Így nyaraltunk gyerekként, amikor a Balaton, vagy épp a Fertő-/Tisza-/Velencei-tó volt nekünk valóban a Riviéra.Amikor még NDK-s autók volt a menő na meg persze a fecskefürdőnaci, NSZK-s turistáktól hemzsegett minden, mi pedig Wartburgon hasítottunk, a szülőkkel, a fater a Kinizsi sört itta a nagyfaterral együtt, mert akkor még az egész család járt nyaralni, mindenkinek virágos hűtőtáskája volt, hekkel tömtük teli magunkat kétpofára még a hajunknak is olajszaga volt 🙂
Akkor még mindenki tudta mi az, hogy csapolt Kofola, magyar Bud Spencer Bujtor István volt. Mégg a csapból is a Hungária folyt 🙂 Azok voltak a szép idők!
“Az ismert sláger szövege szerint \\’Nekem a Balaton a riviéra.\\’ Gyerekként valóban így éreztünk. Szerencsések voltunk, mert nagyszüleinknek Lellén volt nyaralójuk a part közelében, így sok időt töltöttünk ott. Általános iskolás korunkban megismerhettük a balatoni táborok hangulatát is.
Az odautazás különleges érzéssel töltött el minket, amikor először megláttuk a tavat, a jellegzetes parti köveket és a kékre mázolt lejáró lépcsőket. Balaton, te mindig a szívünkben maradsz!
Régen a nyaraláshoz jó pár bőröndöt telepakoltunk, és valaki mindig ráült, hogy le lehessen zárni őket.”
Elballagtunk a távolsági buszhoz …
… vagy ki a Délibe …
de ha szerencsések voltunk, akkor bepattantunk a Zsiguliba vagy a Skodába (aminek a hűtővize felforrt már az érdi lejtőnél).
Hosszú zötykölődés után végre megpillantottuk A VIZET!
Majd még egy kis utazás és megérkeztünk a nyaralóhoz… (Azt hiszem, eléggé standard volt a “vizes-témájú” kerítés- vagy ablakrács.)
… vagy a hotelhez (megjegyzem, én még mindig járok ide, salsatáborba
viszont a régi időkben kimaradt)
… vagy a kempingbe. Gyors(?) sátorállítás …
… és rögtön felkaptuk a fürdőruhát …
… a Massipunkt papucsot …
… hónunk alá csaptuk az úszógumit …
… a gumimatracot …
… hozzá a pumpát …
… a gumicsónakot …
… a naptejet …
… a törölközőt …
… a hűtőtáskát …
… benne sörrel …
… és a magyar Bigmekkel, a rántott húsos szendviccsel …
… útközben még gurítottunk ezek mellett egy melone-t is …
Nézd meg, miket ettünk a 80-as években!
… és irány a part!
A víz gyerekként sosem volt túl hideg, úgy kellett kiparancsolni minket, mert állítólag már lilult a szánk.
A felnőttek addig a büfében múlatták az időt.
Nem volt elég a fürdés, ki kellett próbálni a vízibiciklit is.
Egyik nap áthajóztunk a túlpartra.
Vagy a játszótéren mérleghintáztunk …
… vagy a fürdőruha (és a fenekünk) kopásállóságát teszteltük a betoncsúszdán.
A homokozóban is sok időt töltöttünk.
Nézd meg, mikkel játszottunk a 80-as években!
Ha pedig rossz volt az idő, a tv előtt ragadtunk (mivel a régi tv volt a nyaralóban, egy percet kellet várni, hogy legyen kép is, ne csak hang).
Amikor már nagyobbak voltunk, felszállhattunk a diszkóhajóra!
Az otthonmaradottaknak képeslapot küldtünk (standard szöveg: “Üdvözletünket küldjük a Balatonról. Az idő jó, csak a kaja sz@r.” Szóljon, aki mást írt, persze a kajás megjegyzés a táborok esetében volt érvényes.)
Majd pedig hasznavehetetlen szuvenírekkel és sok-sok emlékkel, élménnyel tértünk haza.
A legtöbb család régi holmijai, bútorai a nyaralókban kapnak helyet.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
