Tíz évig titkolta a kormány azt a 180 oldalas, súlyos megállapításokat tartalmazó jelentést, amely szerint már 2015-ben egyetlen magyar kórház sem felelt meg maradéktalanul a biztonságos betegellátás minimumfeltételeinek.
A dokumentumot, amelyet „döntés-előkészítő” anyagra hivatkozva tartottak vissza, most, a választások után adta ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ, amelyről aDirekt36 számolt be részletesen.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat 100 kórház több mint 1700 osztályán végzett vizsgálatot.
A jelentés összegzése szerint „nincs ma Magyarországon olyan aktív fekvőbeteg ellátást nyújtó szolgáltató, aki az általa működtetett valamennyi szakmában mind a közegészségügyi előírásokat, mind a tárgyi és személyi minimumfeltételeket biztosítani tudja”.
A dokumentum szerint a vizsgált osztályok 19 százalékában nem teljesültek az alapvető higiéniai és járványügyi feltételek, gyakori volt a rossz minőségű textília és a penészes fal.
A tárgyi hiányosságok is súlyosak voltak: 241 osztályon, a vizsgált egységek 14 százalékán nem volt elérhető defibrillátor, ami az újraélesztés alapvető eszköze.
A hiányzó felszerelések kapcsán Kunetz Zsombor egészségügyi elemző azt mondta, „nonszensz, hogy nincsenek életmentő eszközök olyan osztályokon, ahol egyébként szükség lenne rájuk.”
A legsúlyosabb problémát már akkor is a humánerőforrás-hiány jelentette.
Országosan 1565 teljes állású szakorvos, a szükséges létszám 20 százaléka hiányzott a rendszerből, míg szakdolgozókból közel 3000 fő, a minimum 10 százaléka.
Különösen kritikus volt a helyzet a gyermekellátásban: a csecsemő- és gyermek fül-orr-gégészetről a szakemberek több mint 75 százaléka hiányzott, és voltak teljes megyék, ahol egyetlen gyermekkardiológus sem dolgozott.
A jelentés feltárta a területi egyenlőtlenségeket, a papíron létező, de a valóságban nem működő ágyakat, valamint azokat az eseteket, ahol az intenzív osztályokon sem volt folyamatos a szakorvosi jelenlét.
A kormányzatban ismerték a jelentés tartalmát, de egy akkori egészségügyi kormányzati forrás szerint az anyagot „betették a fiókba”, mert a 2003-as minimumfeltételeket eleve túlzónak, a felmérést pedig „komolytalannak” tartották.
Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár is arról beszélt, hogy a szakma nem minimum-, hanem „optimumrendeletet” írt, „kvázi kívánságlistát”.
Amikor arról kérdezték, államtitkársága alatt miért nem nyúltak a szabályozáshoz, azt válaszolta: „Volt fontosabb dolgunk.”
Ezzel szemben Lantos Gabriella egészségügyi menedzser szerint a feltételek betarthatóak és a betegbiztonság garanciáit jelentik. Úgy véli, „ha az állam betartaná a saját törvényeit, akkor azokat a helyeket, ahol nem teljesülnek a feltételek, be kellene zárni.”
A 2015 óta eltelt időben a helyzet tovább romlott: a koronavírus-járvány után felgyorsult az elvándorlás, csökkent az aktív ágyak száma, és sorra zártak be osztályok. 2020 óta az osztálybezárások harmada éppen a személyzet vagy az eszközök hiánya miatt történt.
A Tisza-kormány egészségügyi minisztere, Hegedűs Zsolt a helyzetre reagálva megerősítette, hogy reális minimumfeltételekre van szükség. Hozzátette, „a betegbiztonság ott kezdődik, hogy van elég, megfelelően képzett és megbecsült szakdolgozó a beteg mellett”.
Márciusban kiderült, hogy az egészségügyi átalakítás részletes tervét 2030-ig titkosította a kormány „döntés-előkészítő” minősítésre hivatkozva, így érdemi szakmai vita sem alakulhatott ki a javaslatokról. Áprilisban a K-Monitor újabb pert indított a Belügyminisztérium ellen a méregdrágán rendelt, de eltitkolt tanulmányok miatt; a tárca szerint a korábbi államtitkár „nem pontosan fogalmazott” a dokumentumok számáról.
forrás
