Ennél rosszabb talán már úgysem lehet
A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter, és a Fidesz politikusa, Menczer Tamás közötti politikai vita széles körű figyelmet keltett, és sokak számára ismerős lehet. Azok számára, akik szeretnének mélyebben tájékozódni, képeket, videókat vagy beszámolókat találhatnak oldalunkon, időrendben rendezve.
Amikor már azt hittük, hogy a vita lezárul, és a pártok végre előveszik a fiókból a programjaikat, az ellenkezője történt: Menczer Tamás ígéretet tett a folytatásra:
Azt mondják, egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá.
Igaz!
Ha csak rólam van szó, igaz.
Ha csak rólam van szó, lehetek nagyvonalú.
De egy politikai harcban, amelyben a tét a közösségem és a hazám jövője, nem lehetek nagyvonalú.
Ezért, ha kell, lemegyek az ellenfél szintjére, és az ő stílusában győzöm le.
Brüsszel Péter számíthat rám a jövőben is.
Ugyanez igaz a közösségem minden tagjára.
Számíthatnak rám a jövőben is!
A probléma azonban nem magukkal a politikai vitákkal van. Sőt, ha nincsenek politikai viták mert mondjuk nincs ellenzék, akkor at úgy hívjuk, hogy diktatúra. Szerencsére itt vannak vitázó felek, ami akár izgalmas és szórakoztató is lehetne.
Ez a vita azonban már nem egyszerűen ellenfelek csatája, hanem ellenségek harca – és ez több mint kiábrándító. A gyűlölet és a sárdobálás közepette pedig ott vannak a magyar emberek, akik kuporgatják a pénzüket, feszengve állnak a kasszáknál, különösen az ünnepek közeledtével. Vannak gyerekek, akik életükben még sosem kaptak őszinte, szeretetteljes szülői ölelést, és olyan családok, ahol a hétköznapi harcok miatt a magányosság és a depresszió vált uralkodóvá.
Ha mindezt megspékeljük az egészségügy problémáival és az oktatás káoszával, akkor kapunk egy olyan magyar valóságot, amellyel érdemben kellene foglalkozni.