A magyar kormányfő kegyencpolitikájának mottója, hogy aki velünk van, az nem bánja meg, ám ez már nem sokáig megy, mert egy alapvető pont megváltozott a képletben – írja Catherine Kahlweit a Süddeutsche Zeitung elemzésében.
A legolvasottabb német lapban közölt írásban Kahlweit felidézi, hogy lassan egy hete zajlanak a tüntetések és utcai blokádok több nagyvárosban is. A tiltakozások eleinte a kata módosítása, vagyis az adóemelés ellen irányultak, de a növekvő benzinárak, a megélhetési költségek, az infláció csak gerjesztik a dühöt. Azonban olyan nagy demonstráció, amelynek messzire ható következményei lehettek volna, legutóbb 2014-ben volt – az internetadó terve ellen, amit azután azonnal vissza is vontak.
Orbán Viktor eddig el tudta érni, hogy a polgárok azt érezzék: az „unortodox gazdaságpolitika” rendkívül sikeres az európai összevetésben. És hogy abból mindenki csak profitál, amíg nem követi el az a hibát, hogy az ellenzékre voksol. Ment a csábítás – adócsökkentéssel, támogatásokkal. A címzettek olyan jelentős rétegek voltak, mint a családok vagy a nyugdíjasok, az állami alkalmazottak konzervatív klientúrája, de mindenekelőtt a Fidesz-közeli konszernek.
A pénzeső ráerősített a hatalom propagandájának másik pillérére, a NER-re, aminek lényege, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Viszont aki beáll mögénk, az jól jár. Ez az ígéret azonban agyaglábakon nyugszik. Ez most már annál jobban látszik, minél tovább van ugyanis Orbán hatalmon. Hiszen ideológiája, hogy a liberalizmust és a sokszínűséget az urambátyám-rendszerrel váltották fel, csak addig működött, amíg dőlt a pénz.
A többi közt a nagycsaládok részére adott kedvezményekkel puhították meg a közvéleményt, hogy ne legyen felháborodás a járványszerű korrupció és amiatt, hogy a miniszterelnök barátai önkiszolgáló boltnak tekintik a költségvetést. De a kata jóvoltából jutott az egyéni vállalkozók, illetve a kis cégek megnyerésére is. Az idősek és a szegények sem maradtak ki a sorból.
Csakhogy most leállt a pénzfolyam Brüsszelből, mert a Bizottság a jogállami mechanizmusnál és az újjáépítési alapnál is rálépett a fékre: egyebek közt éppen a korrupció miatt befagyasztotta a forrásokat. Budapest szerint azóta ugyan van előrelépés, és az EU már nem annyira ellenséges a szubvenciók elköltésére benyújtott magyar javaslattal szemben.
Az Unióban ezt egészen másként gondolják. Az a hír járja, hogy még igencsak távoli a megállapodás. Közben azonban Magyarország fut ki az időből. Mert megbosszulja magát a nagy Moszkva-barátság és a súlyos gázfüggés, amit a miniszterelnök minden más európai politikust lekörözve ünnepelt és úgy tálalt, mint stratégiai intelligenciájának bizonyítékát.
A hatalom szenved, mert az ellenőrzés kicsúszik a kezéből. Ám a sok, egybekapcsolódó globális válság, amit csak tetéz az ukrán háború, és amire a magyar vezetés egyáltalán nincs felkészülve, igen hamar szokatlan alázatra kényszeríti Orbán.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
