A helyzet súlyos, a leállítás azonban nem baleset, hanem előre meghatározott biztonsági intézkedés. A botrány nem az, hogy most megállítják Paksot, hanem az, hogy nyolc évvel az első történelmi mélypont után még mindig nem készült el az a rendszer, amely megakadályozhatta volna ezt.
Amikor 2018-ban mínusz 97 centiméterig apadt a Duna Paksnál, világossá vált, hogy a folyó képes kilépni abból a tartományból, amelyre évtizedekkel korábban az erőmű vízkivételi rendszerét tervezték. Egy ilyen rekord egy atomerőmű esetében nem egyszerű meteorológiai érdekesség, hanem komoly figyelmeztetés.
Legkésőbb akkor kellett volna megvizsgálni, mi történik mínusz 100, mínusz 110 vagy mínusz 120 centiméteres vízállásnál. Nem azért, mert valaki biztosan tudta, hogy 2026 nyarán pontosan ez következik be, hanem azért, mert egy stratégiai létesítményt nem a tegnapi rekordhoz, hanem a holnapi szélsőséghez kell felkészíteni.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
