Az interneten vírusszerűen terjed az a bejegyzés, melyet egy magyar nyugdíjas férfi írt kortársainak!
Nyugdíjas Barátaim! Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei! Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit…, a lerombolt országot. Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as,70-es, 80-as években:
– Az úthálózat, járdaépítés,
– villamoshálózat,
– a vízvezeték- és csatornahálózat,
– a telefon
– a gázvezeték rendszer építéséhez a hozzájárulás.
Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket, kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek. Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában.
Ők ma a nyugdíjasok. Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él!
Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve. Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük A küzdelmes, munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek. Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra. Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.
A magyar nép tehetséges, büszke és gyönyörű országban él, de egyelőre boldogtalanul. Ezzel az írással nem vitafórumot szeretnék indítani, csak kikívánkozott belőlem tehetetlennek érzem magam és nagyon elvagyok keseredve. Bízom a változásban. Köszönöm ha elolvastátok NAGY GENERÁCIÓ.
„Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!”
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
