Juszt László ezúttal nem elsősorban Szijjártó Péternek üzent.
Hanem azoknak, akik a volt külügyminisztert védve gyalázkodó kommentekkel árasztották el az oldalát.
A publicista szerint ezek az emberek félreértik,
kiről szól valójában a történet. Nem róla, nem az ellenzékről, és még csak nem is Magyar Péterről.
Hanem azokról az adófizetőkről, akiknek a pénzéből Szijjártó külügyminiszterként gazdálkodott.
Vagyis azokról is, akik most őt védik.
„Ha az Ön KFT-jében hiányozna néhány számla, Önnel mit tenne a NAV?”
– tette fel a kérdést Juszt, majd egymás mellé rakta a lélegeztetőgép-beszerzést, a letelepedési kötvényeket, a magángépes utakat, az akkumulátorgyárakat és a Pegasus-botrányt.
Juszt szerint legalább 540 milliárd forintot fordítottak a Magyarországra érkező kínai autó- és akkumulátoripari vállalatok támogatására. Ez több beruházás, adókedvezmény, közvetlen támogatás és infrastruktúra-fejlesztés összesítése lehet.
Nem bizonyított, hogy ez az összeg teljes egészében veszteség volna. És végképp nem arról van szó, hogy Szijjártó Péter személyesen „kihúzta” volna az 540 milliárdot az emberek zsebéből.
A nagyságrend azonban nem légből kapott.
Csak a kínai Sunwoda nyíregyházi akkumulátorgyára 264 millió euró, vagyis százmilliárd forintot meghaladó magyar állami támogatást kapott. A debreceni CATL-beruházás kiszolgáló infrastruktúrájára már évekkel ezelőtt közel 88 milliárd forintot különítettek el. A korábbi akkumulátoripari projektek állami és infrastrukturális támogatása pedig szintén százmilliárdos nagyságrendű volt.
A 300 milliárdos lélegeztetőgép-ügy
A járvány idején a külügyminisztérium közel 17 ezer lélegeztetőgépet vásárolt mintegy 300 milliárd forintért. A gépek jelentős része később raktárban maradt, egyetlen darabot sem sikerült piaci alapon továbbértékesíteni.
Juszt azt írta, hogy a beszerzési papírokat ledarálták.
A teljes iratanyag megsemmisítéséről nincs szó. A külügyminisztériumban azonban valóban megsemmisítették az egyik legnagyobb beszállító, a malajziai GR Technologies átláthatóságát igazoló dokumentumok egy részét, mindössze húsz hónappal az üzlet után. Az iratok így egy jogerős bírósági döntés ellenére sem váltak megismerhetővé.
És itt ér célba Juszt NAV-os kérdése.
Egy kisvállalkozónak éveken át meg kell őriznie a számláit, szerződéseit és bizonylatait. Egy százmilliárdos állami beszerzésnél viszont eltűnhettek olyan dokumentumok, amelyek alapján ellenőrizni lehetett volna az egyik közvetítő hátterét.
Szijjártó korábban azt mondta, nem tudott a megsemmisítésről, és nem ő adott rá utasítást. Ez a személyes felelősség szempontjából fontos. A politikai kérdést azonban nem tünteti el: mindez az általa vezetett minisztériumban történt.
Közel ötmilliárd forint magángépekre
A magánrepülős összeg mögött már konkrét minisztériumi adatok állnak.
A külügyi tárca új vezetése szerint Szijjártó 2022 és 2026 között 53 alkalommal utazott bérelt magángéppel. Az utak teljes költsége 4,865 milliárd forint volt. Csak 2025-ben több mint kétmilliárdot költöttek tizenkilenc ilyen útra.
Egy külügyminiszternek természetesen sokat kell utaznia. Bizonyos esetekben egy különjárat gyorsasága vagy a sűrű program indokolhatja is a költséget.
Ötmilliárd forintnál azonban az „így volt kényelmesebb” már nem lehet válasz.
Útról útra meg kell mutatni, miért volt szükség magángépre, milyen más lehetőségeket vizsgáltak meg, és milyen eredményt hozott az utazás Magyarországnak.
A letelepedési kötvényekből mások valóban sokat kerestek
Juszt a letelepedési kötvények milliárdjait is számon kéri.
A Transparency International számítása szerint a program a hasonló állami finanszírozási lehetőségekhez képest legalább 21 milliárd forintos többletköltséget jelenthetett, miközben a jórészt offshore hátterű közvetítő cégek mintegy 60 milliárd forintos haszonhoz jutottak.
Szijjártón számon lehet kérni, miért támogatta és képviselte ezt a rendszert.
Pegasus:
Magyarország valóban megvásárolta a Pegasus kémszoftvert, és újságírók, ügyvédek, üzletemberek, valamint kormánykritikus szereplők is megjelentek a feltételezett célpontok között. Az Európai Parlament vizsgálata súlyos problémákat talált a magyar megfigyelési gyakorlat és a jogi garanciák körül.
Szijjártó ugyanakkor azt állította, hogy az általa felügyelt Információs Hivatal nem használta a programot, és nyilvánosan nem került elő olyan bizonyíték, amely szerint ő rendelte volna el valamelyik megfigyelést.
Nem Juszt László pénze hiányzik
A legerősebb mondata a posztban mégsem az összegekről szól. Hanem arról, hogy a közpénz nem pártállás szerint fogy el.
A lélegeztetőgépeket a fideszes szavazó ugyanúgy kifizette, mint az ellenzéki. A magángépbe az ő adóforintjából is tankoltak. A kínai gyárakat kiszolgáló utat, vezetéket és elektromos hálózatot ő is finanszírozta.
Ezért az elszámolás követelése nem Szijjártó elleni gyűlölet. És nem is irigység.
Aki egy politikust támogatott, annak nem kevesebb, hanem több oka van megkérdezni, mire költötte a rábízott pénzt. A lojalitás ugyanis vélemény. Az ötmilliárdos számla viszont akkor is ötmilliárd marad.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
