Álláspontja szerint a jegybank nyereségét az állami költségvetésbe kellett volna befizetni, nem alapítványokba helyezni. Vagyis kifogása már a pénz átadására vonatkozott, függetlenül attól, később hogyan kezelték a vagyont.
Matolcsy időszakából 250 milliárd forintos jegybanki nyereséget említett, amelynek keletkezését is megkérdőjelezte. Király úgy véli, ebben jelentős szerepe volt a forint gyengülésének, miközben a magyar fizetőeszköz értékvesztése az egész gazdaságot érintette.
Értelmezésében tehát a jegybanknál kimutatott nyereség önmagában nem jelentett kedvező gazdasági eredményt az ország számára.
Befektetésekben lehet a vagyon egy része
Nem állította, hogy a teljes alapítványi vagyon eltűnt volna. Ugyanakkor erősen kérdésesnek nevezte a megmaradt befektetések tényleges értékét és hozzáférhetőségét.
Svájci ingatlanokhoz kapcsolódó konstrukciókat hozott példaként: szerinte nem világos, mikor és milyen értéken lehet visszaszerezni az ezekbe helyezett pénzt. Külön kitért arra, hogy a közvetlen ingatlantulajdon és egy ingatlanalap befektetési jegye eltérő jogosultságokat jelent, különösen akkor, ha a befektetési jegy nem váltható vissza.
Oktatási célokra létrehozott alapítványokról beszélünk, amelyek vagyonát Király szerint egyre nehezebben átlátható befektetésekbe helyezték. Megítélése alapján ezért nem pusztán az számít, hogy létezik-e valahol befektetett vagyon, hanem az is, mennyi pénzhez és mikor férhet hozzá az alapítvány.
Figyelmeztetések már évekkel korábban is érkeztek
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
