Gyakran hallani, hogy politikusok a kereszténységre hivatkoznak, miközben sokan nehezen tudják megfogalmazni, hogy ez a szó mit is jelent, pedig – véli Beer Miklós püspök – megvan az egyértelmű válasz: együttérzés, segítségnyújtás, egymás felkarolása. A migránsoké is. A váci egyházmegye volt vezetője arról is beszélt, szerinte nagyon veszélyes elfogadni az egyháznak juttatott állami támogatásokat, főleg ha az egyház közben nem teszi a dolgát. Hogy nem veszi észre az egyszeri béka, hogy épp megfő? És milyen lélektani folyamatok zajlanak a Ferenc pápával pimaszkodókban?
Zavarja, és értetlenül fogadja a beskatulyázásokat, amiket közéleti megszólalásai után kap, és ahogy lehet, tiltakozik is ezek ellen, mert ő Beer Miklós akar lenni, akinek azonban püspökként, keresztény emberként, és egyszerű magyar állampolgárként is van véleménye – mondta a Klubrádióban a váci egyházmegye alig egy hónapja nyugállományba vonult vezetője. A püspök ezzel arra reagált, hogy a hatalom és a hazai egyház nyilatkozataival gyakran szembemenő megnyilvánulásai miatt bírálói nem egyszer a liberális, baloldali vagy ellenzéki jelzőkkel illették.
Arra a riporteri kérdésre, vajon mit jelent keresztényként élni – különös tekintettel arra, hogy a politikai katolicizmus kapcsán sok hívő számára kihívás eldönteni, mi az, amit felvállalhat belőle – Beer Miklós azt mondta, manapság összekeverednek a fogalmak, elmosódnak a határok, ezért a hitbeli elköteleződés is langyossá válik.
Jellemző, hogy politikusok szájából is gyakran hallani a keresztény Európa, a kereszténydemokrácia, a kereszténység védelme kifejezéseket, miközben a legtöbb ember nehezen tudja megfogalmazni magának, hogy ezek mit is jelentenek. Mint megjegyezte, ő is csak lassan értette meg papi pályafutása kezdete után, hogy mi az, amit Jézus tanításából a mindennapokba át lehet vinni. Ezek szerinte az együttérzés, a segítségnyújtás, egymás felkarolása, vagyis az emberi kapcsolatok Isten által elgondolt megélése.
Beer Miklós szerint azonban sokan nehezen akarják elhinni, hogy Jézus szolidaritást vállal mindenkivel, ahogy azt is, hogy mindig lesz alkalmunk emberré válni az elesettek, a szegények, a betegek, az üldözöttek, a hajléktalanok, fogyatékosok, vagy épp a migránsok elfogadásával, fölemelésével.
Egyszerűen nem értik
Arról, hogy miként éli meg véleménye ütközését a menekültek ügyében a magukat kereszténynek mondó magyar politikai vezetőkével, vagy akár az egyházéval, Beer Miklós azt mondta, nagy megerősítést ad neki az egyház első számú vezetője, Ferenc pápa. Az egyházfő szerinte mindig egyértelműen beszél, következetesen a jézusi alapelveket képviseli és éli meg.
„Hogy nem lehet érteni ezt az embert?” Márpedig sokan nem értik, és ami Beer Miklóst a legjobban bántja, az egyházából sem. Ráadásul még egyetlen pápával szemben sem tapasztalt olyan éles kritikát, pimasz szembenállást, mint ami Ferenc bírálóit jellemzi – tette hozzá.
Tipikus lélektani eset szerinte, amikor az ember a saját értékrendi, hitbeli bizonytalanságában paragrafusokba kapaszkodik. Miközben ugyanis Ferenc azt mondja, hogy lépjünk ki a klerikalizmusból, lépjünk ki a templomajtón, menjünk az emberek közé, ki a perifériára, kritikusai azzal reagálnak, hogy micsoda beszéd ez a pápától. „Hát nem szép a feldíszített templom?” – vetik ellent.
Jaj, de kellemes a víz!
Tehát valami zavar van a papok és a templomba járó emberek között is. A megszokás, az ellustulás borzasztó dolog, miközben az embernek időnként meg kellene néznie, merre is mutat a jézusi iránytű – jegyezte meg.
A megszokást annak a békának az esetével illusztrálta, amelyik beleesik egy fazék hideg vízbe, úgy hogy közben lassan lobognak alatta a lángok, a víz pedig egyre langyosabb. A béka kezdi egész jól érezni magát, jó ideig egyre kellemesebbnek tűnik a helyzet, aztán nem veszi észre, amikor már megfőtt. A megújulás, az állandó ébrenlét ugyanis fárasztó, sok ember ezért igazából nem a hite szerint él, csak úgymond vallásos, ami azonban csak egy szokásrend – hangsúlyozta.
Beer Miklós szerint azt, aki kicsit is igényesebb, nem elégíti, hogy a pap fölolvassa a bibliai szöveget, aztán ugyanazt elmondja még egyszer a saját szavaival is, de közben csak beszél, és nem mond semmit.
Arra a kérdésre, nem probléma-e, ha az egyház túl közel kerül a hatalomhoz, Beer Miklós azt mondta, ez a történelem során mindig nagy csábítás és nagy veszély volt. Az egyház és az állam szétválasztása ezért nagyon fontos elv, ám az ember mégis elszédül, amikor nagy anyagi juttatásokban részesül.
Nem csak az a probléma azonban, hogy nagyon veszélyes elfogadni ezeket a támogatásokat, hanem az is, hogy ezek után az egyház viszonzásként nem húzza meg a nadrágszíjat, életvitelében nem válik hitelesebbé, és nem segíti eléggé, hogy a társadalom emberibb legyen. Bár a nagy állami támogatások után a labda az egyház oldalán pattog, az nem teszi, ami a dolga lenne, vagyis nem a hite szerint él. Ez önfeladás. Napi tapasztalat, hogy a templom gyönyörűen ki van tatarozva, de kiürül – tette hozzá.
Arra a riporteri kérdésre, mit gondol az ország jövőjéről, azokról a véleményekről, hogy diktatúra felé tartunk, a püspök azt válaszolta, baráti körben sokat beszélnek arról, hogy az elmúlt harminc év kevés volt önmagunk megtalálásához.
Nagyon fáj neki, hogy a magyar társadalom megosztott. Örömteli ugyan, hogy jobban megy a gazdaság, szép a főváros, virágzik a turizmus, és a családtámogatás is nagyszerű dolog, de a másik oldalon a leszakadó rétegek nagyon erős kontrasztot képeznek, és ez talán még markánsabb jelenség – tette hozzá.
Arról is beszélt, a történelem szerinte ciklikus, és ha túlságosan szabályozottá válik egy állam, egy idő után előjön a társadalom szabadságvágya, hogy kilépjen az előző korszakból. Ha az önállóság csorbul, a fordulat akkor is eljön, ha a jólét egyébként növekszik – véli.
A világszintű problémák szintén aggodalmakkal töltik el a püspököt, szerint ezektől – mint az ökológiai válság, ahogy a népvándorlási helyzet – Magyarország sem függetlenítheti magát. Itt Európában fel sem tudjuk fogni, hogy a világ lakossága hetven év alatt a háromszorosára nőtt, és közben mekkora tömegeket sújt az élelmiszer- és vízhiány, és hogy emiatt naponta több tízezren halnak éhen. Magyarországon azonban ez a legtöbb embert nem érdekli, mert túl messzinek érzik a problémát, legfeljebb annyit kérdeznek a többi ember sorsát hallva: miért oda születtek?
Forrás: KlubRádió | Balramagyar
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
