Megtörte a csendet Orbán Balázs botrányában az opponense, Unger Anna.
Félreérthetetlen üzenetet küldött Unger Anna, Orbán Balázs doktori dolgozatának opponense a miniszterelnök politikai igazgatójának védése után. A doktori fokozatszerzési eljárás bírálatát végző tanár kiállt az oktatás ideológiamentessége mellett, ugyanakkor Orbán eljárásban tanúsított magatartását is bírálta.
Óriási botrány robbant ki doktor Orbán Balázs ügyéből
Mint ismert, hetek óta témát szolgáltat Orbán Balázs a sajtónak azzal kapcsolatban, hogy a kormányfő stratégája az ELTE-n szeretett volna doktor lenni, mégpedig „szuverenitás”-ból. Ez sikerült is neki. Többek is – köztük Rácz András Oroszország-szakértő – arra hívták fel a figyelmet, hogy Orbán dolgozata több plágiumgyanús részt is tartalmaz, továbbá azt is jelezték, hogy a tézisfüzet valójában egy másik személy, Orbán Balázs munkatársa, bizonyos Árpási Botond laptopján készült.
Az ügyben közösségi oldalán reagált Orbán opponense.
Unger Anna Orbán Balázs dolgozata kapcsán írt bejegyzését alább közöljük:
„»Ebben az ünnepi órában a tudomány és az igazság szolgálatára szentelem magamat, és arra törekszem, hogy tudományomat az Eötvös Loránd Tudományegyetem tisztességére, embertársaim javára, népem és hazám dicsőségére előbbre vigyem.«
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ezt az esküt tesszük doktorrá avatásunk részeként. Mióta ezt az esküt letettem, még jobban igyekszem ennek megfelelően végezni oktatói és kutatói munkámat.
A kutatói szabadságom része, hogy olyan témában kutatok, ami engem érdekel. Olyan rendezvényekre megyek el, melyeket szakmai fejlődésem vagy más tudományos szempontok miatt fontosnak, hasznosnak, érdekesnek találok. Olyan közös publikációkhoz, konferenciákhoz, együttműködésekhez adom a nevem, melyeket szakmailag és emberileg vállalhatónak tartok.
Oktatói szabadságom ennél jóval szűkebb.
Oktatóként nem válogatok, mert nem válogathatok hallgatók között aszerint, hogy kit vizsgáztatok, kinek a szövegét bírálom, ki vehet részt egy rendezvényen, kinek segíthetem a diploma- vagy fokozatszerzését. Oktatóként arra szerződtem, hogy az Egyetem bármely polgárának rendelkezésére kell álljak, ha vizsgáról, diplomaszerzésről, fokozatszerzésről van szó.
Ebben az esetben
az egyetlen világnézeti szempont, amit mérlegelhetek, a tisztesség, és ennek részeként az egyenlő bánásmód.
Minden elém kerülő vizsgázó vagy dolgozatbírálatra felkérés esetén két dolgot van csupán jogom mérlegelni. Egyrészt, hogy értek-e az adott témához annyira, hogy meg tudom ítélni a munka szakmai minőségét. Másrészt, hogy van-e olyan rejtett összeférhetetlenség az illető hallgató és köztem, amiről a felkérő kolléga vagy testület nem tud, de nekem kötelességem jelezni.
Hogy nem vagyok közeli barátja, más szervezetben harcostársa, bt-kültagja vagy éppen közeli rokona az illetőnek, mely kapcsolat esetleg nem köztudott, de az én objektív értékítéletemnek mégis akadályát képezi. De minden hallgatóval úgy kell eljárnom, mint az előtte vizsgázóval és az utána érkezővel. Nincs jogom világnézet, politikai hovatartozás, pozíciók vagy bármely más szempont mentén különbséget tenni a bánásmódot tekintve.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy e két szemponton túl továbbiakat érvényesítsek – mert nem hatalmazhatom fel magam arra, hogy bizonyos esetekben más megfontolások mentén járjak el, csak mert a hallgató személye körüli helyzet egyesek szerint ezt morálisan megkövetelné. Ha egyszer megteszem, bármikor megtehetem. Holnap, holnapután, akármikor, akárkivel szemben, saját kizárólagos, minden külső normát, kontrollt figyelmen kívül hagyó szempontjaim mentén.
Ezt hívjuk önkénynek.
Márciusban is, és az elmúlt hetekben is többször szembesültem azzal, hogy sok kolléga számára ez nem magától értetődő. »Hogy vállalhattad?« – kaptam a kérdéseket hol privát megjegyzésekben, hol nyilvános posztok vagy olvasói levelek morális értékítéleteiben.
Kellemetlenkedő kommentek, gúnyos e-mailek, fejelfordítások és nem-köszönések kísérték a tavaszt, majd az elmúlt heteket. Túlélem, semmi gond, ennél többet is ki lehet bírni, a közéleti és akadémiai közegekben edződve idővel ütésállóvá válik az ember.
Ugyanakkor azt gondolom, senkinek nincs joga ahhoz, hogy a bírálóbizottságot egészében, a tagjait külön, és az opponenseket különösképpen meghurcolja, szakmai bírálatuk kapcsán politikai befolyást, félelmet sejtessen, objektivitásukat, emberi és szakmai tisztességüket megkérdőjelezze.
Mindazok, akik szerint etikai problémák merültek fel a doktori eljárás kapcsán, megtehették volna, hogy etikai problémáikat az Egyetem erre illetékes testületei elé tárják, hogy az Egyetem közössége ezt meg tudja vitatni.
Megtehették volna azt is, hogy amennyiben a jelölttel szemben etikai problémáik merülnek fel, ezt etikai eljárás keretében tisztázzák. Megtehették volna azt is, hogy ha szerintük ebben a helyzetben lehetetlen objektív döntést hozni, lemondanak doktori tanácsi tagságukról – hiszen ők maguk is azt állították, hogy nem tudnak politikailag elfogulatlan, objektív döntést hozni a doktori eljárásról.
Egy dolgot nem tehettek volna meg, egy dologhoz nem volt joguk: a nyilvánosságban megkérdőjelezni a bírálóbizottság és tagjai integritását. Azt sugalmazni, hogy az opponensek és a bizottság majd félelemből fog véleményt írni, kérdezni, döntést hozni.
Soha semmikor az oktatói munkám során nem vezérelt semmilyen hatalomtól való félelem. Most sem.
Egy dolgozat elbírálásánál nem lehet mást, mint tudományos szempontokat figyelni. Ez, és csak ez az Egyetem érdeke. Akik azt állítják, hogy az Egyetem érdekeinek rendelem alá a véleményemet – nos, ők igazat mondanak. Az Egyetem érdeke ugyanis a tisztességes, tudományos megalapozottságú, és világnézeti vagy pártpolitikai szempontoktól mentes bírálat. Ahogy ez most is történt.
Legjobb tudásom szerint törekedtem erre, és senkinek, hangsúlyozom, senkinek nincs joga ezt elvitatni tőlem. Ha bárki úgy gondolja, hogy ennek nem tettem eleget, ott a lehetőség az etikai eljárásokra, tessék azon elindulni. Vitassák a véleményemet szakmai fórumokon. Vitassák az objektivitásomat etikai fórumok előtt.
De sugalmazni, lejáratni, szakmai és emberi integritását megkérdőjelezni öt embernek mindenfajta érdemi bizonyítás nélkül végtelenül aljas és tisztességtelen. Különösképpen azért, mert mindenki pontosan tudta, hogy folyamatban lévő eljárásról annak lezártáig senki nem fog tudni nyilatkozni. Az Egyetem még csak-csak, de a bírálóbizottság, és különösen a két opponens attól a hazugságokkal és félinformciókkal teli cikk- és posztáradattal szemben, ami az elmúlt két hétben megjelent, nem tudta megvédeni magát. Eddig.
***
Fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb. Soha ilyen közvetlen és nyílt rálátásom nem volt korábban arra, hogyan zajlik a nyilvánosságbeli szakértői pozícióval való visszaélés, a hergelés, az informális morális nyomasztás és hálózati működés.
Nemcsak a felkérdezések vagy a gúnyos megjegyzések. Hanem a félinformációk terjedése, a tudatlanság és a magabiztosság vegyülete, a teljesen szakmaiatlan megjegyzések nyilvánosságban való megpörgetése és igazságként való hirdetése. És persze a tisztességtelenség és az elnémulás nyomasztó jelenléte, valamint a kiállás és a tényekhez való ragaszkodás hiánya.
Hogy nem volt senkiben, aki ismeri az ÁJK hagyományait, annyi tisztesség, hogy a hergelő »nem fognak beengedni, direkt kis terembe tették« kommentekre odaírja: az ÁJK-n mindig is a Kari Tanácsteremben voltak a doktori védések, most is ezért került oda.
Hogy nem volt senkiben, aki ismeri az ELTE eljárási szabályait, annyi tisztesség, hogy a hergelő »miért engedik védeni ennyi idő után« kommentekre odaírja: teljesen szabályos az eljárás, mások is védhettek ennyi idő után.
Hogy nem volt senkiben, aki ismeri a karok közti eltéréseket, annyi tisztesség, hogy a hergelő »mindig nyilvánossá kell tenni a dolgozatot« kommentekre odaírja: karonként eltérő szabályok és szokások vannak, az ÁJK doktori iskoláiban nem ritka a kizárólag nyomtatásban elérhető, betekintést biztosító példány.
Hogy nem volt senkiben, aki egy tudományterület szakértője, annyi tisztesség, hogy megálljon egy pillanatra és megkérdezze: tényleg értünk mi mind az alkotmányjoghoz? Tényleg meg tudja ítélni történész, újságíró, vegyész, bádogos, médiaszakember vagy épp szociológus, hogy mi releváns, mi tudományos, mi szakmailag elfogadható és mi nem az – az alkotmányjog területén?
Nem sorolom tovább.
Szégyellje magát mindenki, aki egykori vagy mostani ELTE-polgárként félretette tudását, tapasztalatait, és nem állt ki a tisztességes és tényszerű tájékoztatás mellett, hanem csak odavetett lájkkal vagy kommenttel maga is a hergelők táborát gazdagította.
De most már legalább tudom, hogy ez hogy megy. Hogy bármi áron, de ha meg kell szerezni a dolgozatot, akkor azért bizonyos körökben bármit meg lehet tenni. Hogy egyszercsak jön egy telefonhívás, utalva arra, hogy nyilván én is értem, hogy ez itt most fontos közérdek – mert ők az önhatalmúlag kijelölt morális Pantheonban úgy ítélik meg.
És egyébként se moralizáljak, hogy nekem minden hallgatót egyformán kell kezelni, ezt nyilván én sem gondolom komolyan, nekem is látni kell, hogy ez egy speciális helyzet. Aztán ha így nem sikerül hozzáférni a dolgozathoz, hát lehet kicsit trükközni a plágiumkeresővel, hátha úgy majd odaadja az ember (mondván, egy hallgatói dolgozat átfedést mutat, meg szeretné nézni a kolléga. Egy teljesen más tudományterületen dolgozó, aki csak egy beadandót ellenőrizne. Persze, hogyne.)
Megnyugtathatok mindenkit:
semmilyen, az Egyetem fenntartója részéről érkező nyomás nem volt rajtam. Pontosabban fogalmazva,
nem a fenntartó részéről jött a nyomasztás.
De akárhonnan jött is, nem volt értelme, nem volt jelentősége. Könnyű dolgom volt, mert csak el kellett bírálnom egy dolgozatot. Ennyi volt a munka.
Mindazok, akik ebbe ennél többet látnak bele, az Egyetem integritását és tisztességét veszélyeztetik. Azt sugalják, hogy az Egyetem nem egyenlően méri minden hallgatóját. Hogy vannak, akiknél számítani kellene a politikai háttérnek. És azt is üzenik, hogy ezek szerint vannak, lehetnek oktatók, akik a tényleges teljesítmény helyett azt nézik, egyes döntéseiknek milyen hatása lehet az egyetemre.
Én szeretném remélni, hogy ez mégsem így van. Én nem nézem, és meggyőződésem, hogy ez az egyetlen dolog, amit az ELTE elvár, elvárhat tőlem. Ezt üzenem mindazon diákoknak is, akik tegnap délig leadták a most befejezett szakdolgozatukat, és a téli záróvizsga-időszakban meg akarják védeni azt. Bármelyikük dolgozatát opponálom is majd, semmi más, mint a dolgozat minősége fog számítani. És semmi más, mint a szaktudásom és az összeférhetetlenségi szempontok fognak szerepet játszani abban, kinek a dolgozat-bírálatát vállalom el, és kiét nem.
***
A hipotézis nem tudományos eredmény, hanem kiindulópont. Amit tesztelünk. A doktori kutatóévek nagy része azzal telik, hogy az ember ezen dolgozik. S mivel követelmény, publikálja is részeredményeit. Aki még a szó jelentését se érti, ne akarja megítélni egy doktori disszertáció hipotézisének érvényességét.
Akinek a disszertációjában se kutatási kérdés, se hipotézis nincs megfogalmazva, akinek a disszertációjában semmiféle módszertan nem lelhető fel, mert »leíró és elemző«, de még az elemzés szempontjait sem ismerteti, az aligha rendelkezik azzal a szakmai alappal, hogy másvalakinek egy teljesen más tudományágban írt munkáját elbírálja.
Rossz, de széles körben elterjed, létező gyakorlat
a doktori kutatóévek alatt elkészült önálló publikációk hivatkozás nélküli beemelése a disszertációba.
És létező, bár szintén rossz gyakorlat a társszerzővel írt szövegek hivatkozás nélküli átvétele is. Azt tudom javasolni mindenkinek, aki most plágiumot emleget, tegye fel saját korábbi publikációit, különösképpen a disszertációját, és nézze meg, mit ad ki a plágiumkereső.
Lesznek meglepetések.
És akkor utána érdemes lesz megbeszélni, hogy akkor mi ér, és mi nem ér egy PhD-fokozatot. De az Egyetem nem mérheti hallgatóit eltérő módon. Ha ez a rossz gyakorlat eddig nem eredményezte a fokozatszerzés megtagadását, akkor most sem lehet ez másképp.
Akik pedig azzal jönnek, hogy tulajdonképpen ez az egész, amiben hetek óta vagyunk, csak az opponensek felelőssége, mert ha ők nem vállalják, és ha senki más sem vállalja, akkor ellehetetlenül az egész eljárás, és így megakadályozható lett volna mindez, azok szerintem nem valók egyetemre, mert azt üzenik, hogy ők maguk megengedhetőnek tartják politikai, világnézeti, vagy saját morális meggyőződésük alapján szelektálni hallgatók, dolgozatok között.
***
»A tudomány feladata nem világnézeti álláspontok akadémiai köntösbe bújtatott elismertetése és kanonizálása, hanem tudományos kérdések tudományos módszerekkel való megválaszolása. A kutatás érvényes, ha a kérdés/hipotézis tudomány módon van megfogalmazva és a módszer, amit a szerző a kérdés megválaszolására/hipotézise tesztelésére alkalmaz, tudományosan igazolható.«
Önhivatkozok: ez a ma felolvasott opponensi véleményemből van. Így gondoltam tegnap is, ma is, és így fogom gondolni holnap is.
Őrült világ, ahol az opponens több szerencsekívánságot és gratulációt kap, mint a jelölt. Szomorú világ, ahol emberek csak félve merik megírni, elmondani, hogy sajnálják, ami történik, mert nem mernek kiállni. Elkeresítő világ, ahol a jelölt, bárki legyen is, megköszönni kénytelen az opponens tisztességes hozzáállását.
Mindegy, kinek köszönhetően vagy miért lesz nehéz, faramuci, ellentmondásos vagy politikailag »kényes« egy helyzet. Az Egyetem számára ilyen nincs, nem is lehet. Az Egyetemnek nincs világnézete, csak tisztessége. Ebbe, és csak ebbe tud kapaszkodni, bármilyen vihar van is éppen.
Ha erre nem vigyázunk, semmink se marad.”
(Unger Anna/Facebook) | forrás
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
