Azt mondják, ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, ha úgy totyog, mint egy kacsa, akkor bizony az egykacsa. Nos, ha egy kormányzati érdekkör úgy lopja szét a közpénzt, ahogy egy maffiaszerű galeri szokta, és ha úgy zsarol, mint ahogy a maffiafilmekben látni, akkor ez a jól behatárolható kör bizony könnyen jellemezhető maffiaként.
Őszintén, tényleg mintha valami elnagyolt hollywoodi filmben lennénk, a normális valóságtól ugyanis merőben távol áll az a stílus, ahogy a Fidesz-kormány például a kórházak adósságairól tárgyal a pénzük után futó beszállítókkal.
Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a kormány egy olyan – szicíliai keresztapáktól megszokott – ajánlatot tett az érintett cégeknek, hogy amennyiben készek lemondani a tőkekövetelésük 20 százalékáról, akkor azonnal megkapják a fennmaradó 80-at.
Tudjuk, hogy a pénzügyi tárcánál ezekben a napokban is zajlanak a tárgyalások: a legalább 100 millió forintos lejárt követeléssel rendelkező cégek képviselőit hívják be és próbálnak alkudozni velük. Már önmagában abszurd, ahogy az állam egy meglévő tartozásról sunyi módon és fenyegetően alkudozik, de tűrhetetlen, hogy közben a nem-fizetéssel kis magyar cégeket is tönkretesznek.
Arról már nem is beszélve, hogy uniós versenyjogi kérdéseket is felvet, ahogy a kormány „csak” százmilliós követelés feletti cégeknek tesz ilyen sötét ajánlatokat. Az, ahogyan a Fidesz ez ügyben viselkedik, tökéletesen leírja az egészségügy helyzetét és állami működtetését Magyarországon.
Az Orbán-kormány hiába birtokol tíz éve (!) minden jogi és politikai eszközt, egyszerűen nem volt képes rendezni ezt a spirális helyzetet. Pontosabban, nem is akarta. Tény, hogy Magyarország mind abszolút értékben, mind a GDP százalékában kifejezve, jóval kevesebbet költ az egészségügyre, mint az uniós átlag. Ráadásul az egészségügyi kiadásoknak alig több mint kétharmadát finanszírozza csak az állam, így a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások szintje az uniós átlag duplája.
Tény, hogy a Fidesz központosította az egészségügy irányítását és szervezését: a helyzet tarthatatlanságáért tehát kizárólag a kormány a felelős, nem pedig valami sorosista-marslakó-balliberális összeesküvés. Tény, hogy a magyar egészségügyi rendszer krónikusan alulfinanszírozott, a kormány pedig még a beszállítók felé fennálló 70 milliárdos – jogos – tartozás miatt is inkább maffiastílusban alkudozik.
Legyen világos, csak összehasonlításképpen: ez a 70 milliárdos összeg kevesebb, mint amennyit eddig a kormány közpénzből hazug propaganda-kampányokra költött és alig több, mint amennyi közpénz az államkassza helyett, tao-támogatásként az elmúlt években a Felcsúti Fociakadémia számláján landolt.
Ha a magyar kormány továbbra is harmadrangú területként kezeli az egészségügyet és nem tekinti nemzeti prioritásnak a megfelelő finanszírozás biztosítását sem, úgy kénytelen lesz majd megtenni az általam kezdeményezett „Európai Egészségügyi Minimum Szolgáltatás” javasolt keretei szerint. Határozottan állítom, hogy minden európai, így minden magyar embernek joga van a minőségi, betegbiztonságot és betegméltóságot garantáló egészségügyi ellátáshoz.
Felszólítom tehát a kormányt, hogy mielőbb rendezze a kórházi beszállítók felé fennálló állami tartozást; ne alkudozzon a multikkal és ne tegyen tönkre sok száz magyar kis- és közepes vállalkozást! Ha szükséges, akkor például a közmédia 92 milliárdos éves költségvetéséből nyugodtan elvonható ez a kérdéses 70 milliárd, a fennmaradó összeg is bőven elég ugyanis a közmédia silány minőségének és hazugsággyárának fenntartásához. Még sok is.
Forrás: Hírklikk
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
