Tegnap felszállt a buszra egy fiú, aki csak két bot segítségével tudott járni. Megbámulták, de senki nem adta át a helyét. Hamar elszakadt nálam a cérna és így szóltam a busz hátsó ülő feléhez:
Állok hátul, hallgatom a kis reggeli wake up zenémet. Felszáll egy mozgássérült kisfiú (két bottal) a buszra nagy nehezen. Senki meg nem mozdulna, de senki, hogy átadja a helyét. Nem is kellett ennél több, hogy elszakadjon a cérna nálam, fülhallgatót kiveszem és mondom: “A busz hátsó, ülő felétől egy kis figyelmet kérnék! Most, hogy végig nézték és bámulták a kisfiút, majd nagyvonalúan elfordították a fejüket ahelyett, hogy felállt volna valaki és átadta volna a helyét gratulálok! De most Te, aki ilyen jól ülsz, felpattansz, hogy le tudjon ülni, mert majdnem a végállomásig megy a fiú!” Beszélni se nagyon tudott a kissrác, de bólintott hogy köszönöm. Nincs mit kölyök! Még szórványos tapsot is kaptam azoktól, akik szintén álltak. Akik meg ültek azok engem bunkóztak le.
Sajnos sokszor elfelejtünk emberségesen viselkedni! Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
