„Mi, magyarok idegenek vagyunk az EU-ban. Amikor Brüsszelbe utazunk, ott nincsenek rokonaink.
De amikor Kazahsztánba jövünk, hozzánk közelálló embereket találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.” Ezt mondta Orbán Viktor a 2015-ben Kazahsztánban. A helyzet azóta csak romlott, bár jobb lett volna, ha a miniszterelnök nem a majdnem tízmillió magyar, hanem csak a saját nevében beszél. A Medián legutóbbi felmérése szerint ugyanis a magyarok 88 százaléka támogatja uniós tagságunkat.
Ez az arány még a fideszesek körében is 83 százalék. Ezért nem vezette még ki Magyarországot Orbán a számára idegen Európából, ezért nem navigálta haza, Keletre, vagy más szóval Ázsiába. Rossz lehet neki, hogy szinte soha sincs odahaza, mert olyan helyen kell élnie, ahol nem családtag, csupán vendég. Igaz, a lehető legrosszabb fajtából.
Már a bemutatkozás is durva volt. Azzal kezdte, hogy nem sokkal érkezése után összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe és belevizelt a padlóvázába.
Majd lelopta a festményeket a falról, és amikor azt hitte, hogy nem figyelnek, zsebre vágott néhány elől hagyott ékszert. Amikor lebukott, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, aki csak hanyatlani képes, meg a háború folytatásában érdekelt, az ne oktassa ki őt jó modorból. Elégedetten kifújta magát, s mint egy nagycsoportos óvodás a homokozóban, karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás, és hogy ő személy szerint nem is érti, mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.
Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem ért semmit az egészből. Vele volna baj? Az igaz, hogy belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása. Csupán arról van szó, hogy neki máshol vannak a példaképei, mint azoknak, akiknek Európában. Ezért szokta mondani, hogy ő keleten van otthon, míg nyugaton csak vendég.
Megpróbálták elmagyarázni neki, hogy vannak bizonyos európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, még gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg pikírten. Vegyenek példát rólunk, mondta. Arról, ahogyan mi élünk. Nálunk odahaza minden nagyon jó.
Amikor a tényekkel próbálták szembesíteni, hogy ha tényleg annyira jó ott, akkor miért megy el onnan annyi ember, cinikusan röhögött. Majd fenyegetőzni kezdett, hogy adjanak neki még több pénzt, különben nagyon mérges lesz. És amikor ő nagyon mérges, akkor ne tudják meg, hogy mi lesz. Például az lesz, mondta, hogy ha nem kap pénzt, akkor nem tud mit lenyúlni. Ez pedig neki különösen fontos, mert szereti, ha teli a zsebe pénzzel, és a bankszámlája is szépen hízik. Ráadásul drága hobbijai vannak, a stadionok, meg a kisvasút sem két fillér. A feneketlen bendőjű csókosok jóllakatásáról nem is szólva.
Majd, s ezt már békülékenyebben tette hozzá, neki tulajdonképpen nem lenne baja ezzel az Európával. Csak azt szeretné, ha minden úgy lenne, ahogy ő akarja. Ha rajta állna, nem is rondítaná össze, de hát értsék meg az urak és a hölgyek, nem tehet mást. Már megszokták tőle ezt a stílust, sőt, bizonyos helyeken, amelyeket most nem kíván megnevezni, el is várják.
Mindeközben tovább rongálta a berendezést, és még az eddiginél is módszeresebben látott neki a javak eltulajdonításának. Nem csoda, hogy a lakás állaga idővel annyira leromlott, hogy már alig lehetett ráismerni arra az építményre, amely annak idején, másokkal együtt őt is befogadta. És minél leharcoltabb lett a közös otthon, minél több fal lett összehányva, minél több padlóváza televizelve, annál büszkébben és magabiztosabban mutatott körbe a csata utáni tájhoz hasonlító terepen.
Na ugye, mondta. Majd, hogy a brüsszeli bürokraták is megértsék, fenyegetően felemelte a mutatóujját, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte: Magyarország előre megy, nem hátra!
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
