Amikor még három forint volt egy kiló barna kenyér, egy kiló fehér pedig 3 forint 60 fillér… A fizetés meg talán olyan ezer forint körül mozgott. Mikor úgymond nem kerestünk jól, de mindig volt munkánk, mikor még minőségi élelmiszert ettünk, mikor még nem éheztünk és nem is ettünk ennyi tartalmatlan élelmiszert. Mikor még a közért közért volt és nem trükköztek azzal, hogy a húsoknál ilyen színnel világítunk, a zöldségnél meg amolyannal, hogy szebbnek tűnjön. A jó boltos pedig nem is létezett anélkül, hogy a grafitceruza ne legyen a füle mögött. Mikor még tudtak számolni fejben az emberek és jól számoltak, mert többet használták ilyesmire az agyukat.
Amikor még a közértbe az eladónak igenis volt neve és tudtuk az élettörténetét és mindig volt egy – egy kedves mondata, kérdése hozzánk, még a gyerekekhez is.. Abban az időben még nem kellett kiemelni, hogy magyar termék, mert alig – alig volt külföldi termék a magyar volt a természetes. Elvégre hát nem Magyarországon voltunk? … Amikor még senkinek nem volt laktózallergiája és különféle érzékenység erre – arra, Uniós követelmények megfelelése nélkül boldogan két pofára ettük a forró ropogós kenyeret tejjel aztán semmi bajunk nem volt… Nyomj egy lájkot, ha emlékszel! 🙂
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
