Arról a tervről, amelynek lényege egyszerű volt:
miközben a Fidesz éveken át azzal r/ogatta az országot,
hogy Magyarországot meg kell védeni a mi/ránsoktól, a háttérben éppen ők készülhettek arra, amit a nyilvánosság előtt a legnagyobb hangerővel tagadtak.
A vi/eóban szóba kerül a vitnyédi ügy, a Fidesz kongresszusának már-már történelmi iróniába hajló helyszínválasztása, valamint az is, hogyan próbálja a bukott hatalmi gépezet utólag kimagyarázni saját döntéseit.
Mert amikor egy párt hosszú éveken át arra építi fel a politikáját, hogy „nálunk soha nem lesz mi/rán/tábor”, majd előkerülnek olyan dokumentumok és állítások, amelyek ennek az ellenkezőjét vetik fel, akkor ott már nem kommunikációs hibáról beszélünk. Ott egy rendszer erkölcsi csődjéről beszélünk. Orbán Viktor és a Fidesz politikája évekig a félelemre épült. Plakátok, kampányok, nemzeti konzultációk, harsogó nyilatkozatok és végtelen pr/pag/ndag/pezet sulykolta ugyanazt az üzenetet: csak ők védhetik meg Magyarországot. Most pedig úgy tűnik, éppen azok kerülhetnek magyarázkodásba, akik a leghangosabban verték a mellüket. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A Kelemenet vi/eója pontosan ezt a képmutatást veszi célba. Azt a politikai technikát, amikor a Fidesz előbb éveken át felépít egy ellenségképet, majd amikor kiderül, hogy a háttérben egészen más történhetett, hirtelen jön a szokásos magyarázat: félreértés, tá/adás, haz/gság, Brüsszel, Magyar Péter, bármi — csak felelősség ne legyen. Csakhogy a régi trükkök most már egyre kevésbé működnek. A bukott rendszer iratai, döntései és elhallgatott ügyei lassan elkezdenek előkerülni. És minél több részlet derül ki,
annál világosabbá válik: amit a Fidesz éveken át nemzeti védelemként adott el, az sokszor nem volt más, mint politikai színház. Drága, a/res/zív, közpénzből finanszírozott színház, amelynek a végén mindig ugyanaz fizette a jegyet: a magyar ember.
Forrás: MSN / FB
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
