Szimbolikus intézmény a sajókazai Ámbédkar Iskola, amelynek célja, hogy szegénysorú gyerekeket juttasson érettségihez. Csakhogy ez az intézmény most a megszűnés szélére sodródott, és nem csupán az elégtelen állami finanszírozás miatt, hanem azért is, mert a kormány a hátrányos helyzetű gyerekeket ösztöndíjakkal olyan zsákutcás képzésekbe tereli, ahonnan később a munkanélküliségbe vezet az út.
Bajba került a hátrányos helyzetű roma gyerekeket oktató Dr. Ámbédkar Iskola, amelyet tíz éve alapított egy borsodi kisfaluban, Sajókazán Derdák Tibor szociológus, tanár és Orsós János pedagógus. Céljuk az volt, hogy segítsék érettségihez juttatni azokat a diákokat, akiket az állami közoktatás már akkor is partvonalra, vagyis a szakiskola zsákutcájába szorított. Az érettségi ugyanis utat nyit a felsőoktatásba, szakképesítéssel kombinálva pedig alapkritérium a munkaerőpiacon. Az érettségit szerző diákok között hosszú idő óta nagyon alacsony a roma gyerekek aránya, a két iskolaalapító ezen szeretett volna változtatni.
Az Ámbédkar az első csapást 2012-ben szenvedte el, amikor a fenntartóként működő Dzsaj Bhím Közösség elveszítette egyházi státusát. Az iskolát így megfosztották attól a jogosultságától, hogy – közfeladatot ellátó intézményként – kiegészítő egyházi normatívát kapjon az oktatási tevékenységéért. A kormánypropaganda szerint az egyházakról szóló törvényre az úgynevezett bizniszegyházak kiszorítása miatt volt szükség. Az egyházi státusszal együtt az iskola elveszítette az egyszázalékos felajánlások lehetőségét is, ami szintén komoly érvágást jelentett. Korábban ebből tudtak fejleszteni, egyszeri kiadásokat fedezni, nagyobb költségigényű kirándulásokat, rendezvényeket szervezni.
Az iskola átmenetileg a humántárcával kötött alkukkal tudta biztosítani a működését. De csak ideig-óráig: az egyházi törvény hatálybalépésével 2012-től két olyan év szakadt az iskola nyakába, amikor hónapokig nem érkezett semmilyen kiegészítő normatíva az államtól. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy egy iskolának, amely naponta több száz diákkal és a tanáraikkal áll kapcsolatban, mit jelent a fizetési bizonytalanság.
Bonyolította a helyzetet, hogy amikor a Dzsaj Bhímtől elvették az egyházi státust, a szervezet vallási egyesületté minősült át. Az átminősítést az illetékes hivataloknak öt év alatt, azaz 2017 december végéig kellett elvégezniük. Ezt meg is tették, csakhogy arról senki nem értesítette az iskolát, hogy a korábbi, pécsi cégbíróságtól az egyesület bejegyzése Budapestre került. E malőr következtében fél évig nem volt adószáma az iskolának – fél évig nem kapták tehát a diákok után minden intézménynek járó normatívát sem. Hiába utalt a minisztérium december végén, nem volt hová, a régi adószám már, az új pedig még nem élt. Jellemzi a helyzetet, hogy még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem tudta, hová tűnt a minisztérium által utalt normatíva.
Fotó: Merész Márton
– Tíz éve, amikor ezt az iskolát megalapítottuk, olyan jogi és oktatásfinanszírozási környezet vett körbe minket, amelyben, úgy ítéltük meg, biztonságosan lehet egy iskolát működtetni. Azóta ez nagyon megváltozott – mondja Derdák Tibor.
Az iskolai szegregáció Magyarországon olyan mértékű, hogy a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított. Becslések szerint nagyságrendileg ötszáz olyan iskola van, ahol szegregált oktatás folyik, márpedig aki cigány iskolába jár, annak nincs mobilitási útja az érettségit adó középiskola felé. Egy részük nem tanul tovább, és a tankötelezettség végéig az általános iskolában marad vagy bekerül a Híd-programnak nevezett, valójában sehova nem vezető elfekvőbe. Más részük pedig hiába tanulna tovább, az állam mintha szándékosan emelne akadályokat az érettségi megszerzése elé.
– Havi harmincezer forint állami ösztöndíjat ígérnek, ha a fiatal a zsákutcás szakképzést választja, ahol nincs idegen nyelv és csak nyomokban van matematika, természettudomány vagy művészet. A nyomorgó családokban ez el is dönti a továbbtanulás kérdését: senki nem megy gimnáziumba, mert ott nincs ilyen ösztöndíj. Pusztán ezzel az egy költségvetési tétellel cigánymentesítik a gimnáziumokat – mondja Derdák Tibor.
Polgárjogi küzdelem
A Dzsaj Bhím egy köszöntés, ami az elnyomásban élő dalit buddhisták körében terjedt el. A köszöntésben az a tisztelet jelenik meg, amely a polgárjogi aktivista, az ország alkotmányának megalkotója, Dr. Ámbédkar felé áramlik. Indiában a buddhista vallásnak különös szerepe volt, az ország hivatalos vallásában a hinduizmus ugyanis a kasztrendszerre épül. A kasztrendszerben a dalitok, azaz az érinthetetlenek voltak legalul, mindenből kirekesztve. A dalitok csak bizonyos munkákat végezhettek, el voltak zárva a tanulástól, ezáltal a felemelkedés lehetőségétől, nem vehettek részt a társadalmi életben. Jellemzően rendkívüli szegénységben, szegregátumban éltek, éppen úgy, ahogy Magyarországon a mélyszegénységbe fagyott roma közösségek. Az Ámbédkar nevéhez köthető mozgalom nem pusztán vallási, hanem társadalmi és politikai forradalomként is értelmezhető, példaértékű polgárjogi küzdelem, ez adja a sajókazai iskola eszmeiségének gerincét.
Jórészt emiatt vészesen apad a tanulói létszám, az iskola által megcélzott halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulók egyre inkább kiszorulnak a középiskolákból. Ez a jelenség nemcsak az Ámbédkar Iskolára jellemző, hanem más olyan intézményre is, amely hasonló missziót vállalt fel az alapításakor. Ennek oka leginkább a 18-ról 16 évre csökkentett tankötelezettség. Hiába jelezték mértékadó oktatáskutatók, hogy a tankötelezettség leszállítása súlyos csapást mér a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb diákokra, ezek a figyelmeztetések leperegtek a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárról, a később miniszterré kinevezett Balog Zoltánról. Ennek következményeként 2016-ban megugrott a közmunkában részt vevő 16-17 évesek száma. Ahol a családok havonta néhány tízezer forintból gazdálkodnak, s az egy főre eső jövedelem nem éri el a húszezer forintot sem, ott nem kérdés, hogy abban a pillanatban, amint a tankötelezettség megszűnik, a gyerek beáll az anyagi támaszt jelentő közmunkába. Ez a korosztály olyannyira elárasztotta a közmunkabrigádokat országszerte, hogy az már a kormánynak is feltűnt, és korrigált: 25 év alatt konkrét munkára, azaz utcai sepregetésre nem alkalmazhatók a fiatalok.
Csakhogy átképzési programokban részt vehetnek, márpedig a munkaügyi központ ugyanakkora összeggel támogatja a továbbképzésben részt vevő fiatalokat, mint ha közmunkásként dolgoznának. Az elszívó hatás tehát megmaradt: havi 50-70 ezer forint ígérete szippantja ki a hátrányos helyzetű roma tanulókat a valódi felemelkedés lehetőségét nyújtó iskolapadból. Derdák Tibor úgy véli, Magyarország így 2011-től néhány év alatt a 17 éves korosztály 15 százalékát kivonta az iskolarendszerből.
– Az állam egyre több pénzzel ösztönzi a szegénysorú fiatalokat, hogy hagyják abba a nappali rendszerű iskolai tanulmányaikat. Míg az érettségit adó középiskolában mindössze a 12 ezer forintos iskoláztatási támogatást kapják a diákok, addig a továbbképzéseken ennek az összegnek a négy-ötszörösével kecsegtetnek – világít rá. Húszéves kor fölött ráadásul már az iskoláztatási támogatást is megvonja az állam, így azok, akik először szakmunkás-bizonyítványt szereznek meg, és utána szeretnének érettségit tenni, semmilyen állami segítségre nem számíthatnak.
Az Ámbédkar Iskolát az idei tanévben több diák is azért hagyta ott, mert a közeli településen a munkaügyi központ tésztakészítő-tanfolyamot indított, ahová a középiskolákból toborozták a jelentkezőket. Az ilyen jellegű, néhány hónapig tartó tanfolyamok elvégzése nem ad a munkaerőpiacon kamatoztatható szaktudást, a végzős fiatalok a semmibe hullanak.
Fotó: Merész Márton
A kormány ugyan büszkén írogatja az Európai Bizottságnak, hogy vannak támogatások, például az Útravaló ösztöndíjak, ám ezek bizonytalanul érkező, 10-15 ezer forintos havi juttatást jelentenek. Az utóbbi években többször előfordult, hogy még a pályázatot sem írták ki. Ez kevés ahhoz, hogy erre építve a mélyszegénységben élő családok a gyerekeiket az érettségi megszerzését célul tűző iskolába írassák. Helyette ott a szakiskola, ahol viszont bőkezű az állam, a hiányszakma megszerzését ugyanis a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjjal, havi ötvenezer forinttal támogatja. Derdák Tibor hiába kéri két éve a kormány által gründolt antiszegregációs kerekasztalon, hogy éppen a szegregálódás megakadályozása és a hátrányos helyzetű fiatalok mobilitási útjainak megnyitása érdekében a szakképzés mellett ugyanekkora összeggel támogassák a szegénysorú fiatalok gimnáziumi tanulmányait, ezt folyamatos visszautasítják. Sem Langerné Victor Katalin, a humántárca helyettes államtitkára, sem Czibere Károly szociálpolitikáért felelős államtitkár, sem Pölöskei Gáborné, a nemzetgazdasági tárca szakképzésért felelős helyettes államtitkára nem törődik ezzel.
– Lehetetlen hátrányos helyzetből érettségit szerezni, majd továbbtanulni. Ennek a társadalmi rétegnek a gyerekei elé a kormány szándékosan falakat húz, hogy megakadályozza a felemelkedésüket – mondja Derdák Tibor, hozzátéve: talán a Balog Zoltán távozásával fölálló új oktatásirányítással lesz módjuk megegyezni az iskola hosszútávú fenntartásáról.
Ennek illusztrálására még egy példa a közelmúltból. A Budapesti Műszaki Egyetem uniós finanszírozású program keretében járja a középiskolákat, hogy a műszaki, mérnöki pályát vonzóvá tegye a felsőoktatási tanulmányok előtt álló gimnazistáknak. Így a Dr. Ámbédkar Iskolában is előadást tartottak egyetemista fiatalok. Előtte a gimnázium munkatársai arra gondoltak, hogy az előadásra meghívják a környék általános iskoláiból a nyolcadikosokat, akik talán meglátják a lehetőséget abban, hogy jó dolog érettségit szerezni, mert az után akár mérnök is lehet az ember. A Dr. Ámbédkar Iskola munkatársa a környéken egy tucatnyi állami általános iskolát keresett meg, ahonnan egy kivételével mindenhonnan elutasítást kapott. „Ez a lehetőség a mi diákjainkat úgysem érdekli” – válaszolták az iskolaigazgatók.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
