Kedves Fidesz!
Lenne egy korrekt, mindkettőnk számára rendkívül méltányosnak tetsző ajánlatom!
Tudniillik szilárd meggyőződésem, hogy a legutóbbi időben az oldalamra vezényelt trollok hangya szorgalmú buzgalma és erőtől duzzadó munkássága – fájdalom – szánalmasan kontraproduktív.
Ezen az oldalon – legalábbis szerény megítélésem szerint – nem tűnik elégségesnek az a mások meggyőzésére szánt muníció, amellyel célirányos szakképzésed befejeztével bocsátod útjukra neveltjeidet és gondozottjaidat, és amelyet a különféle felületeiden, tévéidben és internetes oldalaidon a nap 24 órájában az autodidakták önfeledt lelkesedésével mohón szívhatnak magukba talpasaid.
Itt a zsidózó, a cigányozó, a büdös libsi görényező, az anyázó, a sz@&uális orientációt ilyen-olyan aspektusból és indíttatásból felemlegető vagy a nemi közösülésre rendre felszólító, ám szinonimák híján a magyar nyelv csodás gazdagságát minduntalan egy végtelenül unalmas szóra egyszerűsítő, s a trágárság klasszikus (görög-római, középkori és reneszánsz) szépirodalmi hagyományát, valamint a regényekben és a drámai művekben felbukkanó személyek verbális jellemzéséül szolgáló gazdag stiláris készletet a te műhelyedből magukkal hozott fekália szétkenésére felcserélő büszke ármádiád aligha fogja sikerrel abszolválni a magas helyről érkező megbízatását, épp ellenkezőleg:
a velük szembeni undor és megvetés – kifejezetten örvendetes és üdvözlendő módon – csak tovább fog erősödni, s az összes itt elejtett ürülék menetrendszerűen vissza fog fröccsenni a feladóra, azaz rád.
Ajánlatom a következő: egy későbbiekben megállapodott összeg ellenében – a most felvett 2,5 milliárd eurónyi hiteledből, ne aggódj, bőven futja majd – vállalom az utánpótlás felkészítését:
mindenekelőtt azt, hogy heroikus kísérletet teszek arra, hogy megismertessem a helyesírási és a stiláris alapokkal az amúgy magyarságukra rendkívül büszke honfitársaimat, fellebbentve végre a szemük előtt eddig lebocsátva tartott drapériát, hogy megláttassam velük annak a nyelvnek a páratlan sokszínűségét, amelyet mindennapos munkaeszközként használt egy bizonyos Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Arany, Vajda János, Mikszáth, Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz, József Attila, Radnóti, Szerb Antal, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik, Örkény, Pilinszky, Weöres Sándor és mások.
Aztán kísérletet tennék arra, hogy az érvényes következtetések és bizonyítások tudományának, vagyis a logikának a legfőbb elemeit megismertessem velük. Ezzel pedig mód nyílna az argumentációs szabályok, vagyis az érvelési kritériumok elsajátítására, továbbá a retorika klasszikus elvárásainak szem előtt tartásával egy-egy gondolat sikerrel kecsegtető előadására (pronuntiatio).
Ajánlatom méltányosnak tűnik, beleértve annak nem csekély esélyét – de hiszen kockázat nélkül nincs üzlet, minthogy nem mindenki születhetett Mészáros Lőrincnek vagy Tiborcz Istvánnak -, hogy az oktatáson átesett harcfiak tanulmányaik végeztével rátalálnak addig csendben és szerényen megbúvó és rejtőzködve szunyókáló cerebrumukra (emberi agy), hogy aztán ennek eredményeként azonnali újratervezést hajtsanak végre, s a Karmelita kolostor, a Sándor-palota és a Lendvay utca megképezte szellemi és geográfiai elegyet egy életre, de ha van reinkarnáció, akkor valamennyi további életük során nagy ívben elkerüljék.
Gábor György – Vallásfilozófus, egyetemi tanár
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
