Számtalanszor előkerült az utóbbi választási ciklus ideje alatt a politikáról folytatott beszélgetésekben, eszmecserékben: ha a 2018-as adatokat vesszük alapul, az ellenzéki pártok jelöltjei az egyéni körzetekben összefogva, közösen bizonyára több helyütt is nyerni tudtak volna, ezzel számos fideszes jelölttől elorozva a képviselői helyét. Ehelyett újabb négy évig megmaradt a kétharmados többség is.
Mint ismert, négy évvel ezelőtt az ellenzék egyik része (MSZP-Párbeszéd) közös listán indult, de például a Jobbik és a DK akkor még külön mérettette meg magát – ahogy a 106 egyéni választókerületben szintén nem történt komolyabb, összehangolt koordináció. A kormánypárti jelöltek így akár minimális, pár száz szavazatnyi különbséggel tudtak behúzni billegő körzeteket.
A “Minek menjek el szavazni? Úgysem azon az egy vokson múlik” típusú érvelés most valószínűleg még kevésbé lesz érvényes, mint korábban. Hiszen, ha csak a billegő körzetekre gondolunk, kissé drámaian fogalmazva:
A \’18-as eredmények
Az akkori választás adataiból világosan kirajzolódik, hogy a Fidesz-KDNP-re összességében kevesebben adták a voksukat, mint a többi pártra együttvéve. Természetesen ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy koordináció esetén, pusztán matematikai okokból megfordulhatott volna az állás – a számok ettől függetlenül beszédesek.
Ezért is juthattak az ellenzéki pártvezetők arra a következtetésre, hogy a magyar társadalom mintegy fele által áhított kormányváltás egyenként nem megy.
Négy éve az alábbi az országos listás eredmények születtek a pártok között:
- Fidesz-KDNP: 49,27% (2 824 551)
- Jobbik: 19,06% (1 092 806)
- MSZP-Párbeszéd: 11,91% (682 701)
- LMP: 7,06% (404 429)
- DK: 5,38% (308 161)
Az elnyert egyéni képviselői helyek így oszlottak meg:
- Fidesz-KDNP: 91
- MSZP-Párbeszéd: 8
- DK: 3
- Jobbik: 1
- LMP: 1
- Együtt: 1
- Független: 1
Mindebből pedig a következőképpen alakultak a parlamenti mandátumok:
- Fidesz-KDNP: 133 fő (66,83%)
- Jobbik: 26 fő (13,07%)
- MSZP-Párbeszéd: 20 fő (10,05%)
- DK: 9 fő (4,52%)
- LMP: 8 fő (4,02%)
- Együtt: 1 fő (0,5%)
- Független: 1 fő (0,5%)
- MNOÖ: 1 fő (0,5%)
A választási rendszer sokat hangoztatott aránytalanságát, és ebből fakadó torzító hatását a parlamenti mandátumok alakulására jól szemlélteti a fenti ábra. De mindennek tükrében milyen eredményre számíthatunk?
A magas részvétel kulcsa a mozgósítás
2018-ban részvételi arány országosan rekordközeli szintet, 70,22 százalékot ért el (5,8 millió fő a magyarországi lakcímmel rendelkezők körében), emiatt pedig az ellenzéki szereplők és szimpatizánsok jelentős részének percepciója, megérzése, benyomása az volt, hogy leválthatják a kormányt. Viszont mint kiderült, a fideszes szavazókat hatékonyabban sikerült mozgósítani – az eredmény pedig azóta is ismert.
A felmérések és a politológusok bizonyos hányada ezúttal is 70 százalék feletti részvétellel kalkulál.
2018 tanulsága az összefogásban bízók körében nyilvánvaló. A 2019-es önkormányzati választások receptje pedig azt a reményt is megadhatja számukra, hogy az “egy az egy ellen” felállás hatékony eszköz lehet a kormányváltás eléréséhez a mostani országgyűlési választásokon.
A legutóbbi közvélemény-kutatások (Závecz, IDEA, Publicus) előrejelzése szerint a Fidesz-KDNP és az Egységben Magyarországért szövetség is hasonló támogatottsággal rendelkezhet, jellemzően csak hibahatáron belüli különbséggel, de esélyes lehet a kormánypártok újrázása is egyszerű többséggel, mivel a Medián, illetve a Századvég például a kormánypártok táborát mérte nagyobbnak.
Ám ha kiegyenlítettebb lesz az egyéni győzelmek száma, kétharmados többségére ezúttal várhatóan kevesebb esély nyílhat, mint négy esztendővel ezelőtt – noha ez utóbbi opció sem zárható ki.
Szoros eredmény esetén – ahogy azt a Republicon is prognosztizálta – akár könnyen át is billenhet a mérleg nyelve, hiszen a listás támogatottság mellett az egyéni választókerületekben megnyerhető mandátumok legalább annyira számítanak, nem beszélve az úgynevezett győzteskompenzációról. Ez ugyanis azt jelenti, hogyha több ellenzéki jelölt is fölényesen tud győzni a körzetében, akkor az ő és a második helyezett közti különbség töredékszavazatként is hasznosul.
Érdekes politikai helyzetet teremthet adott esetben az is, ha megugorja az 5 százalékos parlamenti küszöböt a két erre esélyesnek tartott párt, a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt, főleg, ha épp a kormányalakítás kérdése válik aktuálissá. Bár a relatíve magas részvétel a kisebb szavazóbázissal bíró pártoknak valószínűleg kevésbé fog kedvezni.
Most a legizgalmasabb küzdelmek kétségkívül azon csatatérkörzetekben várható, ahol gyakorlatilag a két nagy tábor jelöltjei között dől majd el a mandátumszerzésért folytatott verseny.
Az ellenzék tartalékai ugyanakkor a legfiatalabb korosztályban is jelen lehetnek, akik körében kétharmados támogatottságot élveznek az Iránytű Intézet elemzője szerint.
A parlamenti patkó tudvalevően 199 képviselő számára biztosít helyet: 106-an szerezhetnek egyéni, és további 93-an pedig pártlistás mandátumot a törvényhozásban. Hogy ez a 199 parlamenti mandátum pontosan milyen arányban fog megoszlani a két politikai tömb között, az még kérdéses, de egyértelműen fontos tényező a szavazási hajlandóság mértéke, azaz, hogy mennyien kívánnak élni a választójogukkal.
Egy szó, mint száz: a 19 órai urnazárások után, a nap végére már jóval bölcsebbek leszünk ezen a téren.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
