A Fidesz most bojkottálja a parlamentet
– pedig korábban bohóckodásnak nevezte ugyanezt
Látványos parlamenti bojkottal készül a Fidesz-KDNP a Tisza Alaptörvény-módosítása ellen:
a frakciók képviselői nem vesznek részt sem a részletes vitában, sem a zárószavazáson. A döntést Panyi Miklós jelentette be kedd este az Országgyűlésben, a Fidesz pedig történelmi súlyú tiltakozásként próbálja keretezni a kivonulást. Csakhogy van egy kellemetlen részlet: amikor korábban az ellenzék élt hasonló eszközökkel a Fidesz kétharmados uralma idején,
a kormánypárt még cirkuszról, bohóckodásról és képmutató színjátékról beszélt.
Most elvi tiltakozás, régen bohóckodás volt
A Fidesz-KDNP álláspontja szerint a Tisza által beterjesztett Alaptörvény 17. módosítása olyan súlyú támadás a jogállamiság és a demokrácia ellen, amelyben nem kívánnak asszisztálni. Panyi Miklós fideszes képviselő arról beszélt, hogy a javaslat szerintük az önkény felépítését szolgálja, ezért a frakciók távol maradnak a vitától és a zárószavazástól is.
Ez kétségtelenül erős politikai gesztus. Csakhogy a magyar politika memóriája hosszabb, mint amennyire a pártközpontok szeretnék.
Amikor ugyanis a Fidesz volt kormányon kétharmaddal, és az akkori ellenzék próbált kivonulással, bojkottal vagy parlamenti akciókkal tiltakozni, a kormánypárti reakció egészen más volt. Akkor nem az elvi ellenállás tiszteletéről szóltak a nyilatkozatok. Nem arról beszéltek, hogy az ellenzék lelkiismereti okból nem akar asszisztálni egy általa elfogadhatatlannak tartott folyamathoz.
Akkor bohóckodás volt. Cirkusz volt. Színjáték volt.
Most, hogy a Fidesz került ellenzékbe, ugyanaz az eszköz hirtelen nem parlamenti komédia, hanem a demokrácia védelme lett.
2011-ben az ellenzék távol maradt, a Fidesz mégis tapsolt
Nem ez az első alkalom, hogy egy alkotmányos súlyú döntésnél az ellenzék távolmaradással tiltakozik. 2011-ben, az új Alaptörvény elfogadásakor az MSZP és az LMP képviselői nem vettek részt a szavazáson. A Fidesz-KDNP ettől még elfogadta az új alaptörvényt, a kormánypárti képviselők pedig tapssal fogadták az eredményt.
Akkor nem állt meg a gépezet azon gondolkodni, hogy egy ilyen súlyú döntés mennyire teljes politikailag az ellenzék részvétele nélkül. Nem lett nemzeti önvizsgálat abból, hogy az ellenzék szerint elfogadhatatlan az eljárás. A kétharmad működött, a szavazatok megvoltak, a döntés megszületett.
Most ugyanez a Fidesz kéri számon a Tiszán, hogy az alkotmányozás nem lehet puszta többségi akarat kérdése.
Lehetne erről komoly vitát folytatni. Sőt kellene is. Csakhogy a Fidesz múltja ezen a ponton kellemetlenül erős háttérzaj.
Kocsis Máté még „bohócot” emlegetett
A Fidesz ellenzéki tiltakozásokról alkotott korábbi véleménye nem volt különösebben finom. A rabszolgatörvény körüli 2018-as parlamenti botrány után Kocsis Máté arról beszélt, hogy az ellenzék „bohócot csinált” magából az Országgyűlésben. A kormánypárti kommunikáció akkor „jobbikos huligánokat” és „liberális anarchistákat” emlegetett.
Egy évvel később, amikor az ellenzék kivonult az ülésről, Kocsis azzal szúrt oda, hogy „csak néhány szelfibot maradt hátra”. Dömötör Csaba pedig „Üvegtigris-szintű bohóckodásnak” nevezte az ellenzéki akciót.
Ezért különösen nehéz most komoly arccal végighallgatni, amikor a Fidesz ugyanazt az eszközt emeli erkölcsi magaslatra, amelyet korábban lenéző gúnnyal intézett el.
A kivonulás önmagában lehet legitim politikai eszköz. A bojkott lehet figyelemfelhívás. Egy frakciónak joga van azt mondani, hogy nem vesz részt egy általa elfogadhatatlannak tartott folyamatban.
A gond nem ez.
A gond az, hogy a Fidesz éveken át úgy beszélt az ellenzéki tiltakozásokról, mintha azok eleve méltatlanok lennének a parlamenthez. Most pedig, amikor saját maga választja ugyanezt az utat, hirtelen megváltozott a szótár.
A Fidesz maga is bojkottált, amikor neki volt kényelmes
A történet még visszásabb attól, hogy a Fidesz nemcsak bírálta mások bojkottját, hanem maga is rendszeresen élt a távolmaradás eszközével. 2018 végén például az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülést bojkottálták a túlóratörvény ügyében. Akkor azt mondták: nem vesznek részt az ellenzék „képmutató színjátékában”.
2020-ban egy másik rendkívüli ülés azért ért véget rövid idő alatt, mert a kormánypártok nem mentek el. Kocsis Máté akkor azzal indokolta a távolmaradást, hogy az ellenzék csak „cirkuszolni akar”.
Vagyis a Fidesz álláspontja a bojkottal kapcsolatban eddig nagyjából így nézett ki: ha az ellenzék csinálja, az bohóckodás; ha a Fidesz csinálja, az felelős politikai döntés.
Ez a fajta politikai kettős mérce nem új a magyar közéletben, de ritkán látszik ilyen tisztán.
A Tisza szerint a Fidesz nem mer vitázni
A Tisza oldaláról a bojkott várhatóan egészen más értelmezést kap majd. Magyar Péterék nyilván azt fogják mondani: a Fidesz nem elvi okból marad távol, hanem azért, mert nem akarja a parlamenti vitában megvédeni az Orbán-rendszer maradványait.
Az Alaptörvény 17. módosítása ugyanis több politikailag robbanásveszélyes pontot tartalmaz. Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatásának megszüntetése, az Alkotmánybíróság 70 éves korhatára, a Nemzeti
Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozása, a sarkalatos törvények körének csökkentése és a 12 éves képviselői mandátumkorlát mind olyan ügy, amely közvetlenül érinti a korábbi hatalmi szerkezetet.
A Fidesz szerint ez politikai leszámolás. A Tisza szerint elszámoltatás és közjogi rendrakás.
Éppen ezért lenne fontos a vita. Ha a Fidesz szerint a csomag valóban alkotmányellenes, önkényes és veszélyes, akkor a parlamenti vita lenne az a terep, ahol ezt pontról pontra bizonyítani lehetne. Ehelyett most a távolmaradást választják.
A bojkott látványos, de a szavazatokat nem pótolja
A Fidesz-KDNP bojkottja politikailag hangos lépés, de jogilag aligha akadályozza meg a módosítást, ha a Tisza kétharmada egységes marad. A távolmaradás inkább az értelmezési harcról szól: a Fidesz azt akarja üzenni, hogy nem normális alkotmányozás zajlik, hanem hatalmi erődemonstráció.
Csakhogy az üzenetet gyengíti a múlt.
Nehéz úgy a parlamenti tisztesség nevében kivonulni, hogy korábban ugyanezért másokat bohócnak és cirkuszolónak neveztek. Nehéz úgy a jogállami aggodalom hangján megszólalni, hogy 2011-ben az ellenzék távolmaradása mellett is ünneplő tapsban fogadták az új Alaptörvényt.
És nehéz úgy a demokrácia védelmezőjeként fellépni, hogy amikor kellett, a Fidesz maga is bojkottált ellenzéki kezdeményezésű üléseket.
A bojkott lehet politikai fegyver.
De a hitelességét nem az dönti el, ki mondja a leghangosabban, hogy védi a demokráciát. Hanem az, hogy korábban hogyan beszélt ugyanerről, amikor még más állt fel a padsorokból.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
