Több diák mobiltelefon nélkül ment haza a nap végén.
Az iskolakezdés sohasem tartozik a legegyszerűbb napok közé, most azonban több dolog is nehezítette a szeptember első hetét. Arról már nyár közepén tájékoztatták a szülőket és a tanulókat, hogy az idei évben a diákok a magukkal hozott mobiltelefonokat nap elején kötelesek leadni és azokat csak nap végén kapják vissza. A kérdés már önmagában nagyon megosztotta az embereket. Több szülő örült a döntésnek, ők főleg azok voltak, akik már otthon is aggódtak a gyerekek technikai kütyük iránti rajongása miatt. Ők azok, akik el is mesélték, hogy mennyire frusztráló, hogy a gyermek a vacsoraasztalál sem néz fel a készülékből, de olya is előfordult, hogy a nagymamával sem tud két mondatnál többet váltani, ugyanis megint a képernyőre szegezi a tekintetét. A másik tábor pedig azzal érvelt, hogy szülőként az ő feladatuk a gyerekeik nevelése és ilyen szinten ebbe nem avatkozhatna be az iskola. A két tábor szépen egymásnak esett, aztán eljött a szeptember 2.-a és a vélemények okafogyottá váltak, hiszen a szabály az szabály, a mobilokat pedig le kellett adni.
A rendszert azonban minden iskola a tanévkezdés első napján tesztelte le élesbe.
Nem minden intézmény vette simán az akadályokat, de mikor bevezetnek valami újítást, akkor azért ott általában megbicsaklik a rendszer. Volt beszámoló tiszteletlen tanárról, a diákok is igyekeztek sumákolni, voltak aggodalmaskodó szülők és persze tanácstalan dolgozók, akik nem készültek fel egy rakás olyan helyzetre, ami ebből a telefon beszedésből és tárolásból, majd visszaszolgáltatásból adódik.
A tanárok és a diákok is feszültek.
Több iskolában a tanárok mobilozását is korlátozzák, de azt is megírtuk, hogy egy igazgatót éppen amiatt váltottak le, mert nem akarta betartani az új rendeletet, így amellett, hogy a nyári szünet után vissza kell rázódni az iskolapadba, most még egy jó adag indulat is van az oktatási intézmények falai között.
Eltűnt készülékek, felszívódott drága mobiltelefonok.
Nem kellett hozzá egy egész hét, hogy megjelenjenek az első beszámolók a közösségi oldalakon arról, hogy a gyerek leadta a telefont, de vissza azt már nem kapta. Többen is hasonló történetről számoltak be, az iskolák pedig mossák kezeiket, hiszen ők azt egy lezárt helyre eltették.
Olvasónk ennek kapcsán írt nekünk üzenetet, melyet változtatás nélkül közlünk:
Kedves Promotions.hu! Nem tudom, hogy a sok iskolai panaszos szülő mellé beférek-e még én is, de megpróbálom, mert hangot akarok adni a mérgemnek és szeretném, hogyha mással is történt hasonló, akkor ne féljen ő is felszólalni. 4 nap. Ennyit bírt ki a gyerekem telefonja az iskolában, amit a születésnapjára kapott májusban. Becsülettel bevitte, leadta, majd mikor szerette volna visszakapni, akkor az ő nevével ellátott tárolótasak sehol sem volt. Kerestek, kutattak, értetlenkedtek, talán máshova tették (hova?), talán elkeverték (ki?), talán meglesz (hol?), talán nem is adta le (micsoda?). Miután az összes égető kérdést tisztázták, jelezték, hogy hívja fel az egyik szülőjét (itt egyébként kínomban felröhögtem, amikor a gyerek mesélte), majd nekik is leesett, hogy ez nehézkes lesz, szóval a tanáriból tárcsázott engem. Én be is mentem az iskolába és kérdeztem, hogy hogyan oldjuk meg a dolgot.
Ők jelezték, hogy ilyen még nem történt, így nem is igazán tudják mit kellene tenni, hívhatunk esetleg rendőrt, de azt javasolják várjunk pár napot hátha előkerül. Szóval most várunk. A gyerek meg addig kapott egy kölcsöntelefont, de megmondtam neki, hogy le ne merje adni. Egyszerűen hihetetlen, de sajnos mégsem az, mert valahol biztos voltam benne, hogy történni fog ilyen, azt nem tudtam, hogy épp velünk. A történetemet megosztottam pár közösségi média csoportba és nem egyedi az esetem, 4-5 anyuka is jelezte, hogy bizony náluk sem érkezett haza a készülék, szóval ők is várnak.
Persze, értem én, mindenbe bele kell rázódni, de nem az lenne a logikus, ha előbb biztonságos körülményeket teremtenek a “lefoglalt” tárgyaknak és azután kezdik el őket begyűjteni? A kérdés költői, abban pedig nagyon reménykedek, hogy meglesz a mobil, mert egyrészt nagyon szerette a fiam, másrészt egy rakás olyan személyes dolga volt rajta, amit nehezen pótolna. Meglátjuk, ha lesz fejlemény, akkor még jelentkezem.
A kérdés felmerül, lopás történhetett?
Egyébként azt nem gondolnám, de bármi megeshet és igen, nem titkolom, első haragomban ez jutott eszembe. A telefonokhoz jó esetben valóban csak a tantestület néhány tagja férhet hozzá, róluk pedig álmomban sem feltételeznék ilyet. Ha esetleg diákok, vagy más által is elérhető helyen van… hát ebbe az opcióba bele se merek gondolni.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
