A vállalatoknak például nemcsak olcsó beszállítót kell keresniük, hanem második és harmadik útvonalat, készletet, energiaforrást és működési tartalékot.
A mezőgazdaságot nem lehet többé külön kezelni az energiától, a vizet az ipartól, az ipart a biztonságpolitikától, a biztonságpolitikát pedig a pénzügyektől.
ÉS!!!A médiának sem külön hírekként kellene eladnia ezeket az eseményeket. Mert így az emberek sok hírt kapnak,DE KEVÉS VALÓSÁGOT ÉRTENEK MEG…
A legnagyobb magyar veszély ma nem az, hogy nem tudjuk, mi történik, hanem az, hogy mindent tudunk külön-külön, de nem látjuk, egyben hogyan függnek össze.
A régi gondolkodás így működött:Ukrajna – katonai ügy.Irán – közel-keleti ügy.Olaj – gazdasági ügy.Paks – energetikai ügy.Aszály – mezőgazdasági ügy.Infláció – pénzügyi ügy.
Az új valóságban azonban ez egyetlen lánc:háború – hajózási útvonalak – energia – szállítás – termelés – árak – társadalmi feszültség – politikai instabilitás.
Ha egy ponton „ütés”, egy válság éri a rendszert, a következmény végigfut az egészen.
Ezért a következő évek legfontosabb magyar képessége nem egyszerűen a gyors reagálás lesz, hanem az összefüggések korai felismerése.Előre kell látni, hol szakad el a lánc. Tartalékot kell képezni, mielőtt hiány van. Második útvonalat kell építeni, mielőtt az első bezárul.Vizet kell megtartani, mielőtt kiszárad a föld.Energiabiztonságot kell teremteni, mielőtt leáll egy szállítási útvonal.És politikai közös nevezőt kell találni még azelőtt, hogy a válság kikényszeríti.
TEHÁT A FŐ KÉRDÉS AZ, HOGY KÉPESEK VAGYUNK-E VÉGRE A VALÓSÁGOT LÁTNI?
Mert a világ ma már totális hálózatban működik.
Ha mi továbbra is külön ügyekben gondolkodunk, akkor mindig csak a következmények után futunk majd.És aki csak a következmények után fut, az nem irányítja a jövőt.Csak elszenvedi.”
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
