Bécsből felszálló magángépek, Közel-Keletre és Dél-Amerikába tartó rejtélyes utalások, valamint több mint ezer milliárd forintnyi, a cégekben bankszámlákon pihenő likvid vagyon.
Egyre több jel utal arra, hogy a politikai kapcsolatokból meggazdagodott hazai elit elkezdte kimenekíteni a felhalmozott tőkét. De vajon mitől félnek ennyire?
A nemzetközi és hazai oknyomozó sajtó is egyre hangosabb a kormányközeli oligarchák vagyonkimentési akcióitól. Ahogy arra a VSquare és a The Guardian is rámutatott – és amelyet az ATV legutóbbi adásában Jandó Zoltán, a G7 újságírója is megerősített –, a NER milliárdosai
gőzerővel dolgoznak a felhalmozott tőke “biztonságba” helyezésén. Ez azonban többnyire nem a sötét éjszakában, aktatáskákban zajlik: a legális osztalékfizetési rendszereket kihasználva, céges és ügyvezetői asszisztenciával mozgatják a horribilis összegeket. A kérdés már csak az: mikor pattan el a húr?
A távoli menedék: Irány Dél-Amerika és a Közel-Kelet
Ha valaki attól tart, hogy egy esetleges hatalomváltás vagy rendszerszintű vizsgálat során a vagyonát zárolhatják, esetleg elkobozhatják, a leglogikusabb lépés olyan joghatóságok alá vinni a pénzt, ahonnan azt a magyar hatóságok szinte képtelenek visszaszerezni. Az Európai Unió tagállamai a szigorodó pénzmosás elleni szabályok (AML) és a hatékony banki együttműködések miatt ma már nem jelentenek biztonságos kikötőt a megkérdőjelezhető eredetű magyar milliárdoknak.
A célpontok ezért radikálisan megváltoztak: az utalások egyre gyakrabban célozzák a Közel-Keletet és Dél-Amerikát. Ezek az országok – ahová előszeretettel repülnek ki a Bécsből felszálló, privát jetekkel közlekedő üzletemberek – jogilag elég távoliak ahhoz, hogy egy esetleges magyarországi vagyon-visszaszerzési eljárás elvérezzen a nemzetközi bürokrácia útvesztőiben.
Gigantikus “extra profit” és a strómanok felelőssége
A vagyonkimentés hátterében egy nagyon is valós közgazdasági anomália áll. A kormányközeli cégek – különösen az építőiparban, vagy épp a Balásy Gyula nevével fémjelzett állami kommunikációs piacon – az iparági átlagot sokszorosan meghaladó profitrátával dolgoznak. Ezt a többletet nem a piaci hatékonyság vagy a kiemelkedő innováció termelte ki. Ez vegytiszta járadékszerzés: a profit forrása a politikai kapcsolatrendszer és az államilag túlárazott, gyakran alvállalkozóknak továbbpasszolt közbeszerzések tömege.
Érdekes jogi csapdahelyzet alakul ki azonban a felelősségre vonás terén. A napi operációért, a túlárazott számlákért és a tranzakciókért az ügyvezető – aki sok esetben csupán “gombnyomogató” alkalmazott havi pár milliós fizetésért – felel. A jogi vihar esetén a vezetőszárat valószínűleg rájuk adják először, miközben a valódi tulajdonos, aki a milliárdos osztalékot felveszi, mossa kezeit. Csakhogy egy komolyabb oknyomozás és bírósági szakasz során, pont a politikai szálak és a kirívó piaci előnyszerzés miatt, nehezen lesz eltitkolható a tulajdonosok közvetlen felelőssége is.
Ezer milliárd forint ugrásra készen
A legmegdöbbentőbb adat, amely a G7 vizsgálatából kiderült, a felhalmozott likviditás mértéke. A 19 legnagyobb pénzeszközállománnyal rendelkező NER-közeli cég 2024 végén együttesen több mint 1000 milliárd forintot tartott a bankszámláin. Ez az összeg meghaladja a magyar GDP 1 százalékát! És itt nem nehezen mozgatható ingatlanokról, gyárakról vagy gépparkokról van szó, hanem színtiszta, bankszámlán vagy készpénzben heverő likvid vagyonról.
Ekkora tőkemozgás azonban már a hazai hatóságok ingerküszöbét is eléri. Bár büntetőeljárásokról a legtöbb esetben még nincs szó, a szigorú banki megfelelési szabályok miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a közelmúltban több esetben is felfüggesztett gyanús utalásokat. Ezek a lépések – amikor a hatóság kénytelen megállítani egy tranzakciót és rákérdezni a pénz eredetére – egyértelműen jelzik: a rendszer túlterhelődött, a kimentési kísérletek pedig egyre kapkodóbbak. Jól mutatja a sietséget az a Mészáros-közeli cég is, amely képes volt több mint 4 milliárd forint osztalékot kifizetni úgy, hogy az év végén még csak fele ennyi pénz volt a számláján, azaz hónapok alatt kellett újabb milliárdokat készpénzesítenie a kifizetéshez.
Szerkesztőségi vélemény: A rablógazdálkodás végjátéka?
Ami a szemünk előtt zajlik, az több mint beszédes: ez a “menekülő útvonalak” lázas kiépítése. A kormányzati propaganda évek óta a “nemzeti tőkésosztály” felépítését hirdeti, amely majd megerősíti a hazai gazdaságot. Ám a valóság most leleplezi önmagát: ha a NER elitje valóban hinne a saját teljesítményében, a cégei tisztaságában és a rendszer stabilitásában, nem próbálná meg raklapszámra, egzotikus országok bankszámláira menekíteni az állami megrendelésekből felhalmozott nyereséget. Ez a pánikszerű likviditás-mozgatás, az utalásokat blokkoló NAV-jelzések és az irreális osztalékkivételi roham egyértelműen a félelem jele. Tartanak egy elszámoltatástól, tartanak attól, hogy a politikai védernyő egyszer becsukódik. És ez a kapkodás minket, magyar adófizetőket kellene, hogy a leginkább felháborítson, hiszen azok a bizonyos külföldre tartó “raklapok” eredetileg a mi közös kasszánkból lettek megpakolva.
A teljes riport és a szakértőkkel folytatott oknyomozó beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
