Lakner Zoltán: Megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér, népi igény van Magyar Péter parlamenti stílusára, amíg a Fidesz nem teszi ezt meg

Lakner Zoltán politikai elemző a Partizán Elemző című műsorában

beszélt Benyó Ritának a Tisza-kormány első heteinek kihívásairól, a klímaváltozás kezelésétől az elszámoltatásokon át a parlamenti viták stílusáig. Az elemző szerint a kormányzati felelősség fokozatosan terhelődik át az új kabinetre, aminek jó példája az uniós pénzekről kötött megállapodás. Úgy látja, a 16,4 milliárd eurós egyezség egy konkrét szám, amihez ezentúl mérni lehet a Magyar Péter vezette kormány teljesítményét.

A közelmúltbeli hőhullám kapcsán Lakner kiemelte, hogy a kormány részéről „kifejezetten emberséges üzenetek” hangzottak el, például a hajléktalanok befogadásáról, ami szerinte elképzelhetetlen lett volna Orbán Viktor részéről. Ugyanakkor hiányolja, hogy a kormányzati kommunikáció egyértelműen a klímaváltozás keretébe helyezze a problémát. Szerinte már most is fizetjük a klímaváltozás árát az egészségügyben, az energiarendszerben és a mezőgazdaságban is.

„Nem arról van szó, hogy el kell dönteni, hogy mikor kezdünk el sok pénzt költeni a megváltozott klímához való alkalmazkodásra. Ne adj Isten arra, hogy megpróbáljunk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a klímaváltozás ne robogjon ilyen tempóval, hanem ennek a költségeit már most fizetjük” – fogalmazott.

Elismeri, hogy a közszolgáltatások egy részének támogatása legitim kormányzati cél lehet, de a jelenlegi rendszert több sebből vérzőnek tartja. Problémásnak nevezte, hogy a támogatás mértéke a fogyasztástól függ, így a gazdagabbak járnak jobban, miközben a karbantartási és fejlesztési költségek elmaradtak. „Ezt a feje tetejéről a talpára állítani, az szerintem egy fontos, tehát anyagi előny, fontos, a társadalom igazságosság szempontjából is fontos, és ráadásul egy lehetséges törekvés lenne” – mondta.

A kormány rászorultsági elv felé fordulását az iskolakezdési támogatás kapcsán elemezte. Lakner szerint az, hogy a kormány nem tudja pontosan, hány rászoruló gyerek van az országban, a korábbi évek statisztikai problémáira és a szociális ellátórendszer leépítésére vezethető vissza.

A támogatás módjában kettősséget lát: a célzott csoportok (pl. egyszülős családok, SNI-s gyermeket nevelők) támogatását „nagyon szép szociáldemokrata érvelésnek” tartja, míg a támogatás egy részének utalványos formáját klasszikus jobboldali, a rászorulók feletti kontrollt megtestesítő politikának. „Ez az érdemesség problémáját hozza elő, amikor úgy gondoljuk, hogy mi tudjuk, hogy mások hogyan élnek, és azt gondoljuk, hogy mi felelősen használjuk fel a pénzt, míg más felelőtlenül használja fel” – vélekedett.

A Tisza-kormány első 50 napját és a költségvetési helyzetet értékelve Lakner Zoltán úgy látja, a kabinetnek egyszerre kell végrehajtania egy „rendszerváltó speciális feladatot” az elszámoltatással és a jogállam helyreállításával, valamint egy klasszikus kormányzást. A kettő szorosan összefügg, hiszen uniós pénzek nélkül a költségvetési hiányt sem lehet csökkenteni.

„Arról beszélt Magyar Péter, hogy a jelenlegi költségvetési helyzetben még keresik a helyét, hogy ezt hova lehet berakni a büdzsében, miközben az egyik zászlóshajója a Tisza szociálpolitikájának” – emlékeztetett.

Szerinte a  családi póltlék duplázás az egy évben 300 milliárd forint plusz, miközben van egy ígéret az egészségügyi büdzsé évente minimum 800 milliárd forinttal való  növelésére.

„Ha mondjuk ezt a két nagyon jól kézenfogható társadalmi politikai célt nézzük, akkor kell csinálni 800 milliárd forintnyi helyet a költségvetésben.” Lakner Zoltán szerint ha figyelembe vesszük, hogy eddig 150-160 milliárdot költött az ország az állami médiára, vagy milyen propagandakiadások voltak, akkor össze lehet vetni a nagyságrendeket.

Az olyan szimbolikus ügyekről, mint a képviselői mandátumok korlátozása, Lakner azt gondolja, nem csupán elterelő hadműveletek. „Ez szerintem alapvetően arról szól, hogy mit gondolunk, mi a politikus helye a társadalomban, hogy ez egy zárt foglalkozási csoport, vagy pedig valami olyan élő és fokozatos, állandó átmenetet jelent a hétköznapi élet szférái felé, ami mondjuk szükségesé teszi, hogy legyen egy ilyen beépített rotációs elem.”

Szerinte teljesen mindegy, hogy 2026. júniusában-júliusában, vagy 2026. szeptemberétől. egy éven keresztül folyik a vita, a dilemmák ugyanazok lesznek, ezek a kérdések legitimek és fennálnak. Az persze  nem mindegy, hogy milyen széles részéhez jut el ez a társadalomnak, hányan szólnak bele, hány embernek van ideje egyáltalán ezen elgondolkodni.

Lakner szerint ezekről fontos beszélgetni, és az emberek nem mindig tudják, minek mi a következménye. „Például az emberek szeretnének arányosabb választási rendszert, viszont nem becsülik túl sokra a listás képviselőket. Az a rossz hírem, hogy ha arányosabb rendszert akarunk, akkor az a listás elemet fogja erősíteni.”

Az elszámoltatásokkal, így az NKA- és az Aranykonvoj-üggyel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az igazságszolgáltatásnak a saját logikája szerint, bizonyítékok alapján kell működnie, nem pedig közhangulat alapján. Ugyanakkor valószínűsíti, hogy a felelősség nem áll majd meg az alsóbb szinteken.

„A társadalmi elvárás, meg a józan ész is azt mondathatja velünk, hogy ez valószínűleg nem az adott adminisztrátoroknál, meg nem is csak Bús Balázsnál, az NKA volt alelnökénél fog majd megállni, de ez időbe telik” – mondta.

Az Aranykonvoj-ügy kapcsán felhívta a figyelmet, hogy a gyanú nemcsak korrupcióról, hanem hivatali visszaélésről, sőt, terrorcselekményről is szólhat. Orbán Viktor kiállását Hajdú János, a TEK korábbi főigazgatója mellett talányosnak nevezte, szerinte ez akár azt is jelentheti: „köszönöm szépen, hogy elviszed helyettem a balhét”.

A politikai mártíromság lehetőségét firtatva Lakner úgy látja, ehhez széles társadalmi támogatottságra és aktív, a nyilvánosság előtt zajló politikai munkára van szükség, ami nem pótolható Facebook-posztokkal. Példaként Gyurcsány Ferenc 2011-es ügyészségi kihallgatását hozta fel. A Fidesz jelenlegi, 20 százalék körüli támogatottsága szerinte nem elegendő alap a mártírszerephez.

A parlamentben tapasztalható feszült hangnemről és Magyar Péter stílusáról azt mondta, a parlament „egy politikai színház”, és a történelem során mindig is elhangzottak kemény szavak. Szerinte a miniszterelnöknek azért van szüksége a folyamatos konfrontációra, hogy fenntartsa az ellentétet a „legyőzött ellenféllel”. Lakner Zoltán emlékeztetett arra, hogy még mindig nem telt el három hónap a választás óta, és még mindig épp csak elkezdődött valamiféle elszámoltatási folyamat.

Mindezt nagyban befolyásolja, hogy a Fidesz részéről semmiféle bocsánatkérés nem hangzott el az elmúlt 16 évért. „Ezt a szurkolói indulatot fűti az, hogy a Fidesz és a KDNP képviselői részéről továbbra sem érkezett semmiért, semmiféle bocsánatkérés. Ha ők tennének egy gesztust azzal kapcsolatosan, hogy a gyerekvédelemben, a igazságtalan politikákban, társadalmi csoportok megbélyegzésében hibát követtek el, szerintem onnantól kezdve nem lehetne velük így beszélni.”

Lakner Zoltán azt mondja, ő biztos nem beszélne úgy, mint a miniszterelnök, de ez ő. Szerinte ha azt gondoljuk, hogy Magyar Péter trumpista módon, populista módon, az indulatokat tovább fűtve beszél, akkor azért a mélyben mégiscsak az van, hogy ennek van egy oka, amire refelktálni kellene.

A Magyar Péter és Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke közötti nyilvános véleménykülönbséget nem tartja előre megtervezettnek, de úgy látja, a Tisza-párt utólag jól használja a helyzetet, megmutatva, hogy náluk különböző karakterek is megférnek.

Lakner Zoltán szerint a politikai helyzet alapvetően megváltozott, az embereknek már nem kell attól tartaniuk, hogy Orbán Viktor a nyakukon marad. „Ezen most túl vagyunk, és szerintem tényleg érdemes akár a hangnemről, akár az alaptörvénymódosításokról, akár a konkrét gazdasági vagy jóléti intézkedésekről viszonylag higgadt vitát folytatni.”