emberek álmai, vágyai, szándékai, tehetsége alapján, nem pedig a teremtő Isten szándékát fürkészve, ahhoz igazodva próbáljuk berendezni. Egyáltalán nem érdektelen, hogy mit mondanak egyes egyházi és politikai vezetők, de ha valaki nem vak és süket, ha egyszerűen csak körülnéz, akkor túlnyomó többségben világias szokásokat követő, úgy élő, úgy gondolkodó embereket lát Magyarországon.
Lehet ágálni ellene, de a helyzet az, hogy az emberek életük fő igazodási pontja saját boldogságuk, elégedettségük keresése, nem pedig az Istennek történő megfelelés. Ez a helyzet.
Egyébként meg azt gondoljuk, hogy nem az a meghatározó kérdés, hogy hányan vallják magukat kereszténynek. Nem, mert a közösség identitása, nem a tagok hitének, meggyőződésének valamiféle egyszerű, matematikai összegzése.
De még fontosabb, hogy mi olyan államot akarunk, amely egyformán állama valamennyi polgárnak, függetlenül vallásos meggyőződésétől és bármi hasonlótól. Ezért szerintünk az államnak van alkotmánya, de nincs vallásos világnézete, így nem lehet az állam keresztény se.
Ez nyilván nem jelenti azt, hogy az állam nem képvisel értékeket, hogy nincs véleménye jóról és rosszról, de azokat olyan egyetemes értékeknek tekinti, melynek forrása az ember, nem pedig az Isten.
A keresztény hit felhasználását a földi hatalom legitimitásának megteremtésére, megerősítésre, a szabad polgári állam, és ha van, akkor az isteni akarattal ellentétes tévelygésnek, bűnnek tartjuk. A politikai kereszténység a keresztény hit hatalmi aprópénzre váltása, melynek éppen úgy nincs köze a jézusi hagyományokhoz, mint a modern polgári államhoz.
Amikor rossz döntésnek tartjuk, hogy kőkeresztet állítsanak a Szabadság-szobor talapzatára, akkor minden egyéb szakmai megfontoláson túl vitánk nem a keresztény hittel, hanem a klerikalizmussal, a keresztény hit, a keresztény egyházak politikai, hatalmi áruba bocsátásával, felhasználásával, a politikai kereszténységgel van.
forrás
