Olaf Scholz német kancellár a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkében arról ír, hogy
Európának a világpolitika központi szereplőjévé kell válnia, ám ehhez véget kel vetni a közös határozatok önző blokádjának (Orbán vétói), egyes országok nemzeti különútjának, mert az az egész Uniónak csak árt.
A politikus rámutatott, hogy egyes kormányok vétója immár egyszerűen megengedhetetlen, ha az EU hallatni akarja hangját a vetélkedő nagyhatalmak világában.
Az orosz támadás új valóságot teremtett, sok minden nem maradhat úgy mint idáig, sem Németországban, sem a földrészen. Elkerülhetetlen, hogy az Unió a világpolitika egyenrangú részvevője legyen. Ehhez zárni kell a sorokat, aminek részeként máris sokkal szorosabb lett az együttműködés a tagok között. De meg kell találni a megoldást a többi közt a közös migrációs politikára, a védelmi erő kiépítésére.
Az orosz elnök befolyási övezetekre, nagyhatalmakra és vazallusállamokra akarja felosztani a kontinenst, noha ismeretes, hogy ez a politika milyen katasztrófákhoz vezetett a múltban. Oroszország azonban nem kerülheti meg, hogy ne állapodjon meg Kijevvel, de úgy, hogy az megfeleljen az ukránoknak. A Kreml neokolonialista alapon viszonyul Ukrajnához és a térség több más államához is. Nyíltan arról álmodik, hogy a Szovjetunió, illetve a cárok mintájára új birodalmat hoz létre. A földkerekség autokratái pedig éberen figyelik, mire jut.
Európa az imperializmus és a tekintélyelvűség élő antitézise. Ezért szálka az olyanok szemében, mint Putyin. A széthúzás, az állandó vita azonban gyengíti a közösséget, ezért az új helyzetben a legfontosabb válasz úgy hangzik: egység. Meg kell védeni a jog uralmát, a szabadság, egyenlőség, a szolidaritás alapértékeit, az egyén méltóságát. Ehhez szükség van a világ összes demokráciájának együttműködésére az autoriter hatalmak ellen.
Az orosz rakéták nem csupán ukrán nagyvárosokat romboltak le, hanem porrá zúzták a nemzetközi békerendet is. Németország tévedett, amikor évtizedeken át úgy gondolta, hogy csakis barátok veszik körül. Ezért most támogatja Ukrajnát, gondoskodik arról, hogy a NATO ne keveredjen bele a fegyveres viszályba. Ugyanakkor a koalíciós vezetés felszámolja az energiafüggést.
A világgazdaság régen látott nehézségekkel került szemben: szállítási láncok szakadtak meg, nincs elég nyersanyag, a harcok miatt nagy a bizonytalanság az energiapiacokon. Ez pedig felhajtja az árakat. Egyetlen állam sem képes viszont egymaga szembeszállni a jelenséggel, össze kell fogni. Éspedig az Ukrajna iránti szolidaritáson túl a saját biztonság érdekében, hiszen ha Putyin leállítja a gázszállításokat, akkor fegyverként veti be az energiát. Ezt még a Szovjetunió sem tette meg a hidegháború idején.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
