Orbán Balázs kijelentései szintlépésnek tekinthetők.
Orbán embere kiütötte a biztosítékot
Mint ismert, Orbán Balázs a Mandinernek adott interjújában kijelentette: a magyar kormány szerinte éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc miatt jutott arra, hogy Ukrajna védekezése Oroszország katonai megszállása ellen „rossz lépés”. Orbán Balázs ezért elmondta: 1956-ból kiindulva a magyar kormány nem védekezett volna, mert ez szerinte „felelőtlenség”, hiszen – állította – „óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel”.
Megírtuk, hogy a politikai igazgató Orbán kijelentéseit azonnal felkapta a világsajtó. Így végre azt is elérte, hogy az egész világ figyeljen arra, hogy mit mond, mert egyébként – természetes módon – nem tulajdonítanának nagy jelentőséget annak, hogy éppen miről is beszél Orbán Balázs.
Érdemes jelezni, hogy bár sorra reagáltak még kormányzati szereplők is a politikai igazgató mondataira,
annak tartalmát senki sem cáfolta a kormányzat részéről.
Orbán Viktor hibának minősítette a politikai igazgató mondandóját, ám mégis igyekezett a védelmébe venni. A magyar kormány álláspontja szerint tehát az volna a „helyénvaló”, ha Ukrajna nem védekezne az őt megtámadó Oroszországgal szemben.
„Tekintettel a nyilatkozat súlyos belső logikai ellentmondásaira, valamint arra, hogy a megadáspárti Orbán Balázs egyébként a fegyveres testületek, így a honvédség vezetőit is képző Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanácsadó testületének elnöke, ezen nem csodálkozhatunk”
– hívta fel a figyelmet Ungváry Krisztián történész a Telexen közzétett írásában.
A történész megvizsgálta, hogy mik lettek volna a feltétel nélküli megadás körülményei akkor, ha Magyarországon 1956-ban is az történt volna, mint ami jelenleg történik Ukrajnában.
Mint írta, az első magyar háborús nap, november 4. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár az elmúlt hónapokhoz hasonlóan aznapi beszédében is kifejtette:
„önálló magyar nemzet nem létezik, mert az csak egy, a Szovjetunióban elismert finnugor népcsoport egy leágazása,
és a nyelv sem önálló, csak egy finnugor dialektus”.
„Az, ami a tankönyvekben mint magyar állam szerepel, valójában a vallásszabadságot hirdető Arany Horda által létrehozott alakulat volt, az Árpád-házi uralkodók pedig egy halicsi nagyorosz dinasztia leszármazottai, némi finnugor beütéssel. Az ország ellen meginduló támadást Nagy Imre rádiószózatának megfelelően a honvédség és a nemzetőrség csapatai szinte mindenütt ellenállással fogadják. Nagy Imre azzal utasítja vissza a jugoszláv követség ajánlatát, amely szerint Belgrádba menekítenék, hogy nem taxira van szüksége, hanem fegyverre”
– írta a történész.
Nagy Imre kormányában agyonverték volna Orbán Balázst
Mint fogalmazott, ha már Orbán Balázs volt annyira könnyelmű, hogy erre az analógiára ragadtatta magát, fel kell tennie a kérdést:
„amennyiben az 1956-os forradalom úgy alakult volna, ahogyan az előbbi, szigorúan az ukrán példából levezetett forgatókönyv is mutatja (utalok itt arra, hogy az orosz megszállás jelenleg is csak Ukrajna területének 20 százalékára terjed ki), akkor mit csináltak volna Orbán Balázzsal, ha a Nagy Imre kormány politikai igazgatójaként előadja azt az ötletét, hogy a háború értelmetlen, mert az ország megsemmisült, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye nagy része »elveszett« és a magyar emberek »a semmiért« halnak meg. Az a gyanúm, hogy Nagy Imre minisztertársai
a helyszínen agyonverték volna, maga a miniszterelnök pedig elhányta volna magát Orbán szavainak hallatán”
– jelezte.
„Egyébként Orbán Balázs kijelentéséből az következik, hogy a magyar történelem egyetlen bölcs politikai döntése 1944. március 19-én történt, amikor a magyar kormány úgymond a vérontás elkerülése érdekében az úgynevezett értelmetlen harc helyett megértéssel fogadta a Német Birodalom csapatait”
– mutatott rá, hozzátéve: „Ez az, ami ezek szerint példaértékű. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos felelőtlen háborús gyújtogatók, a pesti srácok pedig a politika által bábként feláldozott szerencsétlen lúzerek”.
Közölte: míg az interjút készítő Kohán Mátyás simán csak tájékozatlan és műveletlen, addig
Orbán Balázs megnyilatkozása szintlépésnek tekinthető.
Itt és most az történt ugyanis – írta Ungváry –, hogy egy felelős magyar politikus szerint a szabadság és a függetlenség, vagy másképp megfogalmazva az önálló nemzeti és állami lét az „semmi”, Oroszország hadicéljaival kapcsolatosan pedig a legcsekélyebb kritika említése sem szükséges. A történész Rácz András Oroszország-szakértőt idézve jelezte: eddig csak sejthettük, de most már tudjuk is, hogy
a kormány nem védené meg Magyarországot egy orosz támadással szemben.
Miért mondta Orbán Balázs, amit mondott?
Ungváry szerint, ahhoz hogy megértsük Orbán Balázs tettét, meg kell kísérelnünk megérteni, hogy miért is mondta azt, amit mondott. Azt írta, a logika szabályai szerint három magyarázat volna elvileg lehetséges minderre. A történész szerint azt, hogy Orbán nem volt beszámítható, kizárhatjuk.
- „Az első a zsigeri konfliktuskerülés, de ezt épp a Fidesz politikájának ismeretében kizárhatjuk, hiszen a NER éppenséggel soha sem habozott felvállalni konfliktusokat.
- A második a cinizmus, azonban ez sem jó magyarázat, mert egy politikus érdek nélkül nemigen szokott nyilatkozni. Orbán Balázsról sok rosszat lehet gondolni, de azt nem, hogy ne volna tudatos és megfontolt az, amit mondani szokott. A konkrét esetben épp ő tartotta fontosnak elmondani ezt az 1956-os hasonlatot.
- Marad tehát az utolsó lehetőség, nevezetesen az, hogy Orbán Balázs azért kívánja Ukrajna kapitulációját, mert egy orosz kiütéses győzelem volna számára politikailag a leginkább kívánatos. Ezt az interpretációt sok minden támasztja alá, például az, hogy a kormánymédiában szinte nem hangzik el érdemi kritika Oroszország kapcsán, vagy az, hogy a NER működése számos ponton az orosz módszerek átvételéből áll (álpártok alapítása, sajtóirányítás, választási manipulációk, sérelmi emlékezetpolitika, az állami költségvetés családi célú használata, a dekadens nyugat elleni »szabadságharc« stb.). Végül is logikus: ha valaki annyira közelállónak érzi magához az orosz módszereket, mint a NER politikusai, akkor miért ne kívánhatná azok győzelmét? Mindez sokat elárul az érintettek erkölcsiségéről és demokráciafelfogásáról, de ezzel most nem terhelem az olvasót.”
Ungváry ugyanakkor jelezte, egy jogi vonatkozású körülménnyel azonban mégis foglalkoznia kell:
a hazaárulás mint büntetőjogi kategória ugyanis ma is létezik.
Mint írta a 2012. évi C. törvény 258. §-a – a következőket rendeli ehhez:
„Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn,
bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával
c) háború idején vagy
d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.
[11]
Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt
egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A történész szerint Orbán Balázst már csak egy kis lépés választja el attól, hogy ezt a bűncselekményt elkövesse. Nevezetesen az – írta –, hogy ezt az ötletét közvetlenül az Oroszországi Föderáció valamelyik diplomatájával ossza meg. Minősített esetről van szó, hiszen a cselekmény jogszerűen gyakorolt állami szolgálatával visszaélve történik – jegyezte meg.
„Pusztán logikai úton arra kell következtetnem, hogy az előkészületi magatartás már most is megállapítható lenne. Az Oroszországi Föderáció vezetője, Vlagyimir Putyin egyébként többször is kifejtette, ellenzi Magyarország NATO-tagságát és amint ismeretes, Oroszország ahol csak tudja, érvényesíti is politikai akaratát. Ezek után az a kijelentés, hogy orosz agresszió esetén értelmetlen a védekezés, felhívás a keringőre.”
Ungvári kiemelte: túl azon a megállapításon, hogy Orbán szavai előkészületi bűncselekményként feltehetően az egyik legsúlyosabb állam elleni bűncselekményt is megvalósíthatják, más szempont is van, ami miatt ez a kijelentés gyalázat.
„Azokkal az országokkal szemben, amelyek számára jelentett valamit a függetlenség, mint az egymástól kulturálisan egyébként fényévnyi távolságban lévő Finnország és Afganisztán, Oroszország meghátrálni kényszerült”
– hívta fel a figyelmet.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
