Ezt a heppet is mi fizetjük.
Az Orbán-kormány a múlt héten nemet mondott a nagyon kedvezményes kamatozású, 3400 milliárd forintnyi EU-s hitelre, és csak a 2500 milliárd vissza nem térítendő támogatást kéri.
A kormány azzal indokolta ezt a lépést, hogy nem akarnak eladósodni, miközben csak a Fudan Egyetemre felvesznek egy óriási kínai hitelt:
az előterjesztés szerint a kínai állam “kedvező feltételekkel“, 10-15 éves futamidővel, és jüan esetén legfeljebb 4,5%-os, euró esetén maximum 1,9%-os kamattal kínálná hitelét
450 milliárd forint értékben.
A maradék, körülbelül 100 milliárd forintot a magyar kormány biztosítaná. A hitelt a magyar állam fizetné vissza a vagyonkezelő alapítvány révén.
Ott van még továbbá a szintén kínai hitelből épülő Budapest-Belgrád vasútvonal, illetve a Paks2 beruházás is, amit viszont orosz hitelből fedeznek.
A Portfolio.hu számításokat végzett annak érdekében, hogy megbecsülje: mit jelent a magyar államháztartásnak az, hogy a kedvezményes EU-s hitelt nem, csak a drága keleti hiteleket veszi fel a kormány.
Az EU-hitel nagyjából évi 0,3 százalékos kamatot jelentene, a hasonlóan hosszú, 10-30 éves futamidejű magyar állampapír 0,7-1,6 százalékot.
Ha a teljes tőkére (3400 milliárd forint) vetítjük és a teljes futamidőt nézzük, akkor az évi 8-53 milliárd forintnyi különbözetből a teljes futamidőre összejön 150-1600 milliárd forint különbözet.
„Ha az államközi hitelekkel hasonlítjuk össze az uniós helyreállítási alap forrásköltségét, akkor még nagyobb a különbség. Az utóbbi évek egyik ilyen államközi megállapodása a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása volt, melyhez Kína biztosít hitelt. A kölcsön összege 577,5 milliárd forint, amit dollárban 2,5 százalékos kamatra kap meg Magyarország 18-20 évre.”
— írja a lap.
A teljes futamidőre tehát 230 milliárd forinttal nagyobb kamatot fizet Kínának a kormány, mintha az olcsó EU-hitelt vették volna fel.
Még nagyobb a különbség, ha a 4-5 százalékos kamatozású, paksi hitelt nézzük.
Akár a piaci, akár az államközi hiteleket nézzük, az RRF-kölcsönt mind a kettőnél jóval kedvezőbb kamatozással tudnánk lehívni.
Ahhoz azonban, hogy valóban 100 milliárd forintos nagyságrendű spórolásról beszéljünk, teljesülnie kell egy „bevonhatósági feltételnek”.
Az államközi szerződések általában egy-egy projektre vonatkoznak, azaz egy-egy konkrét beruházáshoz biztosítja Kína és Oroszország is a hitelkeretet.
Ezt csak a felhasználással párhuzamosan kell lehívnunk, és nem kötik feltételekhez a pénz felhasználását.
Igaz, az RRF-alap pénzei is csak eleve meghatározott célokra használhatók fel, de
eközben folyamatos uniós ellenőrzéssel kell számolni az elköltése során.
A kínai és orosz fél viszont a beruházásban is részt vesz, vagyis a pénz egy része hozzájuk vándorol vissza.
Tehát évente több tízmilliárd forintnyi adófizetői pénzbe kerül, hogy Orbán jó kapcsolatot ápolhasson Kínával és Oroszországgal.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
