Már nem Ausztriát kellene megpróbálni utolérni.
Innen nézve Románia lett az új Ausztria
Nem sok olyan bizonyosság volt a rendszerváltozás óta a magyarok fejében, mint az, hogy fejlettebbek vagyunk Romániánál. Mostanra azonban már ez is megdőlt. Az egy főre jutó GDP-ben leelőztek, a fogyasztásban pedig már messze előttünk járnak – figyelmeztetett a Portfolion megjelent cikkében Bod Péter Ákos közgazdász, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora.
Mint írta, Románia előretörése még a közgazdasági ügyekkel nem foglalkozó nagyközönséget is megmozgatta, ugyanis az egy főre jutó bruttó hazai termékkel (GDP) mérve
Románia már 2023-ban leelőzte Magyarországot.
A szakember megjegyezte, az Eurostat a tavalyi év előzetes adatai alapján az uniós átlaghoz mérte a tagállamokat, a magyar adatok azonban itt is a sor végén találhatók.
Az egy főre jutó bruttó hazai termék (2023, EU-27 = 100). Előzetes adatok, vásárlóerő-paritáson (PPS) / Forrás: portfolio.hu
Sorra előzik meg Magyarországot
„A közvélemény azt már megemésztette, hogy a gazdasági teljesítmény szokásos mutatói szerint Magyarországot nemcsak a régebbi uniós tagállamok többsége előzi meg, hanem újak is, amelyek velünk együtt léptek be az Európai Unióba húsz éve:
- Csehország,
- Szlovénia,
- Észtország.
Arról is lehetett tudni, hogy a lengyel gazdaság töretlenül fejlődött a valamikori alacsony szintről, és idővel beért minket”
– írta Bod Péter Ákos. A közgazdász jelezte, Románia esetében azonban más a helyzet.
Mint írta, ha volt eddig valami bizonyosság a magyar fejekben a zavaros és gyorsan változó világ ügyeiről, az éppenséggel a keleti és déli szomszédjainkhoz mért viszonylagos fejlettségünk tudata. Ráadásul Románia – Bulgáriával együtt – még EU-taggá is később vált. Az utóbbi ország viszonylag távol van, mint ahogy Lettország, Litvánia is, és egyikük sem tartozik a magyarok referencia-keretébe – ám nem ez a helyzet a román vagy a cseh(szlovák) vonatkozással – ismertette.
Orbán Viktorék politikája meghozta a gazdasági válságot is
Hozzátette ugyanakkor, aki a híreket rendszeresen követi, azt nagy meglepetés nem érhette a román előzésen, hiszen már tavaly, a 2022-es év adatai szerint is szoros volt verseny, pedig akkor nálunk – a választási év okán – a lakossági fogyasztás, beruházás nagy hátszelet kapott a gazdaságpolitikától – részletezte, majd hozzátette:
aztán jött a recessziós (gazdasági visszaesés – a szerk.) 2023-as év,
amikor a magyar GDP csökkent csaknem 1 százalékkal, míg a román adat 2 százalékot meghaladóan tudott emelkedni (!).
„A leelőzés így immár papírforma”
– rögzítette a szakember.
„A mérési aggályok akkor sem múlnak el, ha a GDP helyett más mérvadó mutatót veszünk. Ilyen a tényleges fogyasztás (actual individual consumption). Ezt mind szívesebben alkalmazzák, mert a nemzetközi összehasonlításban rendszerint nem az foglalkoztatja az érdeklődőt, hogy egy adott gazdaságban mekkora outputot mutatnak ki, hanem hogy az illető ország milyen anyagi, fogyasztási nívót képes biztosítani az ottélőknek. Nos,
a 2022-es évről készített adatok joggal hökkentették meg a magyar olvasót”
– írta a szerző.
Az egy főre jutó tényleges lakossági fogyasztás indexe, az EU27 átlagában, 2022-es adat, PPS. / Forrás: Eurostat/ portfolio.hu
Egykori előnyünk mára porrá lett
Bod Péter Ákos kiemelte: az adatok számos kérdést felvetnek, hiszen a napi észleléssel és egyéb adatforrásokkal nem vág egybe, hogy a román lakossági fogyasztási szintje meghaladná a csehet és nagyjából a szlovén szinten lenne az adott évben. Hozzátette, a magyar adathoz képest azonban akkora a románok előnye, hogy az már nem tudható be mondjuk pontatlan számbavételnek (!).
„Az elemzésbe bevonhatunk más makrogazdaság indikátort, mint amilyen a reálbér, termelékenység, de attól a kép nem változik:
a valamikori jelentős, minőségi fejlettségi előnyünk mostanra megszűnt Romániával szemben (is)”
– mutatott rá.
Mint írta, a rendszerváltozás első évtizedében adottságnak vehettük, hogy nemzetközi tőkevonzó képességünk és a térségben jónak mondható fizikai, pénzügyi és intézményi infrastruktúránk okán relatíve fejlettnek számítunk ezen a tájon. A gyors szerkezetválást kikényszerítő, a technológiai szintet és a munkatermelékenységet erőteljesen megemelő modernizációs folyamatok révén mi valóban térségi előnyt élveztünk; két évtizede a bruttó hazai termék idézett mutatója alapján mintegy
40 százalékkal haladtuk meg a román szintet.
„A magyar térségfejlődés lelassulása-elakadása felől nézve különösen figyelemre méltó a fővároson kívüli nagyvárosok jelentős gazdasági súlya: Kolozsvár, Temesvár, Jászvásár, Konstanca, Nagyvárad mind komoly dinamikát felmutató üzleti központok. Ezek – kellő távolságban a fővárostól és a nagypolitikától – itteni szemmel nézve jóval nagyobb autonómiát élveznek, miközben szereplői egy nagy piacnak, ahol magyar mérce szerint élénk verseny zajlik.
Az országméret adottság. Az állam szerepe és súlya azonban történelmi folyamat terméke. A román állam a GDP mintegy 33 százalékát centralizálja; nálunk ennél 10 százalékponttal nagyobb a költségvetés bevételi oldala, és hasonlóan túlfejlett az állami költekezés – annak minden hatékonysági és korrupciós kockázatával. A magyar állam mikrogazdasági beavatkozása sokkal kiterjedtebb lett az elmúlt évtizedben, mint bármely más új vagy régi EU-tagállam”
– részletezte.
2030-ra talán Romániát is sikerül utolérni
Bod Péter Ákos szerint ezen nem is akarnak változtatni: a Nemzetgazdasági Minisztérium által „Magyarország versenyképességi stratégiája” címmel közzétett dokumentum szerint a GDP-arányos beruházási rátának 2030-ra el kellene érni a 30 százalékot, amelyből a vállalati beruházások adnak 20 százalékpontot. Magyarán – fogalmazott – ez azt jelentené, hogy az amúgy is roppant magas beruházási arányt tovább kívánnák emelni, a már így is irdatlan állami beruházási hányadot megdupláznák, 10 százalékpontra. Máshol a térségben jóval kisebb a felhalmozási ráta (és ennek megfelelően magasabb a fogyasztási hányad), kisebb arányú az állam beruházási aktivitása – és így is gyorsabb a gazdasági növekedés – írta.
„Szomszédunk fejlődése önmagában is érdekes ügy, de nekünk sokkal inkább az a fő kérdés, hogy húszéves EU-tagságunk alatt miért maradt el a fejlődésünk nemcsak a remélttől, de – a számok alapján elég egyértelmű – számos mélyebbről induló társnemzetétől.
A román, a lengyel, a balti, a szlovák példa kontrasztként elgondolkodtatja az elemzőt.
Arról egyebek között, hogy a kiterjedt állami szektor olyan magyarországi sajátosság, ami egyáltalán nem illik a mi fejlettségi kategóriánkba.
Tanulságos megnézni a Nemzetközi Valutaalap ország-klasszifikációját, a várható növekedési adatokkal, a legfrissebb világgazdasági kitekintésben. A minket tartalmazó alcsoportban az IMF meglehetősen élénk konjunktúrát jelez előre, a dezinflációs 2023-as évet követően. Esetünkben a tavalyi csökkenésből vált át növekedésre a gazdaság”
– írta Bod Péter Ákos, hozzátéve: visszaelőzésre az előttünk álló esztendők nem látszanak alkalmasnak. Ausztriát feledve, azt lehetne majd megígérni, hogy
2030-ra megpróbáljuk Romániát utolérni.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
