Ma a fiam hazahozta az ellenőrző füzetét, és remegve adta át.
Az osztályfőnök az egész osztály előtt megszégyenítette, mert az elmúlt időszakban két egyest kapott. Az egyik jegyet azért, mert „túl sokat kérdezett, ezzel zavarva az órát”, a másikat pedig akkor, amikor tízórai után megfájdult a hasa, és nem tudott figyelni a feladatra. Azonban a legmegalázóbb az volt, amikor a tanár “az osztály szamarának” nevezte a fiamat az osztálytársai előtt.
Ahogy a fiam ott állt előttem, remegő kezekkel, látszott rajta, hogy retteg attól, mit fogok mondani. Az osztályfőnök szavai mélyen megbántották: „Anya biztosan nagyon szomorú lesz miattad.” Mintha az egész önbizalmát megtörte volna ez az egyetlen mondat.
Fellapoztam az ellenőrzőt, aláírtam, ahol kellett, és mosolyogva visszaadtam neki, hogy tegye el. Nyugodtan megemlítettem, hogy vettem almát, ha szeretne, ehet belőle. Zavartan nézett rám.
– De anya, ott van az a két 1-es… – mondta halkan.
Erre így válaszoltam: – A jegyek nem érdekelnek. Ezek csak számok. Nem mutatják meg, hogy mennyit próbálkozol, és mennyit érsz valójában.
Mert a jegyek mögött nincs ott: – Az a matekóra, amikor kérdeztél, mert kíváncsi voltál. A kérdéseid nem zavarták az órát, hanem azt mutatták, hogy érdeklődő és nyitott vagy, de a tanár ezt nem értékelte. – Az a nap, amikor fájt a hasad tízórai után, és nem tudtál a feladatra figyelni. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, és ez nem mond el semmit arról, hogy milyen diák vagy.
A fiam arcán lassan felengedett a feszültség, és láttam, hogy megértette: nem a jegyek határozzák meg az értékét, és nem kell szégyellnie magát. Nem a számok és nem a tanár megalázó szavai határozzák meg, hogy mennyit ér.
A történetem gyorsan elterjedt az interneten, és sok szülő osztotta meg saját tapasztalatait a hasonló tanári viselkedéssel kapcsolatban. Manapság egyre többször kerül szóba a tanárok alacsony fizetése, gondolom részben ez is az oka, hogy a jobb képességű tanárok inkább szakmát váltanak ahol ki tudnak teljesedni, és a tanári pályára alkalmatlanok kerülnek a helyükre. Sokuknak mintha egyetlen célja lenne: lelki nyomorékot csinálni a gyerekekből.
Az ilyen tanárokat nem szabadna a diákok közelében engedni. A gyermekek jövője, önbizalma és lelki épsége forog kockán. Nem hagyhattam szó nélkül a fiam megalázását, ezért panaszt tettem az iskolánál a tanár viselkedése miatt. Hiszem, hogy minden gyerek megérdemli a tiszteletet, és hogy az oktatásnak nem a megalázásról, hanem a tanulás támogatásáról kell szólnia.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
