A Bese-botrány kapcsán nyilvánult meg a DK elnöke.
A napokban kirobban Bese-botrány kapcsán tett közzé egy elgondolkodtató bejegyzést Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a közösségi oldalán.
Beszámoltunk róla, hogy a legfelsőbb kormányzati köröket is megjárta egy akta, amelyben bizonyítékok vannak arról, hogy Bese Gergő dunavecsei plébános melegpartikon vett részt, illetve tartós intim kapcsolatot ápolt más férfiakkal.
Rövidesen arról érkezett hír, hogy Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek
„Bese Gergő Pétert 2024. szeptember 6-i hatállyal felfüggesztette papi szolgálata alól”
Az eset után Orbán Viktor sietősen letörölte a Facebookról a Besével közös fotókat, a fideszes sztárpap múltját pedig elkezdték eltörölni a kormányzati médiában, mintha soha nem lett volna közük hozzá.
Bese a botrány pénteki kirobbanását követően másfél napig hallgatott, majd szombat este kínos videóban próbált mentegetőzni. Eközben az RTL Híradó vasárnap megszerezte a Bese Gergő „kalandjairól” készült felvételeket.
Alább idézzük Gyurcsány Ferenc bejegyzését
„A plébános
A spaletta résein aranyosan szűrődött be a lassan erejét vesztő nap fénye. Volt valami drámaisága a pillanatnak.
– Vétkeztem gyermekem, súlyosan vétkeztem.
– Mondd atyám!
– Hittem.
– De a hit nem vétek atyám.
– Igazad van fiam, nem vétek, annál is rosszabb, bűn.
– De hogyan mondhatsz ilyet atyám!? A hit csoda, a szeretet, az odaadás, az alázat csodája.
– Nem is a hittel van a baj, hanem velem.
– Nem értem, mit mondasz atyám.
– A hit akkor eleven, akkor él, ha emberbe költözik. Ha beszélsz róla, ha könyvekben mutatja meg magát, akkor a hit filozófia. Az élő hit az emberben van. A hitvány ember hite a hazugság, az önbecsapás hite, a hit bemocskolása. A gyalázatos ember hite pedig egyenesen bűn.
– Te most azt mondod atyám, hogy te hitvány ember vagy?
– Igen, azt mondom. Vagy még inkább, azt gyónom neked fiam.
– Miért lennél hitvány ember?
– Mert játszottam hitemmel. El akartam hitetni magammal, hogy készen állok a hit örömére és áldozatára. Hitem menekülés és szerep volt egyszerre. Menekülés valós önmagam elől, és szerep, hogy azt mutassam, nagyszerű eszmények vezetnek.
– Miről beszélsz atyám?
– Arról fiam, hogy a hit nem ima, nem az Írás olvasása, nem buzgóság, nem magamutogatás. A hit nem papírmasé. A hit hűség és szeretet. Azt hiszem, hogy ezzel szemben én csak magamat szerettem és senkihez nem voltam hűséges.
Képlékeny vagyok, mint az utca piszka, miközben sziklának hazudtam magam. Kisebb engedményekkel kezdődött. Az önhit megbocsátásával. A tolakodással. Aztán kiderült, hogy a vászon helyett jobban szeretem a bársonyt, hogy lelkem meggyőződését adom testem öröméért. Hogy bensőm legmélyén fontosabb vagyok önmagamnak, mint Isten szolgálata.
Nem szolgáltam, hanem használtam Istent, az ő egyszülött fiát, Jézust.
– Mi történt atyám, hogy mindezt most mondod el nekem, hogy te gyónsz nekem?
– Megláttam a bűnt.
– Milyen bűnt?
– Egyik paptársam bűnét. És viszolygás fogott el, mert az ő bűnében megláttam a sajátomat is. Az egyház Krisztus teste. Ahogy közös a hitünk, közös szeretetünk Jézusban, úgy közösek bűneink is. Ezt értettem meg. Nincs olyan, hogy szemezgetünk a hit örömeinek gyümölcse és elárulásának szégyene között. Ez is és az is közös. Bűnömmel az egész egyházat, Krisztus testét mocskoltam be.
– És akkor most mi lesz atyám?
– Arra kérlek fiam, oldozz fel bűneim alól?
– Nem tehetem atyám.
– Miért?
– Mert bár bűnöddel való szembenézés megrendítő, én nem oldozhatlak fel.
És nem azért, mert nem vagyok felszentelt pap, hanem mert ha a bűn közös, és te ezt mondod, akkor a bűnbánatnak a megbántott közösség előtt kell megtörténnie, és bűnbocsánatot is csak az nyújthat neked.
A plébános letette a tollat. Elolvasta még egyszer. »Nem rossz, nem is olyan rossz«, állapította meg. Jó volt kiírni magából.
Kopogtak az ajtón. Remélte, hogy a házvezetőnő jön, Franciska. És hozza a délutáni teáját. Már nagyon kívánta.
(Eddig megmutatott írásaimban kerültem a direkt politizálást. Most se a fenti szöveg politizál, hanem fordítva. A politika mutatja másként a szöveget, mint ami annak eredeti szándéka volt, akkor, amikor írtam.
A politika, az azzal összefonódó katolikus egyház, és mindkettő botrányos erkölcse talált rá erre a szövegre. Akkor tessék úgy érteni, ahogy annak mára jelentése lett.)”
(Gyurcsány Ferenc/Facebook/Nyugati Fény) | forrás
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
