A nyolcvanas évek, azok számára, akik átélték, egy különleges időszak volt az iskolai életben. A tanítási módszerek, az elvárások és a mindennapi rutinok jelentősen különböztek a mai modern oktatási rendszertől.
Ebben az írásban összegyűjtöttük a legkiemelkedőbb 20 különbséget, amelyek ma vagy megmosolyogtatnak, vagy éppen elképesztőek lehetnek.
Szombati Tanítás: A nyolcvanas évek elején még megszokott volt, hogy minden második szombaton iskolába kellett járni. Az “A” és “B” hetek váltották egymást, és néhány iskolában még a délelőtt és délután váltakozó tanítás is fennmaradt. Egy kicsit a hétvégék iskolai részeként éltek meg.
Köpeny Viselése: A kék köpeny a mindennapi egyenruha volt, és aki elfelejtette otthon, az azonnal beírást kapott az ellenőrzőjébe. Egyes diákok megpróbálták kényelmesebbé tenni a köpenyt, például pulóvert húztak rá, de a hivatalos egyenruha mégis megmaradt.
Orosz Nyelv Kötelező Tanulása: A nyolcvanas évek közepéig az orosz nyelv tanulása kötelező volt. Ez volt az idegen nyelv, amit minden diáknak elsajátítania kellett. A kollektív utálat szinte minden diák számára közös érzés volt.
Iskolai Ünnepek: A szocialista rendszer alatt több olyan ünnep iskolai megemlékezése volt, amelyek ma már nem részei az iskolai naptárnak. Ugyanakkor olyan ünnepeket sem tarthattak meg, amelyek a rendszerrel ellentétesek voltak.
Körzetes Sulik: Mindenki a körzetes sulijába járt, és a válogatásnak, kényeskedésnek nem volt helye. A lakóhelyünk alapján rendelték el, hogy melyik iskolába járunk.
Címer a Táblán: Minden osztályteremben büszkén díszelgett a Magyar Népköztársaság címere a tábla felett. Ez a Kádár-korszak emblematikus jelképe volt.
Technika Az Írásvetítő: Az írásvetítő volt a csúcstechnika az osztályteremben. Ez segítette a tanárokat a tananyag színesebbé, élménydúsabbá tételében. A számítógépek és digitális eszközök még csak kezdetlegesen voltak jelen.
Iskolai Szünetek és Tévéműsorok: Az iskolai szünetekben mindenki az előző esti tévéműsort vitatta át, mivel az egész ország ugyanazt nézte. A közös tévéműsorok, mint a Szeszélyes Évszakok vagy a Szomszédok, mindennapos témává váltak az iskolai beszélgetések során.
Menza és Kedvenc Étel: Az iskolai menzának megvoltak a maga kedvencei. A piskóta kocka csokoládé öntettel az egyik legnépszerűbb étel volt, amit sokan nosztalgiával emlegetnek.
Szabályok, Amiken Ma Már Csak Röhögünk: Minden iskolának megvoltak a sajátos szabályai. A húszperces nagyszünetben például néhol körbe kellett futni a parkot, még nejlon köpenyben is. Ezek a szabályok gyakran bizarrnak tűnnek ma már, de akkoriban részei voltak a mindennapoknak.
Iskolakapu és Biztonság: Az iskolák kapui nem voltak zárva, és szabadon ki-be lehetett járkálni az épületbe. Biztonsági őr sem ült a kapuban, és mikrofon sem szólított meg, ha a szülő megérkezett. A biztonság kérdése akkoriban kevésbé volt hangsúlyos.
Hazamenetel és Szülői Kíséret Nélkül: A gyerekek szülői kíséret nélkül sétáltak haza az iskolából, ami ma szinte elképzelhetetlen lenne. A gyermekek maguk voltak felelősek az utazásukért.
Trafikok és Különlegességek: Minden iskola közelében található volt egy trafik, ahol különleges dolgokat lehetett vásárolni, például Donald rágót vagy Star Wars-os matricákat.
Úttörők és Kisdobosok: Az úttörők és kisdobosok mozgalma továbbra is élénk volt. A kék vagy piros nyakkendő viselése egyes iskolákban elvárt volt, és a tisztségek betöltése is megtiszteltetésnek számított.
Takarékbélyeg és “Fillérből Lesz a Forint”: A takarékbélyeg vásárlása szlogen alapján, mint “Fillérből lesz a forint”, gyakori volt. Hetente jött a takarékbélyeges bácsi, akinél a gyerekek aprópénzért vásárolhatták meg a bélyegeket, amelyeket év végén beválthattak.
Papírgyűjtés és Egyéb Iskolai Feladatok: Az iskolai papírgyűjtés komoly verseny volt, és a diákok mindent megtettek az osztályuk győzelme érdekében. A gyerekek akár vadidegen lakásokba is bemehettek papírgyűjtés céljából.
Tábor és Nyári Élmények: A táborozás fontos esemény volt, amire minden diák vágyott. A táborok sorakozóval, zászlófelvonással és reggeli tornával kezdődtek, és az egész év során erről beszélgettek a gyerekek.
Mobiltelefonok Hiánya: Mobiltelefonok nem léteztek, és a találkozók pontos egyeztetése nélkülözhetetlen volt. A szülők és gyerekek egymásnak írogattak papíron, és a találkozási pontok a városban híresek voltak.
Kollektív Nevelés és Az Idegenek: Az idegenek iskolai és közösségi környezetben is beleszólhattak a gyerekek nevelésébe, és a gyerekek tisztelték az idősebbeket. A kollektív nevelés mindennapi gyakorlat volt.
Tisztelet a Tanárok Iránt: A tanárokat tisztelték, és visszabeszélés nem volt elfogadható. Az iskolai fegyelmezés szigorúbb volt, és a szülők sem mertek a tanárokkal szembe menni. Szigorúbb szabályoknak való megfelelés volt az elvárás.
Bár a nyolcvanas évek iskolai élete számos szempontból különbözött a mai modern oktatási rendszertől, azok, akik átélték, nosztalgikus emlékekkel és érdekes történetekkel gazdagodtak meg ebben az időszakban. A fent említett különbségek nem csak történelmi tények, hanem egy időszak lelkiismeretes visszaemlékezése, amely színessé teszi a magyar iskolai élet múltját.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
