Egy dolgozó ember nyílt levele:
Szerintem ebben más ember is magára fog ismerni..
30 éves vagyok, egy gyárban dolgozom, 3 műszakos rendben, amolyan hagyományos munkásember vagyok. Ha nem éjszaka, akkor nappal nyomom, de kénytelen vagyok, a szüleim egy kis faluban élnek, közmunkások, mert nincs munka.
Én sem a fővárosban élek, hanem egy megyeszékhelyen Dunántúlon. A fizetésem 269 ezer forint, ami alapvetően nem lenne rossz pénz, de az albérletre, és a rezsire elmegy 150 ezer forint, van egy kutyám, akinek a havi élelmezése kb 20 ezer forint. A bérletem, helyi járat, és távolsági, a másik 20 ezer forint.
Tisztálkodási szerekre költök havonta kb 5 ezer forintot, mosószer, öblítő stb óvatosan használva elég sokáig kitart, úgyhogy azt ide se írom. 70 ezer forintom van, ha ezeket kifizetem.. Eddig ez a pénz, elég volt, bevásároltam, nem a legdrágább ételeket vettem, de nem is a hitványakat..
Ott tartunk, hogy heti élelmiszerre elmegy 25 ezer forintom, és a hónap utolsó napjaira már nincs mit ennem. Mi a fenét csináljak? Min lehetne még spórolni, mit egyek? A vajas kenyér .. kenyér 700 forint, vaj 700.. tanácstalan vagyok!
El sem tudom képzelni, mit csinálnak azok, akiknek családja, autója van, utazni kell a munkahelyre, benzint tankolni stb stb..
Félelmetes, én félek, semmilyen biztonság érzetem nincs. Dolgozok, éhezek.. Élet ez?
Forrás: MSN / FB
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
