A 2014-18 közti uniós támogatások majdnem négy százalékát visszafizettetné Magyarországgal az OLAF. Az ügynökség tavaly hazánkban vizsgálódott a legtöbbet, de a figyelmeztetések ellenére 20 ügyben továbbra sem indítottak eljárást a magyar hatóságok.
Magyarországon végezte el a legtöbb vizsgálatot az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2018-ban – derült ki a szervezet kedden nyilvánosságra hozott jelentéséből. Az uniós költségvetési csalások felderítésével foglalkozó testület tavaly
- 9 nyomozást zárt le Magyarországon,
- míg Görögországban és Lengyelországban 8-8-at,
- Romániában, Bulgáriában, Csehországban és Olaszországban pedig országonként 4-et.
Az unió pénzügyi érdekeit védő szervezet a magyarországi vizsgálatok négyötödében állapított meg szabálytalanságot, és tett ajánlást a nemzeti hatóságok felé. Ehhez képest Görögországban a nyomozások háromnegyede, Lengyelországban kicsivel több, mint egyharmada, a többi említett országban pedig a fele tárt fel visszaélést az EU-s forrásokkal.
Az uniós államokban, tagjelölt országokban és egyéb partnerországokban tavaly összesen 86 vizsgálatot fejeztek be az OLAF emberei, és 414 egyéb ügyben még mindig folyik a nyomozás. Érthető okokból nem árulták el, hol dolgoznak, de azt például tudni lehet, hogy a legtöbb munkát az európai strukturális és beruházási alapok körüli visszaélések adják az ügynökségnek – vagyis éppen azok az uniós fejlesztési támogatások, amelyekből Magyarországon is finanszírozzák a nagy projekteket.
Visszakérik a pénzt
A jelentés említ egy olyan magyarországi esetet, amelyben két, egymáshoz igen közel álló cég kapott összesen 12 millió eurós (mai árfolyamon számolva 4 milliárd forintos) támogatást szélessávú hálózat fejlesztésére két különböző projektben. A kivitelezéssel pontosan ugyanazt az alvállalkozót bízták meg, aki aztán tovább osztotta a munkát. A további négy alvállalkozói szintet kiépítő bonyolult hálózat lényege az volt a jelentés szerint, hogy egy másik uniós államban bejegyzett cég bevonásával visszacsorgassanak 4,9 millió eurót (körülbelül 1,6 milliárd forintot) az egyik eredeti nyerteshez. Az OLAF arra kérte a magyar hatóságokat, hogy indítsanak eljárást az ügyben, és javasolta az Európai Bizottságnak, hogy téríttesse meg Magyarországgal a mintegy 3,6 millió eurós (1,2 milliárd forint) kárt.
A magyarországi visszaélések súlyosságára utal az is, hogy 2014 és 2018 között a fejlesztési támogatások 3,84 százalékának a visszafizetését tanácsolata az OLAF.
Az uniós átlag mindössze 0,45 százalék. A sokat emlegetett Romániában és Görögországban is 0,40, illetve 0,31 százaléknyi visszatérítést javasoltak, Lengyelországban pedig mindössze 0,12 százalékot. Bár ez nem jelenti azt, hogy a tagországoknak végül vissza is kell utalnia a támogatásokat, minden azon múlik, hogy az Európai Bizottság és a hatóságok hogyan működnek együtt a későbbi eljárás során.
A dokumentumból az is kiderül, hogy 2012. január 1-je és 2018. december 31-e között a magyar ügyészség összesen 20 nyomozást indított az OLAF tanácsára, és ebből 9 esetben emeltek vádat, a többinél lezárták az ügyet. Ez 45 százalékos vádemelési arányt jelent a 36 százalékos európai átlaghoz képest. A korrupció kapcsán sokat emlegetett Romániában például ugyanebben az időszakban a 84 ügyészségi eljárásból mindössze 25 esetben emeltek vádat, Görögországban viszont 10-ből 8 ügyben.
Ugyanakkor az elmúlt hét évben az OLAF további 20 esetben hiába adott ajánlást a magyar hatóságoknak, nem történt semmi. Romániában (20) és Olaszországban (21) hever még ilyen sok akta az illetékes hatóságok asztalán.
Az OLAF-igazgató nem lát rendszerszintű problémát
Az OLAF nyomozási igazgatója, Ernesto Bianchi azonban „nem lát rendszerszintű problémát a Magyarországgal kapcsolatos statisztikákban”. A jelentés bemutatóján sorozatos újságírói kérdések után sem volt hajlandó semmilyen következtetést levonni a számokból. Mint mondta, sok év tapasztalat megtanította arra, hogy ne dőljön be látszólagos statisztikai eredményeknek. „Az uniós és nemzeti hatóságok közti folyamatos együttműködés és párbeszéd sokkal fontosabb.”
Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő azonban nem ódzkodott attól, hogy értelmezze a táblázatokat: „az OLAF sokadik alkalommal állít ki szégyenletes bizonyítványt az Orbán-kormány állami korrupciójáról, de a most megjelent számok kiugróan magasak és durvák.” Az MSZP politikusa szerint veszélybe került Magyarország érdekérvényesítő képessége a következő hétéves uniós költségvetés vitájában, és „ez kizárólag a Fidesz felelőssége.”
Kollégája, a momentumos Cseh Katalin is úgy gondolja, hogy a „hogy jogállami és korrupciós ügyek okán veszélybe kerülnek a Magyarországra érkező EU-források.” A momentumos EP-képviselő hangsúlyozta, hogy „az EU forrásokat másra és máshogy kell költeni, és kiemelkedően fontos, hogy az OLAF vizsgálatainak legyen következménye.” Cseh Katalin szerint ezt úgy lehetne elérni a legkönnyebben, ha Magyarország mielőbb csatlakozna az Európai Ügyészséghez (EPPO).
„Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás borzasztóan átpolitizált kérdés” – nyilatkozta Ville Itälä, az OLAF főigazgatója az EUrologusnak. – „Folyamatosan tárgyalunk, és reméljük, hogy a jövőben minden tagállam úgy dönt, része lesz a szervezetnek.”
A 2018-as OLAF-jelentésről megkérdeztük Deutsch Tamás fideszes képviselőt, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának alelnökét is. Amint válaszol, frissítjük a cikkünket.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
