A Kúria jogerős döntése szerint a Vértesi Erőmű köteles kifizetni a balesetet szenvedett dolgozók elmaradt baleseti járadékát.
A minisztérium mégis azt állítja: nincs tartozás, nincs jogsértés. Az érintett munkavállalók tapasztalata azonban egészen más képet mutat. A két állítás egyszerre aligha lehet igaz.
Az ügy 2020. március 1-jén kezdődött, amikor az állami tulajdonú Vértesi Erőmű egyoldalúan, 40–50 százalékkal csökkentette több, üzemi balesetben megsérült dolgozó járadékát. Ezek az emberek nem önszántukból kerültek nehéz helyzetbe: a munkájuk során szenvedtek sérülést, a baleseti járadék pedig sokuk számára a megélhetés egyik alapja.
A dolgozók bírósághoz fordultak, és végül a Kúria jogerősen kimondta: a járadékcsökkentés jogsértő volt, az összegeket vissza kell emelni, a különbözetet pedig ki kell fizetni. A döntés egyértelmű, végrehajtható és nem értelmezés kérdése.
Mégis, a gyakorlatban sok érintett szerint a pénz máig nem érkezett meg teljes körűen. Komjáthi Imréhez, az MSZP elnökéhez sorra futnak be a panaszok olyan dolgozóktól, akik szerint az ítélet ellenére sem rendezték a járadékukat. Ezért Komjáthi írásban fordult a kormányhoz: hány érintett kapta meg az elmaradt összeget, és hányan várnak még mindig?
A minisztérium válasza kategorikus volt: nincs tartozás, az ítéletet végrehajtották, jogsértés nem történt. Csakhogy ha ez igaz lenne, nem érkeznének tömeges panaszok a sérült munkavállalóktól. Ez a helyzet tankönyvi példája annak, hogyan válik a jogbiztonság üres szólammá, amikor egy jogerős bírósági ítélet és a kormányzati kommunikáció élesen szembefordul egymással.
A helyzet súlyát tovább növeli, hogy itt az állam nemcsak szabályozóként, hanem munkáltatóként is érintett. Ezek az emberek az államnak dolgoztak, és munka közben sérültek meg. Ebben az esetben az állam felelőssége nem csupán jogi, hanem erkölcsi is. Ha a járadékcsökkentés következményeit évekig cipelik magukkal, annak az árát nem egy minisztériumi közlemény, hanem nagyon is valós emberi sorsok fizetik meg.
Az MSZP szerint a Vértesi Erőmű ügye világosan mutatja, mi történik akkor, ha a munkavállalók mögött nincs valódi jogi és érdekvédelmi háttér. Az, hogy az érintettek végső soron egy ellenzéki párt elnökéhez fordulnak segítségért, azt jelzi: nem bíznak abban, hogy a munkáltatójuk vagy a minisztérium önként, átlátható módon rendezi a tartozásokat.
A párt ezért hangsúlyozza a Méltányos Munkahely Program jelentőségét, amely az adómentes minimálbérrel, a 9 hónapos álláskeresési járadékkal, a dolgozói nyereségrészesedéssel, az erős szakszervezeti jogokkal, valamint a valóban független munkavédelmi ellenőrzéssel és a felelősségre vonással teremtene kiszámíthatóbb helyzetet a munkavállalók számára. A cél egyszerű: hogy a dolgozók ne kiszolgáltatott alanyai, hanem partnerként kezelhető szereplői legyenek a munka világának.
A Vértesi Erőmű ügye végső soron egy ennél is súlyosabb kérdést vet fel: kinek a szava számít ma Magyarországon? A sérült dolgozóé, aki a saját bőrén érzi a döntések következményeit? A Kúriáé, amely jogerősen kimondta a kötelezettséget? Vagy a minisztériumé, amely szerint „nincs probléma”?
Az MSZP ezért követeli egy valódi, független munkavédelmi felügyelet létrehozását, amely nem a minisztériumnak, hanem a dolgozóknak tartozik elszámolással. Mert egy dologban biztosak lehetünk: a megélhetési veszteséget nem a kormányzati kommunikáció viseli, hanem azok az emberek, akik a munkájukért szó szerint a testükkel fizettek.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
