Tisztelt Miniszterelnök Úr! Életem több mint hetven éve alatt sok mindent láttam már, de az, ami most történik, egyszerűen felfoghatatlan számomra. Hol vannak a katonák a gátról?
Az árvíz lassan eléri a házamat, a folyó egyre közelebb jön, és én napról napra egyre jobban félek. Az ablakomból látom, ahogy a civilek kétségbeesetten dolgoznak a gátakon. Homokzsákokat tömnek, próbálják megakadályozni a katasztrófát. Sokszor idős emberek és fiatalok is kint vannak, akikről nem is gondoltam volna, hogy ilyen terhet bírnak el. Mégis, a katonákat sehol sem látom.
A katonák békeidőben a gátra menjenek, ne a laktanyában várják a nemlétező ellenséget!
Tisztelt Miniszterelnök Úr, miért nem látom a honvédséget a gáton? Hol vannak a tartalékosok, hol vannak azok a katonák, akiknek az lenne a feladata, hogy megvédjék az országot és minket, egyszerű polgárokat? Miért a civileknek kell ilyen terhet cipelniük? 1400 katona van kint a honvédelmi miniszter szerint. Békeidőben hol van a többi? Ennyien védenék a hazát?
Nem értem, hogy miért nem lehet több segítséget adni a bajbajutott településeknek. Egy ilyen helyzetben nem várhatjuk el a hétköznapi emberektől, hogy a saját testi épségüket kockáztatva dolgozzanak. Igenis szükség lenne a szervezett, kiképzett katonai erőkre. Azokra, akik szakértelmükkel és erejükkel hatékonyabban tudnák védeni a gátakat. A civilek segíthetnek, de miért nincs mellettük több katona, akik valóban tudják, mit kell tenni?
Félek, Miniszterelnök Úr. Nem csak magam miatt, hanem az egész közösség miatt is. Az árvíz nem válogat, és ha nem cselekszünk időben, mindannyian elveszíthetjük otthonainkat. Kérem Önt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket! A honvédség, a tartalékos katonák és minden rendelkezésre álló erő azonnal kint legyen a gáton, és ne csak a civilek álljanak szemben a természeti erőkkel.
Kérem, ne hagyjanak minket magunkra ebben a helyzetben!
Tisztelettel:
Egy idős állampolgár
2024. szeptember 17.