Hátfő reggel robbant a hír, miszerint soha nem látott büntetéssel sújtja a magyarokat a korrupt Orbán-kormány miatt az Európai Bizottság. Ezzel kapcsolatban írt hosszú bejegyzést Gábor György vallásfilozófus.
“Figyelem, a megszokottnál kicsit hosszabb szöveg következik. Nem kötelező olvasmány, nem kell elolvasni. Utólagos reklamációt nem fogadok el!
Az utóbbi időben sokszor elmondtam és leírtam, sajnos egyre több okom volt rá, hogy az egyetem intézménye azért válhatott a nyugat-európai fejlődés motorjává, s a nyugati világ a XII. században azért hagyhatta állva az addig tudományos tekintetben nálánál fejlettebbnek mondható, de minimum vele azonos nívón létező muszlim világot, mert az Európában ekkor létrejövő egyetemnek (universitas) nevezett oktatási és tudományos intézmények alapvetően és meghatározóan az oktatási és tudományos autonómiára épültek, így természetesen az összes egyházi fenntartású intézmény is. S amikor ezt az autonómiát a „sötét” középkorban (fenét volt az sötét!!!) sérteni próbálta egy-egy világi vagy egyházi hatóság, kivétel nélkül nagy botrány követte a beavatkozást: szecesszió, azaz kivonulás, sztrájk, más egyetemi városba való áttelepülés és így tovább, vagyis az autonómia, mint minden sikeres tudományos tevékenység és oktatási forma alapfeltétele a középkorban meghatározó és irányadó volt.
Azért hangsúlyozom mindezt, mert az Európai Bizottság nagyon bölcsen úgy határozott, hogy szemben a magyar állami egyetemekkel, a magyar alapítványi egyetemeket kihagyják az EU oktatási és kutatási projektjeiből, ami rendkívül súlyos anyagi elvonást jelent: érinti ez például az Unió által finanszírozott Erasmus együttműködési és oktatási csereprogramot (nagyon komoly veszteség mind szakmailag, mind gazdaságilag, mind a tudományos hozadékot tekintve, továbbá a mostani egyetemisták nemzetközi kapcsolatainak megalapozását illetően), s sok-sok tízmilliós anyagi kárt jelent mindez a Horizont Európai kutatási és innovációs keretprogramot tekintve, ahol nagyösszegű, sokszor több tízmilliós pályázatok futottak, gépek, műszerek beszerzésére (lásd orvostudományi egyetemek és klinikák, természettudományi karok stb.), vagy egyéb finanszírozási formák javára (lásd például az agyonpénzelt Budapesti Corvinus Egyetemet). Az EU pénzügyminiszterei azért hozták meg ezt a döntést, mert az alapítványi formába átrendezett intézmények működési modellje nem biztosította az átláthatóságot, s minden figyelmeztetés ellenére továbbra is ott ülnek az alapítványokban, teljhatalmat élvezve, az amúgy a fizetésük mellett még további 1-1,5 milliót bezsebelő fideszes káderek, állami és önkormányzati vezetők, fideszes képviselők, kormányzati potentátok, unalomig megszokott haverok és csókosok, akik politikai vezetőkként tehát közpénzek kifizetéséről döntenek, akár olyan szervezetek részére is, amelyekben maguk is alkalmazottak és döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek.
Mindezt az EU27-ek összeférhetetlennek tartja (noha összeférhetetlen is), s az eddigi támogatásokat megvonták.
Az utóbbi években nem egyszer bíráltam az EU döntéseit, most a legnagyobb egyetértésemet kell kifejeznem. Először is olyan alapítványokról beszélünk, amelyekben ott ül – csak a példa kedvéért – Varga Judit (igazságügyi miniszter!!!), Navracsics Tibor, Trócsányi László, Lantos Csaba (energiaügyi miniszter), Szijjártó Péter, Lezsák Sándor, Stumpf István, Dézsi Csaba András, fideszes győri polgármester, Hegedüs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója (e bank többségi tulajdonosa Tiborcz István), Hernádi Zsolt, Varga Mihály, Martonyi János, Lánczi András, Bajkai István fideszes képviselő, Fazekas Sándor fideszes képviselő, György László kormánybiztos, volt államtitkár, Guller Zoltán miniszteri biztos, Garancsi Mária (Garancsi István nővére), Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán, Szili Katalin, Náray-Szabó Gábor, Csizmadia Norbert, egykori államtitkár, Csányi Sándor, Zambó Péter államtitkár, Orbán Balázs, Nagy István agrárminiszter, Lázár János, Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Szilágyi Péter miniszteri biztos, Gulyás Gergely, Pacsay-Tomassich Orsolya államtitkár, Bódis József államtitkár, Mikes Éva kormánybiztos, Szócska Miklós volt államtitkár, Mészáros József, a KDNP alapítványának az elnöke, Schmidt Ádám, Orbán sportügyi tanácsadója, Wáberer György kormánybiztos, Cser-Palkovics András fideszes polgármester, nem sorolom tovább, pedig lehetne. És mindeközben nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, a kuratórium tagjai élethossziglan üldögélhetnek a helyükön, semmiféle intézményi garancia nincs, az egyetemeknek nem volt beleszólási joga az alapítványok kurátorainak kinevezésébe, az egyetemeknek nincs vétó joguk és így tovább. És vigyázat: ha ezután a rezsim hoz egy döntést, hogy azok, akik közhivatalt viselnek, nem lehetnek a továbbiakban az alapítványok tagjai, nehogy bedőljünk a trükknek, hiszen ott maradnak azok, akik ezer szálon kötődnek a Fideszhez (a példákat itt is hosszan sorolhatnám, az Orbán-gyerekek állítólagos egykori gyermekorvosától, Lévai Anikó barátnőjétől kezdve…).
És miért is csodálkoznánk? A magyar állampolgárok úgy látszik elfelejtették, vagy el sem jutott az ingerküszöbükig az, amiért az Európai Bizottság többször figyelmeztette a kormányt: az alapítványi átalakításnak szemérmetlenül épp az volt a célja – miként azt Orbán Viktor közölte –, hogy az egyetemi kuratóriumoktól távol tartsák az „internacionalista-globalista” személyeket, s kizárólag „nemzeti szemléletű” emberekkel töltsék fel azokat. Hogy mit jelent az „internacionalista-globalista”, illetve a „nemzeti” szemlélet, azt persze, mint mindig, majd Orbán mondja meg, Karl Lueger hangszerelésében.
De idézhetnénk a nagy Stumpf Istvánt is, aki a maga egyszerűségében és tradícionális cinizmusával csak annyit mondott: „nyilvánvalóan nem ellenzékieket fog kinevezni a kormány.”
Vagyis a tudomány nemzetiesítése és internacionalista globalizációssá történő átminősítése a kormány vezényletével megtörtént az egyetemeken. A tudomány és az oktatás átideologizálása, vagyis épp az, amiért, ha az megtörtént a középkori egyházi fenntartású egyetemeken, az oktatók és a diákok rögtön sztrájkba léptek és kivonultak az egyetemről.
Ezt a kivonulást a hazai egyetemek oktatói és hallgatói elfelejtették megtenni, helyette megkötötték a megszokott kis (nagy) kompromisszumokat, elfogadva és tudomásul véve az összefonódás melegágyait, a maffiaállam logikáját, s jó képet vágva saját megaláztatásukhoz, a tudományos és az oktatási szabadság semmibevételéhez. (Kivételt képez persze a volt SZFE oktatói karának és hallgatóinak túlnyomó része!)
Hát most ebből a korrupt bűnbarlangból vonul ki éppen az Európai Bizottság.
És nagyon helyesen teszik! A diákoknak rövidtávon sajnos nagyon rossz lesz mindez, de hosszútávon fokozódik az Orbán-rezsimre nehezedő nyomás.”
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
