Nem mondok számot, mert irritáló lenne” – válaszolja a jövedelmét firtató kérdésre Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Az egykori csempekirály szerint amit a felesége az MNB monetáris tanácsának tagjaként keres, az aprópénz a háztartásban. A HVG Portré rovatában készült beszélgetés hosszabb változatából kiderül az is, hogyan szerezte Parragh az első millióját a ’90-es évek elején, amikor az átlag magyar vállalkozó még susogós mackónadrágban és makkos cipőben járt, az alaptőke pedig a nyakában lógott aranyláncként.
„Nem volt könnyű a gyerekkorom, éppen ezért nem szívesen beszélek róla. Irritál, ha valaki arra hivatkozik a pályafutása során, hogy meghaltak a szülei. A vádbeszéd után szokott így kezdődni a védőbeszéd” – mondja a származását firtató kérdésre az 55 éves gazdasági szakember. A nagybátyja családja fogadta örökbe, miután két és fél évesen árva lett, így „kaptam egy húgot, mert az unokatestvéremet annak tekintem”. Egy határ menti zsákfaluban, Undon nőtt fel. „Egész nap hagytak az erdőben játszani, mert a határzár miatti szögesdrót úgyis védett minket.” A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett. „Az osztálytársaim erős polgári szemléletet hoztak magukkal otthonról, köztük volt például Szájer József és Kováts Adél. Nekünk, falusi parasztgyerekeknek ez teljesen idegen világ volt.” A pécsi egyetemen először orosz–történelem szakra járt, majd – miután hat hetet eltöltött a Szovjetunióban, és rájött, hogy mégsem akar orosztanár lenni – átiratkozott a jogi karra. „A rómaijog-vizsgán élből megbuktam, mert egy színjeles tanárképzős év után azt hittem, hogy én vagyok a császár. Aztán persze észhez tértem, és cum laude fokozattal végeztem.” 1989-ben megalapította csempekereskedelmi cégét. Az 1998-as választások után Orbán Viktor kormányfő tanácsadó testületének tagja lett, majd 2000-ben megválasztották a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének.
Első feleségétől elvált, de jó a viszonyuk. Második felesége Parragh Bianka, az MNB monetáris tanácsának tagja. Gyermekeik 6, 13 és 15 évesek. „Szép budai villában lakunk, még vállalkozóként építtettem.” Szenvedélye a síelés és a hegyi-kerékpározás. „Száz kilométer per órával csúszom le, szinte szabadesésben.” A biciklijét néha munkába járáshoz is előveszi, amivel állítólag nagy feltűnést okoz.
HVG: Korábban felháborodást keltett azzal a kijelentésével, hogy többet ér egy szakma, mint egy diploma. A napokban viszont azt mondta, jó lenne, ha a szakmunkások előtt is megnyílnának az egyetemek. Megváltozott a véleménye?
Parragh László: A statisztika engem igazol: éppen most olvastam, hogy egy egyetemi adjunktusi fizetés még nem éri el a kezdő építőipari munkásét. A minap megszálltunk egy egyszerű németországi panzióban, ahol megkérdeztem a nagyjából 15 éves pincérlányt, nem zavarja-e, hogy este 11-kor még dolgozik. Azt mondta, tudja, hogy ez a munkája része, és a szorgalmával tud majd feljebb jutni. Továbbra is azt állítom, hogy először igenis szakmát kell tanulni, hiszen ma már szinte az összes szakma keresett.Ha valaki tehetséges, akkor később lépjen tovább. A magyarországi német autógyártók vezetésének jelentős része szakmunkásként kezdett. Először megtanulta, hogyan kell meghúzni a csavart, aztán elment menedzseriskolába. Szomorú, hogy Magyarországon kevesebben járnak felnőttképzésre mint mondjuk Salzburgban. Talán lassan a kormánynak is leesik a tantusz.
© Reviczky Zsolt | hvg.hu
HVG: Mit szólna, ha valamelyik gyermeke azt mondaná, hogy nem akar egyetemre járni?
P. L.: A középső fiam szívesebben foglalkozik manuális dolgokkal, például a kerti szerszámokkal vagy a 3D-s nyomtatójával, mint A walesi bárdokkal. Ő jó eséllyel az informatikus pályát választja majd. Közben a nagylányunk versenyistálló jellegű gimnáziumba jár, és én ugyan készségszinten beszélek angolul, de nem tudtam neki segíteni a leckéjében, ami az volt, hogy hívják az ereszcsatorna vízszintes és függőleges részét angolul.
HVG: Igaz, hogy otthon időnként angolul társalognak a gyerekekkel?
P. L.: Persze, de miért lenne ez baj? Nyilván furcsa volna olyan családban, ahol a szülők nem beszélnek nyelveket, például Nógrádban, vagy akár Undon, a szülőfalumban. De amit én szülőként adhatok a gyerekeimnek, az nem a vagyon, hanem elsődlegesen a tudás.
HVG: Ön jó iskolába járt?
P. L.: Egyáltalán nem. Az alsó tagozatot osztott osztályos iskolában végeztem: összesen két tanító volt, az első és harmadik, illetve a második és a negyedik osztály együtt tanult, a fele csendes órán, míg a másik fele hangoson. Így az okosabbak második végére tudták a négyéves anyagot.
HVG: Hogyan került olyan helyzetbe, hogy huszonévesen megszerezze az első millióját?
P. L.: Az egyetem alatt egy nyarat az NSZK-ban töltöttem, ez elég volt ahhoz, hogy megtanuljak németül. Mivel nem volt pénzünk, sokszor dolgoztam az iskola mellett segédmunkásként, egy idő után Ausztriában, sokkal jobb fizetésért. Egyszer egy osztrák csempekereskedőnek tolmácsoltam, és miután láttam, mennyi pénz van a szakmában, javasoltam, hogy alapítsunk közös céget. Ő azt mondta: „László, te önálló egyéniség vagy, oldd meg magad!” Másnap kimentem Bolognába, és vettem három kamion csempét.
HVG: Azt mondják, ön honosította meg Magyarországon a halasztott fizetést. Elárulja a titkát?
P. L.: Akkoriban a magyar vállalkozó susogós mackónadrágban, makkos cipőben járt, az alaptőke a nyakában lógott aranyláncként, a kezében pedig a dízel Merci kulcsát rázta rókafarokkal. Ehhez képest nekem nyakkendőm és nadrágszíjam volt, sötét cipőm és hozzá illő zoknim.Persze, hogy ideadták a csempét 90 napos halasztott fizetéssel, ami náluk megszokott, nálunk viszont teljesen ismeretlen volt.
HVG: Amikor a kétezres évek elején lejtmenetbe került a csempebiznisz, azonnal kiszállt. A politika jövedelmezőbbnek bizonyult a csempekirályságnál is?
P. L.: Nagyon szép az a mikrovilág, amikor az ember írja a megrendeléseket az irodában, és nézi, ahogyan a raklapokat pakolják! De kamaraelnökként más perspektívából kezdtem látni a világot. A lelkem hasadt bele, amikor rájöttem: nem lesz elég tőkeerőm és befolyásom, hogy az OBI-val vagy a Baumaxszal versenyezzek. Megszüntettem a tevékenységet, de a céget nem. Az ingatlanvagyonom most amolyan cash cow-ként, euróban termeli a pénzt. Ez adja a személyes erőmet, ezt az egzisztenciális biztonságot nem lehet tőlem elvenni. Emiatt tudtam bátran összeveszni bármelyik miniszterelnökkel. Én akkor is Jaguarral fogok járni, ha másik kormány lesz.
© Reviczky Zsolt | hvg.hu
HVG: Legendás a barátsága az exminiszterelnök Medgyessy Péterrel. Szoktak vitatkozni is?
P. L.: A beiktatása után még áthívott az új parlamenti irodájába, hogy adjak tanácsot a berendezéséhez. Azért enteriőrben jó vagyok! Aztán a közalkalmazotti béremelésen erősen összekülönböztünk. Hiába hívtam, nem vette fel a telefonját. Végül a felesége árulta el, hogy haragszik rám. Miután megpuccsolták őt Gyurcsányék, a viszonyunk helyreállt. A mai napig másként látjuk a világot, de a steaket ugyanolyan szívesen esszük meg közösen, mint régen.
HVG: Szóba áll más baloldali politikusokkal is?
P. L.: Már egyetemistaként megismertem a később kialakult két politikai oldalt, miután Szájer József sokszor meghívott a Bibó István Szakkollégiumba. Pécsett négy évig tevékenykedtem kollégiumi titkárként. Gyurcsány Ferenc volt akkor a függetlenített KISZ-titkár. Mindig a kollégiumi pénzeinkre pályáztak! Kifejezetten jó személyes viszonyunk volt a Ferivel egészen 2006-ig, de akkor eltört, mert legyáváztam. Addig azt hittem, hogy progresszív alakja a magyar politikának.
HVG: Manapság ritkaság, hogy szót értsenek egymással eltérő politikai nézeteket valló régi barátok. Nem gondolja, hogy ebben a jelenlegi kormány gyűlöletkeltő plakátkampányának is része van?
P. L.: Árokásás van, és ez szomorú. Ez az „úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött” tipikus esete. A választási kampányban olyan ellenzéki politikusok is belém rúgtak, akikkel semmiféle kapcsolatom nem volt korábban.
HVG: Kritika érte az ön feleségét is, amiért szép karriert futott be: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem után bekerült az MNB monetáris tanácsába. Nincs rivalizálás kettejük között?
P. L.: Egyet szögezzünk le: a családfenntartó én vagyok. A cégem erős nyereséget termel, plusz a Kavosz-igazgatóság és a Mol-testületi tagság is hoz a konyhára – nem mondok számot, mert irritáló lenne. Amit a feleségem keres, az aprópénz a háztartásban. Volt köztünk vita, amikor megkapta az MNB-s ajánlatot, mert féltettem, hogy ez támadási felület lesz. Butaság lenne tagadni, hogy a kiválasztásában szerepe volt annak, hogy ő az én feleségem. Bizalmi pozíció, korrupciómentesnek kell lenni, ami feltételez bizonyos anyagi hátteret. És elsősorban persze azt, hogy értsen a feladathoz.
HVG: A szülőfalujának, Undnak több díszpolgára is van. Nem bántja, hogy ön nincs köztük?
P. L.: Nem vagyok címmániás. Meg is lepődtem, amikor tavaly Sopron díszpolgárává választottak. Ott először Széchenyi István kapta meg ezt a címet, később leginkább sportolók, művészek – de vállalkozó nem nagyon. Nyilván meg lehetne szervezni, szólhatnék valakinek, hogy jelöljön az áhított címre, hiszen általában így működik. De ez nincs a horizontomon.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
