Vitathatatlan az a politikai teljesítmény, amit Magyar Péter felhúzott maga köré a kegyelmi botrányt meglovagolva, azonban a hazafi álarc mögött egy ízig-vérig fideszes személyiség lakozik.
Magyar Péter berobbanása a közéletbe felkavarta az állóvizet, egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni vele kapcsolatban:
Magyar a NER egyik kiszolgálója volt, az általa vezetett Diákhitel Központban pedig bőséggel lehetett túlárazott szerződéseket találni!
Hadházy Ákos ezekre a szerződésekre szeretett volna válaszokat kapni a Tisza párt elnökétől mikor megosztotta egy független sajtó független újságírójának cikkét az üggyel kapcsolatban, amire Magyarnak kapásból az volt a válasza, hogy Hadházy Rogán embere.
A független országgyűlési képviselő ezt követően találkozott Magyarral az Iványi Gábor melletti tüntetésen, ahol az ex-NER-es politikus kezet fogott Hadházyval, majd faképnél hagyta.
Hadházy Ákos végül a közösségi oldalán üzent Magyarnak, melyben kifejtette, hogy továbbra is szeretné „akár magán egyeztetésen, akár nyilvános beszélgetésen” meghallgatni azokat a válaszokat az üggyel kapcsolatban, amiket a Tisza párt elnöke korábban megígért neki.
Valamint kifejtette azt is, hogy szerinte „a Fidesz doktrína alapvető része, hogy aki a vezetőjükről bármiféle kritikát fogalmaz meg, az áruló és a haza ellensége. Ha valakinek, akkor ezt Magyar Péternek tudnia kellene. Ha viszont egy új ellenzéki vezető jelölt már a kezdetekkor hasonlóan reagál a neki nem tetsző véleményekre, az nagyon komoly kérdéseket vet fel. Bevallom, ezeken a kérdéseken és jónéhány más kérdésen is sokat kell gondolkodnom a következő napokban.”
Hadházy továbbá kiemeli, hogy Magyar taktikája hasonlít a fideszére, ami arra épül, hogy mindenkit erőből nyomnak le. Szerinte ez rövid távon még működhet is, azonban „Magyar Péternek szövetségesekre is lesz szüksége, nemcsak rajongókra. Neki is el kell gondolkodnia azon, hogy mi az az ajánlat, amit a rendszerváltást akaró, de vele nem mindenben egyetértő embereknek nyújtani tud. És előbb-utóbb ki is kell majd fizetnie azt a morális árat, amit a vele együttműködni akaró, de vele nem mindenben egyetértő szereplők automatikus leárulózása okoz.„