Jobb azért ha ezt megfontolja…
Furcsa dolog az internet. Már annak idején Vágási Feri is megmondta, hogy ha lenne pénze, beszállna “ebbe az internetbe,” mert óriási potenciált látott benne.
És milyen igaza volt! Bár és-sel nem kezdünk mondatot… A lényeg, hogy az internet hatalmas lehetőség: véleményt írunk, informálódunk, cicás videókat nézünk, vagy akár játékokat játszunk a mobilunkon. Közben azonban elfelejtünk valami nagyon fontosat: azt, hogy mindezt más emberek is látják.
Az, hogy egy-egy kommentelő nem törődik ilyen dolgokkal, érthető. A kedvenc nénikém például Menczer Tamás posztja alá kiírta, hogy
„Magyar Péter egy csicska, és le kell vele számolni.”
Ugyanez az idővonala rózsákról készült képekkel van tele, amelyek mellé azt írja, hogy szeretetet akar adni a világnak.
„Sajnos nekem keveset adnak, pedig én árasztom a szeretetet a világ felé…”
– írja.
De térjünk vissza az írásokhoz. Ezt a nagyon fontos dolgot – hogy amit írnak, azt látják az emberek – a politikusok elfelejtik. Pedig nekik aztán ez kellene, hogy legyen az első gondolatuk, amikor megszólalnak vagy posztolnak.
Lényegében elfelejtik, hogy aki olvassa, aki kommentel, az VÁLASZTÓPOLGÁR!
Ez az, ami miatt Menczer Tamás megkapta a nap kommentjét – szerintem. Talán függőség, de egyszerűen imádom, amikor valaki úgy fogalmaz meg kritikát, hogy abban nincs trágárság, nincs anyázás, csak egyetlen mondattal „virtuálisan behorpasztja a fejét” annak, aki butaságokat ír.
De haladjunk sorban. Menczer Tamás győzelmi tort ült afelett, hogy legyőzte Magyar Pétert. Ezt tényként közölte, és nincs is ezzel semmi baj. Ez politika. Ahogy Hofi mondta: „Minket nem győztek le, csak a győzelemhez hiányzott még néhány szavazat.” (Elnézést, ha nem pontos az idézet.)
Szóval, Menczer Tamás posztolt, és hogy mit? Íme:
Mióta legyőztem a diszkóliberális Brüsszel Pétert, támad a teljes rajongótábora! Támad elemző, újságíró, influenszer, színész és sok ezer (❗️) troll. Érdeklődéssel figyeltem, hogy mindez milyen érzéseket vált ki bennem. Megvan a válasz. Nagyon élvezem!!!? Akárhányan jöttök, mindig erősebb leszek! A közösségemet mindig meg fogom védeni! Végezetül, látom, hogy a Peti mostanában szeret a Bibliából idézni. Ezúttal megteszem én is. “Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán.” Péld. 28,1 Kellemes rohanást!
Egy ilyen posztot tett közzé a Fidesz kommunikációs igazgatója, amelyben azt írja, hogy élvezi a támadásokat. Engem ez kicsit arra emlékeztet, amikor egy performance-művész felmegy a színpadra, és megissza a saját vizeletét…
Nem elég, hogy szerintem pártállástól függetlenül Mónika Show lett a politika; nem elég, hogy olyan a gazdaságunk, mint középiskolás éveimben az anyagi helyzetem volt; nem elég, hogy a szomszédunkban ténylegesen háború van – még egy kormánypárti kommunikációs igazgatónk is van, aki élvezi a több száz vagy akár több ezer mocskolódó kommentet, amit kap…..
Persze, ha neki ez jó, ám legyen. Én inkább élvezném Pamela Andersont. (Tudom, öreg vagyok, de Baywatch-on nőttem fel, és hát…)
A lényeg, hogy erre a posztra és annak tartalmára egy kommentelő hölgy adott tökéletes választ:
„Nem trollok vagyunk, kedves Tamás. VÁLASZTÓPOLGÁROK!”
Ez az a pont, ahol úgy gondolom, hogy ehhez nem kell hozzászólni, nem kell véleményezni. Csak le kell ülni a kutyusa mellé az előszobakőre (amelyik kutyus egyébként iszonyat aranyos), és átgondolni, amit olvasott. Mert ezek az emberek, akik látják ezt az egészet, ők fognak elsétálni, és a Fidesz ellen szavazni. Ezek a „trollok,” ezek a „mocskolódó kommentelők.” És elfelejti, hogy a politika legalapvetőbb célja a választópolgár elégedettsége.
Ha elégedettség van, lesz milliós fizetés is, legközelebb is – és mehet minden tovább, ahogy eddig.
Arról már nem is beszélek, hogy a jövő iskoláiban mit olvasnak majd a gyerekei, unokái és azok iskolatársai: hogy mocskolódó kommenteken élvezkedett, vagy hogy elment a legkisebb településekre is, és a kommunikáció és kapcsolatok révén segítette az állampolgárokat.
De hagyjuk a szócséplést, Orbán Viktor vegye fel a kommentelő hölgyet kommunikációs igazgatónak és lépjünk tovább…
Tudom, naiv vagyok, de legyen ez az én gyengeségem.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
