Vlagyimir Putyin minapi budapesti látogatása ismét számtalan találgatásra ad okot a találkozó valódi céljáról.
Véleményem szerint a találgatások helyett fontosabb, hogy más nézőpontból is vizsgáljuk Oroszországhoz fűződő viszonyunkat.
Magyarország nemzeti érdeke, hogy kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot tartson fenn Oroszországgal. Oroszország nagyhatalom, földrajzi közelsége, a térségünkben betöltött szerepe, a gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek, és ki kell mondanunk, hogy energiaellátásunk miatt a mai napig fennálló függőségünk okán ez elkerülhetetlen, sőt szükséges.
A kérdés az, hogy az amúgy kívánatos „jó kapcsolat” milyen távolságot jelent és egy ilyen együttműködésben milyen szerepe van Magyarországnak.
Az első Fidesz kormány idején Orbán egyszer sem járt Moszkvában, ami hiba volt, ugyanolyan hiba, mint amit eltérő előjellel elkövet ma is. Hiszen Oroszországgal való kapcsolatunknak vannak határai.
Akkor megfelelő a távolság, ha az együttműködés Magyarország szuverenitását nem korlátozza sem politikai, sem gazdasági, sem pénzügyi értelemben, valamint nem sérti NATO szövetségeseink és az Európai Unió érdekeit.
Úgy vélem, hogy ezt a határt Orbán Viktor régen átlépte. Putyin irracionális kritikusából Putyin pincsije lett. Az elmúlt években meglévő függőséget nem csökkentette, hanem jelentősen növelte.
A magyar kormány régen elvetette azt a nyugatos, progresszív politikai irányt, amely az ország hagyományaiból, kultúrájából következik és az emberek érdekeit szolgálja.
A kelet felé fordulás eredménye azonban az lett, hogy mára Magyarország, Oroszországgal való viszonyában egyértelműen alárendelt szerepet játszik.
Önként váltunk a Gazprom legvidámabb barakkjává. Orbán az ebből a szerepből következő kényszerlépésekkel és a „főnökétől” kapott feladatok lelkes végrehajtásával folyamatosan rombolja szövetségeseink belénk vetett bizalmát és egyre mélyebbre süllyed.
Annak, hogy ez a helyzet előállhatott, nem csak a rossz politikai stratégia, vagy a helyzet téves értelmezése az oka, hanem Orbán személyes orientációja, autokrata hatalmi ambíciói és feltételezhetően gazdasági érdekei is.
Vagyis ami történik, nem más, mint nemzeti szuverenitásunk kiárusítása!
De Orbán addig-addig járja a saját pávatáncát, amíg ebben a nagy forgatagban el nem téved és el nem sodródik a biztonságos kikötőből, NATO és EU szövetségeseinktől. Lesz csodálkozás, hiszen ne feledjük, Putyin számára ő csak egy eszköz.
A valódi tét az, hogy ebben az új kihívásokkal teli, egyre kuszább nemzetközi rendszerben mi lesz velünk, magyarokkal.
Orbán vajon már nem fél attól, hogy mi leszünk a legvidámabb barakk?
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
