Miután úgy tűnik, sokan még ezt is megkérdőjelezik, gondoltuk, érdemes lenne elmerengeni a kérdésen.
A koronavírus óta nem volt olyan téma, ami annyira felkavarta volna a magyar közéletet, mint Kaleta Gábor pedofil botránya. Még ennél is ritkább, magyar viszonylatban szinte példátlan az az egyetértés, ami az ítélettel kapcsolatban született. Kevés ember van ma Magyarországon, aki igazságosnak tartaná az ítéletet, amit kiszabtak. Kaleta, miután beismerte bűnösségét, egy év felfüggesztett börtönbüntetést, és 540 ezer Ft pénzbírságot kapott.
Ez bár rendkívül enyhe ítéletnek tűnik, valójában csak első ránézésre az (ami a társadalmi igazságérzetet illeti, úgy természetesen mindenhogy nagyon kevés). Ahogy az Index újságírója is felhívta rá a figyelmet, büntetlen előéletű elkövetők esetében Kaleta ítélete nem számít kirívónak Magyarországon, nagyrészt megfelel az általános bírósági gyakorlatnak.
Amennyiben így van, és tényleg ez az általános bírósági gyakorlat Magyarországon, úgy automatikusan felmerül a kérdés, hogy ha ennyire nem találkozik a gyakorlat a társadalom igazságérzetével, akkor vajon miért nem változtatott eddig senki a büntetőjogi kereteken?
VAGY MÉG INKÁBB: HA TÉNYLEG ENNYI EMBERT FELHÁBORÍT A PEDOFÍLIA, MIÉRT KALETA ÜGYE AZ ELSŐ, AMINEK ENNYIRE SIKERÜLT KIVERNIE A BIZTOSÍTÉKOT?
Elvégre egyértelmű, hogy nem ez volt az első ilyen eset Magyarországon. Akkor mi indokolja épp most, pont ebben az esetben ezt a mértékű felháborodást? Vajon az eset politikai vonzata, a kormánynak az ügyet eltusolni vágyó szándéka tehet róla? Vagy Kaleta diplomata karrierje, társadalmi státusza? Netán az ügy kirívóan botrányos jellege, hogy nem egy vagy kettő, hanem rögtön 19 ezer képet tárolt a laptopján a bántalmazott gyerekekről?
Nem valószínű, hogy lenne egyértelmű válasz ezekre a kérdésekre. Sokkal valószínűbb, hogy mindegyik szerepet játszhatott egy kicsit a közhangulat alakulásában. Van ugyanakkor egy másik, kevésbé tárgyalt vonzata is az esetnek, ami szintén nagy felháborodást keltett, ez pedig Kaleta ügyvédjének, Mester Csabának a szerepe. Mint mi is megírtuk, Mesterrel kapcsolatban azután jöttek az első felháborodott hangok, hogy kiderült, egy olyan egyesületnek dolgozik, ami azoknak a gyerekeknek nyújt segítséget, akiket fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazás ért. Ez egy egészen új dimenzióját nyitotta meg az ügy erkölcsi megítélésének. Az emberek felháborodása már nemcsak Kaletára koncentrálódott, hanem a védelmét ellátó ügyvédjére, Mester Csabára is.
Milyen ügyvéd az, aki egyszerre védené a bűnöst és az áldozatot is? – tehetnék fel sokan a kérdést. Mi több:
ÜGYVÉD-E EGYÁLTALÁN, AKI “KIMOSDAT” EGY SZEXUÁLIS RAGADOZÓT A JÓL MEGÉRDEMELT BÜNTETÉSE ALÓL?
Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, mert az emberek ezen a ponton gyakorta hajlamosak arra, hogy összemossanak több olyan erkölcsi megfontolást, amelyek egymástól egyébként függetlenek. Először is fontos rögzíteni: mindenkit megillet a jogvédelem, Kaletát is. A tisztességes eljáráshoz és a jogvédelemhez való jog emberi jog, mindenkinek jár, függetlenül attól, hogy milyen bűnt követett el. Egy ügyvéd nem lesz attól bűnpártoló, hogy jogvédelmet nyújt a bűnt elkövetőknek. Akkor sem, ha gyilkosnak nyújt védelmet, és akkor sem, ha szexuális erőszaktevőnek. A jogvédelem nem egyenlő az erkölcsi felmentéssel. Egy ügyvéd megvédheti egy bűnöző jogait anélkül, hogy egyet kéne értenie a bűnnel, amit elkövetett.
A JOGVÉDELEM NEM AZT JELENTI, HOGY ERKÖLCSILEG FELMENTJÜK, KIMOSDATJUK A BŰNÖZŐT A BÜNTETÉS ÉS A FELELŐSSÉG ALÓL, HANEM AZT, HOGY GONDOSKODUNK RÓLA, HOGY EGY TISZTESSÉGES ELJÁRÁSBAN IGAZSÁGOS BÜNTETÉST KAPJON.
Mester a támadások egy jó részét pusztán azért kapta, mert jogvédelmet nyújtott egy pedofilnak. Ez morálisan elfogadhatatlan hozzáállás a társadalom részéről, ami arra is utalhat, hogy az érvényben lévő jogrendszer meghaladja az állampolgárok egy részének erkölcsi fejlettségét. Sokan a mai napig nem nőttek fel a feladathoz, hogy ne a “szemet szemért” elv alapján fogják fel a büntetőjog szerepét.
Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy sokszor kevésbé az állampolgárok erkölcsi fejletlensége, mintsem az a törvényhozói tétlenség/inkompetencia felelős az ilyen gondolkodásért, amely eleve létrehozza azt a jogszabályi környezetet, ami kitermeli magából a hasonlóan visszás ítéleteket. Az, hogy sokan alapból erkölcstelennek ítélik meg, ha egy pedofil jogvédelemben részesül, talán nem a társadalom erkölcsi visszamaradottságát jelzi, hanem azt, hogy az ilyen ügyekben született ítéletek nem találkoznak a társadalmi igazságérzettel. Amennyiben azt tapasztalják az emberek, hogy a jogvédelem egyenlő a “kimosdatással”, a bűn alóli felmentéssel, nem meglepő, ha sokan bűnpártolásnak fogják fel a jogvédők szerepét. A jogvédelem csak akkor jogvédelem, ha az igazságos ítéletre, és nem a felmentésre teremt lehetőséget. Azért, hogy igazságos ítélet születhessen, sokszor viszont nem a jogvédők, hanem a nagypolitika képviselői a felelősek.
Fontos azt is hozzátenni, hogy Mestert természetesen egészen másért is kritizálták. Az, hogy képes volt egyszerre ellátni a bűnösök és az áldozatok védelmét is, teljesen jogszerű, még csak nem is feltétlenül erkölcstelen dolog volt a részéről. Meg lehet ugyanakkor érteni azoknak a felháborodását is, akik úgy érzik, nem tudnának elszámolni a lelkiismeretükkel, ha egyik nap egy szexuális erőszaktevőnek kellene segíteniük, másik nap pedig bele kellene nézniük a bántalmazott áldozatok szemébe. Az persze Mesteren múlik, hogy mennyire tud elszámolni a maga lelkiismeretével, mert ez sokkal inkább annak a kérdése, semmint a jogszerűségé vagy az erkölcsösségé. Tény ugyanakkor, hogy nem hibáztathatók azok sem, akik nehezen találják összeegyeztethetőnek ezt a két gyakorlatot.
Megérdemli-e tehát egy pedofil, hogy tisztességes védelemben részesüljön? Megérdemli-e bármilyen bűnöző, függetlenül attól, hogy mit követett el, hogy a törvény előtt egyenlő legyen?
ÉS MÉG INKÁBB: FELNŐTT-E ANNYIRA A MAGYAR TÁRSADALOM, HOGY EGYENLŐ ELBÁNÁSBAN RÉSZESÍTSE ÉPP ÚGY A BŰNÖSEIT, MINT AZ ÁRTATLANJAIT?
Ezek a kérdések, melyeket meg kellene tudnunk válaszolni. Én úgy vélem, az első két kérdésre a helyes válasz igen. A jogvédelem viszont csak akkor működik, ha a harmadikra is igennel tudunk válaszolni. A helyes válaszhoz nemcsak a bírákra és jogvédőkre, hanem a politikusokra és a személyükről döntő állampolgárokra is szükség van, nekik is képessé kell válni arra, hogy ne a bosszú, hanem az igazság iránti vágy vezérelje őket.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
