Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere, és a Fővárosi Közgyűlés kutyapártos képviselője ismét botrányos húzást vitt véghez. Ezúttal azzal keltett feltűnést, hogy nem vett részt a fővárosi költségvetés megszavazásán.
Az esemény kapcsán sokakban felmerült a kérdés: hogyan engedheti meg magának egy ilyen magas fizetésű politikus, hogy elhagyja a termet, amikor Budapest jövőjéről szóló döntések zajlanak?
4 milliós jövedelem és a felelősség kérdése
Baranyi Krisztina nemrégiben jelentős fizetésemelést kapott, amely alapján havi 2,6 millió forintos polgármesteri fizetést vihet haza, továbbá jelentős költségtérítést, a fővárosi képviselői pozíció utáni jövedelme mellett. Azonban még ez az összeg sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a közgyűlés legfontosabb részén azaz a végszavazáson aktívan részt vegyen. A költségvetés megszavazásán ugyanis már nem vett részt a kerületvezető.
Széles költségvetési támogatás, de a Kutyapárt hiánya érződött
A fővárosi költségvetés elfogadása, bár neccesen indult a végén mégis szokatlanul széles támogatást kapott, beleértve Karácsony Gergely támogató frakcióit, a Podmaniczky Mozgalmat és a Tisza Pártot is. Mindössze egy frakció szavazott nemmel, de a Kutyapártos képviselők távolléte többek szerint gyengítette a demokratikus döntéshozatalt.
Baranyi Krisztina jelenléte elvárható lett volna egy ilyen fontos szavazáson, figyelembe véve, hogy jelentős részét városvezetői és politikusi karrierjének a kormánykritika és a transzparencia fontossága köré építette.
„Haladnunk kell” – Baranyi türelmének határai
A közgyűlésen Baranyi Krisztina többször kifejezte, hogy sürgetné a napirendi pontok megvitatását, mondván, hogy még rengeteg téma vár rájuk. Már a 4. pontnál úgy érezte, túl sok idő telik el hozzászólásokkal. Azonban a kérdés az, hogy a „haladás” miért jelentette a termet elhagyó politikusok számára a megoldást.
Torzsa Sándor kritikái: „Pofátlan fizetés”
Baranyi fizetésemelése már korábban is heves kritikákat váltott ki. Torzsa Sándor, a DK-MSZP frakcióvezetője aránytalanul magasnak nevezte a fizetését, különösen annak tükrében, hogy Ferencváros önkormányzati dolgozói – beleértve az óvodapedagógusokat és szociális munkásokat – ennek a töredékét keresik. A kritikák nemcsak a fizetés összegére, hanem Baranyi vezetői szemléletére is irányultak, amely sokak szerint kevésbé a választók szolgálatán és önmérsékleten sokkal inkább a pozícióval járó lehetőségek maximalizálásán alapul.
Következmények és elvárások
A fővárosi közgyűlés előtti távollét nem csupán Baranyi Krisztina hitelességét árnyékolja be, hanem felveti a közéleti szereplők iránti bizalom kérdését is. Egy olyan időszakban, amikor a gazdasági bizonytalanság és a közszolgáltatások helyzete sokakat érint, elvárható lenne, hogy a politikusok elsősorban a választók érdekeit helyezzék előtérbe, és felelősségteljesen vegyenek részt a döntéshozatalban.