Az énekesnő volt hazánk első olyan híressége, akit tényleges börtönbüntetésre ítéltek. Cinit a vak szerelem és a naivitása sodorta bajba. Zalatnay Sarolta 2004 és 2006 között volt börtönben, így idén novemberben lesz 20 éve, hogy elkezdődött számára élete két legnehezebb éve. A Metropol megkérdezte, hogy emlékszik-e olyan napra a börtönévekből, amikor őszintén tudott nevetni, vagy igazán boldognak érezte magát.
Odabent is meg lehet, sőt kell is tanulni, hogy észrevegyük a szép pillanatokat, mert azokból ott kevés van, és aki egyet sem lát meg, tuti becsavarodik
– mondta. A rácsok mögött először egy jól képzett keresőkutya nevette meg.
Szerintem a fiúknál gyakrabban, de nálunk is előfordult, hogy a cellákat a szokottnál is alaposabban átvizsgálták. Én tudni sem akartam, hogy ilyenkor mit keresnek, és persze nálam soha nem is találtak semmi oda nem illőt, de azért voltak elképzeléseim. A lényeg, hogy az egyik ilyen napon keresőkutya is csatlakozott az őrök csapatához. Amikor az én cellámhoz értek, a kutya izgatott lett, csóvált és húzta a gazdáját az ágyam felé. Persze, hogy megrémültem, hiszen elképzelésem sem volt, miért jelezhet. Egyenesen bekúszott az ágy alá, és az istennek sem akart onnan előjönni. Végül az őr előszedte azt a teniszlabdát, amit a lányom küldött be, hogy legalább valami legyen velem, ami a kutyáinkra emlékeztetnek. Na, ekkor kitört belőlem a felszabadult, megkönnyebbült, őszinte nevetés, ami átragadt az őrökre is. Ma is sírva röhögök, ha ez eszembe jut!
– mesélte nevetve Zalatnay Cini, aki végül a kutyának ajándékozta a labdát, mivel az eb más módon nem akarta elhagyni a celláját.
Az énekesnő egy szívmelengető meglepetésről is mesélt, ami miatt majdnem bajba került. A börtönkönyvtárban dolgozott, ahol egy nagyon kedves őrnagy asszony teljesített szolgálatot. Szerette Cinit, néha egy-egy csokiszeletet, vagy banánt is adott neki, melyeket a könyvtári íróasztalfiókjában rejtett el számára. Egyik nap egy drága parfümöt talált a fiókban, ami a kedvence volt. Tudta, hogy ezt nem az őrnagy asszony tette oda, és azt is, hogy ezt nem viheti magával a cellájába, mert ha megtalálják, akkor bajba kerülhet. Ezért csak egy cetlit írt, amin az állt, hogy nagyon köszöni, de sajnos nem fogadhatja el:
Drága Marika néni! Ha ezt öntől kaptam, nagyon köszönöm, de nem fogadhatom el! Persze tudom, hogy feltehetően egy srác hagyta itt, de ez esetben is itt hagyom! Cini
Ezután egyikünk sem tett említést a parfümről.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
