Egyre több helyen merül fel, hogy a tanári pofon és a fegyelmezés szigorúsága miatt tisztelték régen a pedagógusokat. Gyakran hallani az érvelést, hogy „én is kaptam pofont, mégis ember lett belőlem”, vagy hogy a mai gyerekek pont azért kezelhetetlenek, mert nincs következménye a rossz viselkedésüknek. Egy népszerű szülői Facebook-csoportban azonban az egyik tag erőteljesen szembement ezzel a nosztalgikus szemlélettel.
Az alábbi poszt gyorsan a csoport központi vitatémájává vált a tanári pofon haszontalanságáról:
„Néha azt érzem, hogy akik ma visszasírják a tanári pofonokat, a sorkatonaságot vagy azokat az időket, amikor gyerekeket lehetett verni, valójában a saját traumáikat próbálják igazolni. Ők is megkapták ezeket a sérelmeket, de nem volt lehetőségük feldolgozni. Ahelyett, hogy elismernék, hogy rossz volt, azt akarják, hogy más is ugyanúgy szenvedjen. Ez nem nevelés, ez nem fegyelem, hanem bosszú. Mintha azt mondanák: ‘ha nekem rossz volt, más se élvezhesse a gyerekkort.’
De miért lenne ez a megoldás? A félelem tiszteletet nem szül, csak csendes ellenállást vagy haragot. Nem arról van szó, hogy ne kelljen fegyelmezni, hanem arról, hogy a gyerekek is emberek. Miért normalizáljuk az erőszakot? Nem lehetne inkább példát mutatni és türelemmel kezelni őket? A tanári tiszteletet nem a pofonokkal lehet elérni, hanem azzal, hogy egy gyerek érzi: a tanár nem az ellensége, hanem a társa az úton.”
A poszt alatt azonnal megjelentek a támogatók és az ellenzők.
„Mennyire igazad van! Én is kaptam pofont gyerekként, és csak a harag maradt meg. Soha nem fogom ezt továbbadni a gyerekeimnek.”
„A tisztelet nem egyenlő a félelemmel. Ha valaki fél, attól még nem tisztel téged.”
„Miért vágyunk vissza egy olyan korba, amikor a gyerekeket nem emberszámba vették, hanem mini katonaként kezelték?”
„Azért a mai gyerekek pont azért tiszteletlenek, mert nincsenek következmények. Egy pofon senkit nem tett tönkre.”
„A régi idők módszerei igenis működtek, csak ma már nem lehet fegyelmezni senkit.”
Miért káros az „én is ember lettem” érvelés a tanári pofon kapcsán?
A szakemberek szerint a testi fenyítés nem vezet tisztelethez, csak félelemhez. Azok, akik gyermekkorukban traumát éltek át, gyakran azt hiszik, hogy ez a normális, mert a saját fájdalmukat nem dolgozták fel. Ezért akarják, hogy más is ugyanezt élje át. Az ilyen érvek azonban figyelmen kívül hagyják, hogy minden gyerek másképp éli meg a fenyítést, és sokuk számára az ilyen élmények hosszú távú károkat okozhatnak.
Az oktatás fejlődése nem az erőszak visszahozataláról kellene szóljon, hanem arról, hogy megértsük: a tisztelet az érzelmi intelligencián és a példamutatáson alapul, nem a testi fenyítésen.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
